„Hát a hodzsa, tudja, a hodzsa” – ismétli értetlenkedésünkre Sárkeresztúr polgármestere. S mikor látja, hogy még mindig nem kapizsgáljuk, készségesen elmagyarázza: „az olyan, aki mindent magának akar”. De Virág Miklós arra már nem ad választ, ki vagy kik is voltak a mohó hodzsák. Merthogy arról faggattuk, hogyan lehet, hogy miközben a település óvodája köztudottan rászorulna a felújításra, mégsem kapott támogatást Kálozzal és Sárszentágotával közös pályázatuk.

A Fejér megyei Sárkeresztúr sok tekintetben különös hely. Nem is elsősorban a főút melletti oroszlánokkal és egyéb épületszobrokkal kicsicsázott színesre pingált házai miatt. Hanem mert a mintegy 2600 fős község lakossága évről-évre nő, és így van ez a gyereklétszámmal is. Örvendetesen magas tehát a 18 év alattiak száma, 840 fő, amely akár az elöregedéssel, elvándorlással küszködő, oktatási intézményeiket féltő falvak irigységét is kiválthatná. S hogy miért nem? Egyrészt mert a falu töretlenül gettósodik, s bár a 2001-es népszámláláson csak 448 vallották magukat cigánynak, a romák valójában már többségben lehetnek a keresztúriak között. A községben a XIX. században jelentek meg a muzsikus cigányok, mert Keresztúr választási körzet központja volt, s korteskedés idején akadt munka bőven. A tanácsi időszakban pedig egyike volt a maroknyi Fejér megyei településnek, amelyet a romák befogadására jelöltek ki, a helyi téesz munkát is adott nekik. A mezőgazdasági nagyüzemet azóta végleg felszámoltak.

Mikulásünnep az óvodában. Ikerdeficit © Stiller Ákos

A falu gondjainak másik oka összefügg az előbbivel. Bár Sárkeresztúr a gazdaságilag izmos közép-dunántúli régióhoz tartozik, és Székesfehérvár sincs messze, mégis sok a munkanélküli, 140 fő kap rendszeres szociális segélyt. „A falu 270 milliós büdzséjéből 90 milliót költ családi segélyre” – komorul el a polgármester, amikor óvodai gyerekszéken kuporogva ismerteti nehézségeiket. Nem árt tudnunk azonban, hogy a rendszeres szociális segélyek kilencven százalékát az állam állja.

Egyre kevésbé generózus viszont az állam a közoktatás, különösen a kisebb iskolák támogatásánál. „A normatívák a költségeknek csak mintegy hatvan százalékát fedezik” – becsül Weisengruber Imre, Kálóz polgármestere. Azért ő válaszol kérdésünkre, mert ő a három település intézményfenntartó társulása gesztorönkormányzatának a vezetője. 2006-ban ugyanis Káloz, Sárkeresztúr és Sárszentágota az állami nyomásnak engedve társulásba terelte iskoláit és óvodáit. „Kényszerházasság ez” – ismerték el a hvg.hu-nak Weisengruber és polgármester sorstársai. Az állam ugyanis akkoriban jelentős plusz pénzekkel ösztönözte a közösködést, amit azóta egyre szűkebben támogat. A hat intézmény idénre tervezett összes kiadása 440 millió körül alakul, amihez „néhány tízmillióval” járulhat hozzá a társulás révén húzott állami apanázs. Weisengruber sötét prognózisa jövőre: jó, ha az állami hozzájárulás a kiadások felét eléri majd.

A három falu iskola- és óvodafenntartó társulása egyébként sem olyan, mint amit a minisztériumban kifundáltak. Lényegében mindhárom település autonómiája megmaradt, a döntéseket minden esetben helyben hozzák, és nem hangolják össze őket. A társulás csak papíron főszereplő a falvak közoktatásában, mert automatikusan áldását adja mindegyik települési verdiktre. Ez nyilván öröm a szubszidiaritás kitartó híveinek, csakhogy világosan látszik: Keresztúr és társai önmagukban képtelenek megbirkózni a költségvetésük életbentartásánál fogósabb kihívásokkal, pedig ahogy az egyik polgármester fogalmazott: ott is „kaszaélen táncolnak”.

