2008. szeptember. 24. 18:12 Benkő Eszter Utolsó frissítés: 2008. szeptember. 24. 20:03 Itthon

Bűnbandák házi őrizetben

Bűnszervezetek emberöléssel és fegyveres rablással vádolt nehézfiúi kerültek a napokban házi őrizetbe, miután az előzetes letartóztatás időtartamának törvény szabta maximuma lejárt. A közeljövőben további bandatagok „szabadulnak”. Csak remélhető, hogy az előzetes letartóztatás körüli jogalkotói vitákat nem utólagos hajtóvadászat követi.

A diósdi kettős gyilkosság
A három évvel ezelőtti emberölés hátterével a HVG és a hvg.hu rendszeresen foglalkozott. Olvassa el a fontosabb cikkeket!

Megúszóiskola - Szabaduló maffiózók?

Vádemelés csak emberölés miatt

Koszi-klán és rendőri szálak

Kik állnak a diósdi kettős gyilkosság mögött?

Gondoltam rá, hogy megszököm – mondta a közszolgálati tévécsatorna bűnügyi magazinjában az a bérgyilkos, aki korábban Diósdon két embert ölt meg. Papp Sándor hétfőn került előzetes letartóztatásból házi őrizetbe, a büntetőeljárásról szóló törvény ugyanis nem teszi lehetővé, hogy három évnél tovább fogva tartsák, ha ez idő alatt az első fokon eljáró bíróság nem hoz ítéletet.

Az elmúlt napokban a "Fekete sereg" néven ismertté vált bűnbandából hárman cserélhették az előzetest házi őrizetre, köztük az elsőrendű vádlott, az egyebek mellett több emberen, előre kitervelten, aljas indokból elkövetett emberölés előkészületével vádolt Magyar Róbert is. Idén októberben és jövő áprilisban pedig a Koszi-klánként emlegetett bűnszervezet további öt tagja hagyhatja el már-már megszokott tartózkodási helyét, és várhatja majd otthon a látszólag „némi késésben” lévő elsőfokú ítéletet. (Czibere Attila, Kaszap Ferenc és Barta László október 7-én, Szabó Miklós és Szabó István, azaz a Koszi-fivérek 2009. április 6-án kerülnek ki - átmenetileg - a „friss levegőre”.)

A Koszi-klán 40 illetve a "Fekete sereg" 27 vádlottját főként emberöléssel, fegyveres rablással, lőszerrel visszaéléssel, zsarolással, csalással továbbá más vagyon elleni bűncselekményekkel gyanúsítják. Turi András, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szakállamtitkára a köztévének adott nyilatkozatában úgy fogalmazott, a vádlottak szabadlábra kerülése hangsúlyosan felhívja a figyelmet arra, hogy a büntetőeljárás folyamatát fel kell gyorsítani.

Az előzetes fogvatartás három éves maximuma az elfogottaknak egyfajta garanciát jelent, hiszen ezáltal jogerős ítélet, azaz bűnösségük kétségtelen bizonyítása nélkül csak korlátozott ideig tarthatók rács mögött. (Különös tekintettel arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság szerint az előzetes letartóztatás nem előre hozott büntetés.) A nyomozó hatóság, az ügyészség és a bíróság szemszögéből ugyanez a három esztendő pepitában jelentkezik, azaz a törvény szerint ennyi idő áll rendelkezésre a nyomozásra, a vádemelésre, és az elsőfokú ítélet meghozatalára, ha a vádlottat az eljárás egésze alatt szeretnék „biztos kezekben” tudni. (A korábban hatályos törvény nem maximalizálta az első fokú ítéletet megelőző előzetes időtartamát.)

Az ügyésznek minden esetben kötelessége arra törekedni, hogy az előzetes fogvatartás a lehető legrövidebb ideig tartson. Ehhez három dolognak kell teljesülnie: gyors nyomozás, gyors vádemelés, és lehetőleg gyors bírósági eljárás. A Legfőbb Ügyészség adatai szerint 2007-ben 2669 előzetes letartóztatásban lévő terhelttel szemben emeltek vádat (1246 esetben megszüntették az eljárást), 80 százalékuk a vádemelés időpontjáig kevesebb mint 6 hónapot töltött előzetesben, tehát a letartóztatásukat követően fél éven belül eljutottak abba a stádiumba, ami a vádemeléshez szükséges. Mindössze 1,35 százalékra tehető azok száma, akik a vádemelés időpontjában már egy évnél többet töltöttek előzetesben, és csupán ketten voltak, akik a vádemeléskor már két évnél régebben ültek. (Idén augusztus 31-ig nem volt olyan személy, akire ez igaz volna.)

