Bácsfi jobban izgathatta az NBH-t, mint a kuruc.info
Három éven át egy betű nem jelent meg a szélsőbaloldali csoportokról a Nemzetbiztonsági Hivatal évkönyveiben, noha korábban a szélsőjobboldal mellett az antidemokratikus elveket hirdető baloldaliaknak is „bérelt” helyük volt a nyilvánosságnak szánt nemzetbiztonsági kiadványokban.
Verbuváljunk néhány embert magunk köré, ragasszunk ki Szálasi Ferenc arcképével illusztrált plakátokat a Nagykörúton, majd karlendítéssel pózoljunk a fotóriporterek előtt. Ennyi elég is ahhoz, hogy minden más szélsőjobboldali szervezetet félresöpörve kizárólag rólunk szóljon a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) rendszeresen megjelenő évkönyvének szélsőséges szervezeteket és csoportokat bemutató fejezete. Legalábbis így volt ez 2004-ben, az NBH akkori évkönyvének szerzői lényegében csak Bácsfi Diánáról és hungarista szervezetéről, az alig hatvan tagot számláló Magyar Jövő Csoport tevékenységeiről írtak a kötet szélsőségeseket bemutató fejezetében.
Ugyanakkor a 2005 őszén már visszavonult és előtte is csak pár hónapig aktív Bácsfinál nagyságrendekkel radikálisabb eszközöket alkalmazó, uszító hangvételéről ismert szélsőjobboldali portálról, az NBH által állítólag szemmel tartott kuruc.infóról egy sort sem találunk az eddig megjelent nemzetbiztonsági évkönyvekben. Annak ellenére, hogy a legutolsó kötet a 2007-es évet értékeli, amikor a Molnár Balázs nevével fémjelzett portál már kifejezetten aktív és ismert volt.
© Végel Dániel |
Legalább ennyire figyelemreméltó, hogy a hazai szélsőbaloldal 2004 és 2007 között egyszerűen „eltűnt” az NBH évkönyveiből. Pedig korábban a szélsőségesekről szóló fejezetekben a baloldali szélsőségesekről akkor is írtak, ha azok – mint az 1999-es évkönyvből kiderül – „önálló szervezetet nem voltak képesek létrehozni”, illetve az anarchista jellegű csoportosulások radikalizmusa a „legcsekélyebb mértékben sem” érte el a „nyugat és dél-európai elvbarátaiknál tapasztalható szintet”.
Minden szempontból kivételnek számít az ezredfordulós évet értékelő nemzetbiztonsági kiadvány, amelyből nemcsak a jobb- és baloldali szélsőségeseket bemutató fejezet hiányzik, de minden más, a kötetben általában rendszeresen tárgyalt többi téma is, úgy mint kémelhárítás, terrorizmus vagy szervezett bűnözés; a kötet szinte kizárólag az NBH szervezeti kérdéseire szorítkozik. (2000-ben még a szcientológia egyházról sem ejtettek szót, pedig ezt más kötetekben mindig körülírták a vallási szervezeteket tárgyaló fejezetekben.)
A interneten elérhető, 1999-től a 2007-ig terjedő időszakot bemutató évkönyvek közül nem meglepő módon a 2001-es évkönyv foglalkozott a legnagyobb terjedelemben a szélsőbaloldallal, miután 2000-ben külföldön és idehaza is megerősödtek, illetve megjelentek a globalizációellenes szerveződések. Utoljára viszont a 2003-as évkönyv tett említést róluk: a szerzők ekkor az iraki háború elleni budapesti tüntetéseket és a Greenpeace aktivistáinak a paksi atomerőműnél tartott demonstrációját vették elő, ami ki is verte a biztosítékot néhány civil aktivistánál.
A Védegylet kezdeményezésére például neves értelmiségiek és közéleti aktivisták fordultak nyílt levélben a Nemzetbiztonsági Hivatalt akkor felügyelő Tóth András politikai államtitkárhoz, amiért szerintük az évkönyv differenciálatlanul bélyegezte "szélsőbaloldalinak" a magyar háborúellenes és környezetvédő mozgalmak résztvevőit. Az aláírók felháborodtak azon, hogy a polgári titkosszolgálatok a nemzetbiztonságra veszélyes "szélsőséges szervezetek és csoportok" között tartanak számon a „Köztársaság alkotmányos rendjét feltétel nélkül tiszteletben tartó háborúellenes és környezetvédő szervezeteket”.
A civilek intése olyan jól sikerült, hogy a 2007-es évkönyvig az NBH – legalábbis a 2004-es, 2005-ös és 2006-os évkönyvek tanúsága szerint – teljesen leszállt a szélsőbaloldalról vagy a Hivatal által 2003-ban még annak titulált csoportosulásokról. A szélsőségesekről szóló fejezetekben ettől kezdve csak a szélsőjobboldalra és a társadalomra veszélyes vallási szervezetekre fókuszáltak.
B.CS. - D. A.