„Én se szerettem volna, ha a kálozi lesz a keresztúri tagiskolája, ezért is álltam a kezdeményezés élére” – ismeri el Weisengruber. Ezzel együtt a legtöbb gyerek Sárkeresztúron jár óvodába meg iskolába, és a másik két faluban rendületlenül csökken a létszám. A gettófalu oktatási szegregációja leginkább természetesen a demográfiai viszonyok, az elcigányosodás következménye, de alaposan hozzáteszi a magáét, hogy az iskoláskorú többségi gyerekek közül 110–120 fő a szomszédos települések intézményeiben tanul. A gyerekhiánnyal küszködő Aba például saját buszával visz el naponta mintegy 85 keresztúri tanulót. „Elképesztő, amit Aba csinál. Amit azzal tetéz, hogy ha az elszipkázott gyerek nem válik be, akkor visszadobja” – kesereg Virág Miklós. A keresztúri iskolások sanyarú szociális helyzetét szemlélteti, hogy 252-jük közül gyakorlatilag egyikük családja sem fizet étkezési térítési díjat. A 152 óvodásból jó, ha harminc után fizetnek, a többiek közül ötven hátrányos, hetven pedig halmozottan hátrányos helyzetű.

Sárkeresztúri óvodás. Lappangási periódus © Stiller Ákos

Zöld könyv, piros betűk

A közoktatás megújítása érdekében íródott Zöld könyv az egyik központi célnak a behozhatatlan induláskori lemaradások megelőzését és a tanulók közötti különbségekre szegregációval válaszoló gyakorlat meghaladását jelölte meg. Közoktatási rendszerünk a fejlett világ egyik leginkább szegregált rendszere, ami a legkevésbé képes mérsékelni a társadalmi egyenlőtlenségekből fakadó induló különbségeket. Magyarországon a legerősebb a családi háttér hatása a tanulói teljesítményekre, és a legnagyobb az iskolák közötti különbségekből eredő teljesítményszóródás. Ez egyaránt összefügg a beiskolázási rendszer sajátos szabályozásával, a szélsőségesen széttagolt fenntartói (önkormányzati) rendszerrel. Az iskoláskor előtt kialakuló fejlődési hátrányok megelőzésében fontos szerep hárul az óvodára, amelyet a kutatók szerint négyéves kortól mindenki számára, hároméves kortól pedig minden halmozottan hátrányos helyzetű gyermek számára elérhetővé kell tenni. A folyó kiadások tartós növekedése jórészt azoknál a fenntartóknál jelentkezik, ahol sok a halmozottan hátrányos helyzetű gyermek. A hosszú távú fenntarthatóság biztosításához alapvető intézményi és finanszírozási átalakításra van szükség. A Zöld könyv programja azonban csak az önkormányzati rendszer átalakítása esetén valósítható meg. A kutatók javasolják a kistérségi önkormányzatok megalakulását. Az önkormányzati rendszer átalakítása nélkül ugyanis nem látnak esélyt arra, hogy a program fontos elemei tartósan fenntarthatók legyenek. A reformok jelentős része többletforrásokat igényel.

„Az óvodások szerencsére itt maradnak helyben. Szüleik nem szeretnék a kicsinyeket mozgatni. De biztosan az is szerepet kap ebben, hogy nálunk jó helyen vannak” – keresi az okokat Sáriné Szabó Gizella óvodavezető. A mikulásnapi ajándékozástól félrevonulva beszélgetünk. „Gizi óvó néni” az egésznapos nevelés híve, ezért még azokat a gyerekeket sem küldték haza délután a törvény rendelkezése szerint, akiknek otthon voltak a szüleik. Keresztúron régóta nem gond, hogy a cigány szülők már korán beírassák gyerekeiket az óvodába. Éppen hogy az a baj, hogy nincs elég férőhely. Idén 28 háromévest kellett helyhiány miatt eltanácsolni. Pedig szükségmegoldásként már 1999-ben átalakították az egykori téeszirodát, ott két csoport fér el szűkösen.

