Ami a jogászok körében esetleg vita tárgyát képezheti, az a Magyar Önvédelmi Mozgalom (MÖM) március 15-ei rendezvényén jelenlévő radikálisak számára kristálytiszta volt: Budaházy György, az ő hősük, „forradalmat” hirdetett. Sőt, ahogy erről a hvg.hu korábban beszámolt, a diósdi férfi az interneten már az ünnep közeledtével hívei tudtára adta: most aztán tényleg cselekedni kell, aki otthon marad, gyáva. A cselekvést azonban ezúttal is főleg a bomberdzsekis golyófogókra hagyta: a komolyabb balhé kezdetekor felszívódott, „bajtársai” is szem elől tévesztették. Azóta ismét bujkál (vagy sem), mindenesetre a rendőrség szívesen kihallgatná – legalábbis a BRFK ezt állítja. Komoly büntetésre azonban ezúttal sem számíthat.

Budaházy autogramot oszt szombaton. Huszáros felszívódás © MTI

Budaházy utcai karrierje 2002-ben, a parlamenti választásokat követő emlékezetes „hídfoglaláskor” kezdődött: az egykori étteremtulajdonos a szavazatok újraszámlálását követelő tömeg élére állva ekkor vált a radikálisok hősévé. S noha ezt követően már szisztematikusan utcai politizálásra rendezkedett be (a hídfoglalásra például évente szervezett megemlékezést, sőt 2004 nyarán listát készített a nekik nem tetsző rendőrökről), csak a tévészékház ostromakor tett szert országos ismertségre. Pedig az ostromban akkor sem vett részt; az elfogatóparancsot azért adták ki ellene, mert a Szabadság téri szovjet emlékművet megrongálta. Nem csoda, hiszen Toroczkai Lászlóhoz hasonlóan leginkább csak buzdított, mindig kivonta magát az utcai harcok alól. (Toroczkai sem vett részt a televízió ostromában.) A tévéostrom utáni bujkálását hőstettként kommunikálta hívei felé, noha valójában félt: mint azt egy Népszabadságnak adott interjújában később kifejtette, tartott a rendőrök bosszújától, ezért nem adta fel magát.

Híveinek az sem szúrt szemet, hogy a szónoklataiban önmagát megalkuvást nem ismerő hazafiként feltüntető Budaházy - ügyvédjén keresztül – ez idő tájt a rendőrökkel egyezkedett. Azt, hogy elfogása után bármiről is megegyezett volna velük, valószínűleg sosem tudjuk meg, de tény: pár nappal az elfogása után már házi őrizetbe helyezte őt a bíróság. Idén januárban pedig első fokon felmentették az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatásának előkészülete miatt emelt vád alól, azzal az indoklással, hogy az egyik szélsőséges honlapon közzétett írásaival közvetlenül és konkrétan nem hívott fel az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására.

Toroczkai szónokol híveinek. Hangemberek? © Stiller Ákos

Mindezek tükrében meglepő, hogy Toroczkai mellett Budaházy mára a szélsőjobb megkérdőjelezhetetlen figurája vált, sőt egyesek úgy vélik: tekintélyének köszönhetően maga alá gyűrte Toroczkait is, aki a jobbkeze lett. Tavaly tavasszal ketten indították a Hunnia nevű, „kormánybuktató, rendszerváltó” hálózatot. Ahogy arról a Magyar Narancs hetilap tavaly beszámolt, hunniás terveikről Budaházyék állítólag egy szupertitkosnak szánt tanyasi találkozón egyeztettek az általuk megbízhatónak vélt szervezetek küldötteivel. Ezt követte tavaly áprilisban a budapesti Hősök terén egy „seregszemle”, ahol Toroczkai mellett az arcát sállal eltakaró Budaházy is feltűnt, noha a férfi ekkor még lakhelyelhagyási tilalom alatt állt.

Budaházyék elképzelése szerint a Hunnia egyfajta árnyékállamként működne: saját kormánya, médiája, iskolája, fegyveres szervezete lenne. Ennek a hálózatnak a tagja a radikálisok és a bőrfejűek között hídszerepet betöltő, a Jobbikkal is kapcsolatban álló Magyar Önvédelmi Mozgalom is, amely az idei március 15-ei rendezvényüket szervezte. A MÖM jelenléte arra utal, hogy Budaházyék a hungarista szervezeteket nem fogadják soraik közé, ellenben nem szeretnék, hogy a számukkal vereséggel végződött 2006-os és 2007-es utcai harcok miatt csalódott ultrákat a hungaristák szívnák fel.

A Hunnia megalakítását sokan stratégiaváltásként értékelik. Eszerint az elmélet szerint a Nemzetbiztonsági Hivatal 2006-os évkönyvébe még a társadalom felé nyitó szélsőjobb most voltaképpen zárja sorait és inkább befelé fordul, „alapoz”. Ennek azonban ellentmond a március 15-ei MÖM-rendezvény, ahol Budaházy – noha tudta, hogy esélyük sincs „nyerni” – a rohamrendőröknek vezette híveit.

Frissítés: A radikálisok közkedvelt internetes oldalán Toroczkai László reagált írásunkra, rágalomnak minősítve annak tartalmát. Csak éppen nem arra reagált, amit írtunk. "Március 15-én eleve nem Gyuri vitte a zászlót, nem is ezt mondta a színpadon, így az első száz métereken sem vihette, s nem tűnhetett el, megvezetve a tömeget" - írta Budaházy "védelmében". Mi nem írtuk, hogy Budaházy vitte a zászlót. Ahogy azt a Toroczkai válaszának helyt adó radikális hírportál is írta, Budaházy vezette a tömeget. Idézet a helyszíni tudósításukból: "Budaházy kitűnő hadvezéri képességeiről mutat bizonyságot, amikor a már-már felálló rendőrsorfalak előtt kis mellékutcákba vezeti a pesti srácokat. Az ÁVH a józsefvárosi gettóban nem tud operálni, az izraeli vízágyú sem tud itt manőverezni, és be sem mernek menni a mellékutcákba, csupán nagy körben próbálják a körzetet lezárni. Viszont így az ellenállók is lassan szétszóródnak, sokan nem találják Budaházyt sem."  Toroczkai azt sem tartja igaz állításnak, hogy ő sosem vett részt az utcai harcokban. Példaként 2007. október 22-ét említi, amikor a rendőrök el is vitték. Azt nem teszi hozzá, hogy - ellentétben a feltüzelt híveivel - ő az aszfaltra leülve, békésen, ellenállás nélkül (!) várta, hogy megbilincseljék. Reagálásában a tévé ostromra is kitér. Állítja: nem passzívan volt jelen a székház támadásakor. Igen ám, de mi nem ezt írtuk, hogy passzívan volt jelen, hanem azt, hogy az ostromban (nevezzük akkor összecsapásnak) nem vett részt.