A büntetőeljárási törvény értelmében adott bűnügy iratai legfeljebb 30, kivételes esetekben 90 napig lehetnek az ügyészségen. Borbély Zoltán, a Legfőbb Ügyészség szóvivőjének tájékoztatása szerint az ügyészek az esetek több mint kétharmadában 30 napon belül döntenek a vádemelésről. Hozzátette, olyan ügyekben, amikor egy bűnszervezet által elkövetett bűncselekmény-sorozatra derül fény, a vádemelés előkészítési szakasza lényegesen lelassulhat, hiszen előfordul, hogy az egyes gyanúsítottak elfogása között akár évek is eltelnek, a bűnszervezetek sokszor több szálon futó cselekményeinek felderítése bonyolult és egyben időigényes feladat. Az ilyen ügyeknél értelemszerűen a tárgyalási szakasz is elnyúlik, hiszen a több tízezer oldalnyi peranyag áttekintése és értelmezése a bíróság számára sem rutinművelet.

A cikk második oldala (Oldaltörés)



Mindez felveti a kérdést, hogy gyorsítaná-e az igazságszolgáltatás folyamatát, ha a bűnszervezetek ügyeit elemekre, egyénekre bontva kezelnék. Valószínűleg igen. Jogászok szerint azonban a vádlottaknak joga van ahhoz, hogy valamennyi cselekményüket egy eljárás alá gyűjtve, összevontan kezeljék, és így szülessen azokról ítélet. (Más kérdés, hogy arra is van példa, amikor az ügyeket elkülönítik. Emlékezzünk csak az ismert hazai popsztárra, akinek a halálos közúti baleset okozása miatti büntetőeljárását elkülönítették az úgynevezett biztosítási csalási ügyétől, így a két felfüggesztett büntetésből soha nem lett végrehajtandó büntetés.)

A mostanihoz hasonló szabadulási hullám mégis megoldásért kiált. Nem hivatalos jogalkotói viták felvetik annak lehetőségét, hogy a „három éves szabály” egészüljön ki kivételekkel, eszerint bűnszervezet keretében elkövetett, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtható bűncselekmények esetén a terheltek előzetes letartóztatásának időtartama három éven túl is eltarthatna. A Legfőbb Ügyészség e kérdésben még nem alakította ki hivatalos álláspontját. Turi András szakállamtitkár is elképzelhetőnek tart egy olyan módosítást, ami lehetővé tenné, hogy kivételes esetekben, ügyészi kérésre a 3 év letelte után még fél évvel kitolható legyen az előzetes letartóztatás ideje. Ám, mint mondja, ez a megoldás eltér az európai standardtól, holott az EU-ban sem ismeretlenek a kivételek.

Bárd Petra, az Országos Kriminológiai Intézet kutatójának összehasonlító tanulmányából kiderül, hogy Csehországban például, ahol két évig tarthatók előzetesben a vádlottak, a vonatkozó jogszabály lehetővé teszi, hogy „különösen súlyos” ügyek esetén a 24 hónap lejárta után is letartóztatásban maradjon a terhelt, korlátozás nélkül. Az előzetes fogvatartásnak az uniós tagállamokban bevett gyakorlata a jogszabályok nemzetenkénti sajátosságai miatt nehezen összehasonlítható, ám az kitűnik, hogy a kényszerből szabadlábra, illetve házi őrizetbe helyezett terhelteket illetően az EU-n belül nem vagyunk egyedül. Szlovákiában az előzetes fogvatartás maximális időtartama a bűncselekmény súlyosságától függően 12, 24 valamint 36 hónap, a több mint 25 évvel büntetendő cselekmények esetén pedig 4 év. Ennek dacára 2007-ben a törvényi maximum idő lejárta miatt hét vádlott került szabadlábra. Szlovákián kívül máskülönben Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban is elérheti a 4 évet az előzetes időtartama, Észtországban viszont a meghosszabbított időtartam sem lehet több 12 hónapnál, holott a bűnügyi statisztika lényegesen rosszabb, mint Magyarországon. Az előzetes letartóztatás időbeni maximumát a román jogalkotók szabták a legrövidebbre, keleti szomszédunknál legfeljebb 6 hónapot tölthetnek a terheltek a jogerős ítéletet megelőzően rács mögött. Finnországban épp az ellenkező a helyzet, nincsen felső határ az előzetes letartóztatás időtartamát tekintve (ahogy korábban Magyarországon sem volt).

A más és más szabályozás uniós harmonizációs igénye kapcsán egy belga EP-képviselő a közelmúltban felvetette, az előzetes letartóztatás intézménye akkor volna eszményi, ha minden egyes érintett ügye kivételnek számítana (azaz egyéni elbírálás alá esne) és minden fogvatartás a lehető legrövidebb ideig tartana. Kérdés, hogy az Emberi Jogok Egyezményének próbáját kiállná-e ez a felvetés.

Hirdetés