Az „anyaóvoda” a hatvanas évek óta egy lóistállóban, egész pontosan egy egykori ménfedeztetőben működik. A félig tömésfalú épület jellegét a sokszori átépítés sem változtatta meg. A lovak helyett azonban most kíváncsi gyerekfejeket látni. A hosszú verandát beépítették, így négy csoportot és a konyhát sikerült beszuszakolniuk. A 28–30 fő körüli csoportszobák zsúfoltak, az óvodavezető irodája szűk lyuk, tornaszoba, fejlesztőszoba nincs. Pedig kellene, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az iskolában negyven enyhén értelmi fogyatékost (kisegítőst) tanítanak. „Ha időben, már kiscsoportban elkezdődött volna fejlesztésük, bizonyosan kevesebben lennének” – válaszol az óvodavezető, amikor azt firtatom, nincs-e kapcsolat a gyenge iskolai teljesítmény és az óvodáztatás nívója között.

A keresztúriak hallani sem akarnak arról az ötletről, hogy a kimaradók esetleg a gyerekhiánnyal küszködő, öt kilométerre lévő Kálozra mehetnének át. „Törvény írja elő, hogy helyben kell megoldani az óvodáztatást” – fogalmaz határozottan „Gizi óvó néni”. Igaz, ennek a rendelkezésnek nyomát sem leltük a jogszabályokban.

Az biztos, hogy sürgős változtatásra lenne szükség. És ezt nem csak a helyiek tudják. Az oktatási tárca által megrendelt szakértői listán a sárkeresztúri óvoda 2003-ban és 2005-ben is szerepelt, mint amelyik feltétlenül felújításra, bővítésre szorul.

Az önkormányzat évek óta készült a megnyugtató megoldásra, a tervek is elkészültek az „istállóóvoda” bővítésére. Az egykori épületből nem sok maradna, nyolc csoport indulhatna, lenne fejlesztő- és tornaszoba, a kiszolgáló helyiségek is helyet kapnának.

Kapóra jött tehát az Új Magyarország Fejlesztési Terv, amelynek közoktatási infrastrukturális fejlesztési pályázatát mintha éppen Sárkeresztúrra szabták volna. Kedvezett az is, hogy társult pályázókként nem csak 150, hanem 500 millió elnyerése nyílott mód. Márpedig egyedül a keresztúri óvoda-beruházásra legalább 250 millió forintnyi uniós forrásra lenne szükség. Sárkeresztúr árnyékában a két társult település is szép pénzt, kb. 100–100 milliót pályázott meg két-két intézménye korszerűsítéséhez, jóllehet nem is biztos, hogy különösebben rá lennének szorulva. De hát vétek kihasználatlanul hagyni a pályázati lehetőséget – okoskodhattak a másik két faluban. És nehéz ezt vitatni.

A pályázatot az Epigramma nevű szegedi pályázatíró cég állította össze. Az pedig szokásosnak mondható, hogy a pályázatot jegyző Káloz önkormányzatát hiánypótlásra szólították fel, aminek eleget is tett. Augusztus első napjaiban kisebb meglepetésre előzetes helyszíni szemlét tartott a pályázat lebonyolító szervezete, a VÁTI székesfehérvári területi irodája. Az apróbb pontatlanságokat sikerült tisztázni – vélték a pályázók. És augusztus végén – ahogy ez már kis hazánkban szokás – a kálozi polgármesternél kétszer csengett a telefon, fontos helyekről gratuláltak neki az elnyert 500 millióhoz. Ő örömében tájékoztatta kollégáit. Ehhez képest hidegzuhanyként érte őket a hír, hogy folyamodványuk formahibás, így még csak le sem pontozták, tehát második körös pályázaton sem indulhatnának.

Megítélt közoktatási infrastruktúrafejlesztési támogatások Közép-Dunántúlon (KDOP 5.1.1.)

	Független	Kormánypárti	Ellenzéki
Támogatott pályázatok száma (db)	13	7	11
Támogatási összeg (millió Ft)	3 549	1 918	2 921

Forrás: NFÜ

Előírás ugyanis, hogy megkezdett beruházáshoz támogatás nem igényelhető, valamint ha a pályázó hibás adatokat ad meg, azzal automatikusan kizárja magát a bírálati eljárásból. Márpedig Sárszentágotán már megépült az óvodai tornaszoba, Kálozon pedig elkészültek az óvodai öltözők és mosdók, mégis bekerültek az anyagba. Utóbbi polgármestere szerint nyilvánvaló a félreértés, hiszen a megépült tételekre nem kértek pénzt, azok a költségmellékletbe sem kerültek bele. Igazán sajnálatos, hogy a pályázat szignálójaként nem sikerült előbb észrevennie az ellentmondásokat.

Baranyák István, a sárszentágotai polgármester ugyan elismeri a hibát, de szándékosságról szó sem lehet. „Ugyan ki veszélyeztetné néhány elbujtatott millióért az elnyerhető ötszázat?” – tette fel a költői kérdést. Sárszentágota első embere nehezen áll kötélnek, amikor a miértekről érdeklődünk. Csak annyit árul el, hogy a felelősség „toligálva” van a szeplők között, ugyan le kellene ülni tisztázni a problémákat, de erre aligha kerül sor.

Még az is előfordulhat, hogy végképpen az Epigramma viszi el a balhét, ám sem erről, sem másról sem volt hajlandó nyilatkozni a pályázatíró cég. Nem árt azonban tudni, hogy a pályázati anyag készítői általában hozott anyagból, az önkormányzatok által szolgáltatott adatokból dolgoznak.

 

Az udvarra készülőben. Menni kéne? © Stiller Ákos

Hogy mi fordított egy-két nap alatt a pályázat megítélésén, nem tudni. A név nélkül nyilatkozó jólértesültek a politikai machinációkat sem zárják ki. Ezt azonban nehéz tetten érni. Miután nem ismerjük behatóan a közép-dunántúli régióhoz tartozó Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megye politikai belviszonyait, illetve azt sem tudjuk, hogy a független polgármesterek közül valójában ki kripto-MSZP-s vagy -fideszes, így csak annyit tehettünk, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség portálján átböngésztük a győztes pályázatok 31 elemes listáját. Ebből kiderül, hogy a közoktatási infrastruktúrafejlesztésre eddig kiosztott 8,5 milliárdból csak 1,9 milliárdot nyertek MSZP-s polgármesterek által vezetett települések. (Lásd táblázatunkat.)

Egy biztos, még jó ideig nem kezdhetnek el dolgozni a keresztúri óvoda építői. Az oktatási tárca és a Közép-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség lapunkat úgy tájékoztatták, 2010-ig nem szerepel a tervek közt a közoktatási infrastrukturális fejlesztések uniós forrásokból való támogatása, de talán majd magyar pénzekből… Bár az érintettek érthetően szomorúak, különösen a keresztúriak, nem adják fel a reményt. Virág Miklós polgármester szerint egyetlen szerencséjük van, hogy sikerült 50 milliót megspórolniuk a beruházás önrészére, és őket továbbra is érdekli minden megoldás – akár társulásban, akár anélkül.

Epilógus: Szerkesztőségünkben szólt a telefon. Hétfőre virradóra a riasztóval felszerelt óvodába betörtek, és műszaki cikkeket, komputereket, DVD-játszót, magnókat vittek el. A kár egymilliós. Az óvónők úgy sejtik, helyismerettel rendelkezők lehettek a tolvajok. Az óvoda bezárt. A szülők háborognak, hová tegyék gyerekeiket. Tényleg, megmondaná valaki, hova járjanak a keresztúri gyerekek?

Zádori Zsolt