A biztos válaszol. Mi is
A hvg.hu cikket jelentetett meg az ombudsman egyik állásfoglalásáról. A biztos főszerkesztőnknek címzett levelében közli: a kórházi statisztikák közérdekű adatok. És azt állítja, félrevezettük az olvasókat. Az előbbinek örülünk, utóbbival nem értünk egyet.
Tisztelt Főszerkesztő Úr!
A hvg.hu Vélemény rovatában 2008. február 20-án Zádori Zsolt szerkesztő cikket közölt Morbid döntés a mortalitási adatokról címmel, melyben a kórházi osztályok halálozási adatainak nyilvánosságáról szóló általam aláírt ombudsmani állásfoglalást taglalja. Tekintettel arra, hogy az írás említést sem tesz az állásfoglalás lényegéről, félrevezeti az olvasót. Kérem, hogy a cikkre reagáló mellékelt észrevételeimet közzétenni szíveskedjék.
Budapest, 2008. március
Üdvözlettel,
Dr. Szabó Máté
az állampolgári jogok országgyűlési biztosa
Az ombudsman reakciója
A hvg.hu Vélemény rovatában 2008. február 20-án Zádori Zsolt szerkesztő cikket közölt Morbid döntés a mortalitási adatokról címmel, melynek tárgya a kórházi osztályok halálozási adatainak nyilvánosságáról szóló ombudsmani állásfoglalás.
A cikkíró figyelmét sajnálatos módon elkerülte az állásfoglalás érdemi megállapítása, s mivel ez félreértésre adhat okot, az olvasók szíves tájékoztatása érdekében idézem: „A Fővárosi Önkormányzat fenntartásában működő Szent János Kórház közfeladatot ellátó szerv, ezért adatkezelésére az Avtv. [a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény – SZ. M.] szabályait kell alkalmazni. A közfeladatot ellátó szervek szakmai tevékenységére, „annak eredményességére is kiterjedő értékelésére” vonatkozó adatok – az Avtv. 19. § (2) bekezdése szerint – közérdekű adatnak minősülnek, azokat megismerni mindenkinek joga van. A törvény értelmében maguknak a kórházaknak lenne kötelességük ilyen adatokat nyilvánosságra hozni.”
Budapest, 2008. március
Dr. Szabó Máté
az állampolgári jogok országgyűlési biztosa
A hvg.hu reakciója
Megtisztelő, hogy az adatvédelmi biztos ez úton, szerkesztőségünkhöz írott levélben értelmezi saját szavait, mintegy állást foglal állásfoglalásáról. Ugyancsak jóleső érzéssel tölt el bennünket, hogy mostani határozott szavaiból az derül ki, ha jól értjük: a kórházaknak ki kell adni statisztikáit, és az állásfoglalás – ezek szerint – érdemi részéhez csatolt zavaros értelmezgetés nem számít.
Készséggel elismerjük, az újságíró szertelen, felületességre felettébb hajlamos emberfajta, és olykor szövegértelmezési nehézségekkel küzd. Éppen ezért az írás készítésekor három tekintélyes adatvédelmi szakértőnél is érdeklődtünk: jól látjuk, amit látunk, pontosabban, amit nem látunk. Egybehangzóan állították: az állásfoglalás nem egyértelmű, hangvétele kioktató, nem szolgálja a közérdekű, jelen esetben a kórházi statisztikai adatok nyilvánosságát. Ezért írtuk a következőt: a „biztosnak tehát abban kellett volna egyértelmű választ adnia az újságírónak, hogy a mortalitási adatok a kórházak eredményességének értékelését szolgálják-e. A biztos azonban nem ezt tette.” Illetve a következőt: „Szabó Máté nem foglal egyértelműen állást a statisztikai adatok nyilvánosságáról.”
Az ombudsman mostani levelében nem csak velünk, hanem Szabó Máté Dániel (vigyázat, ő csak névrokon!) adatvédelmi szakértővel, az ELTE oktatójával is vitakozik, aki a Jogi Fórumnak azt nyilatkozta: „feltehetően a kórház álláspontját mintegy megismételve az állampolgári jogok országgyűlési biztosa arról értekezik, hogy a nyers adatok félreérthetőek lennének, nem biztos, hogy alkalmasak következtetések levonására. Nem mondja ki, hogy el kellene titkolni ezeket az adatokat, de arról akarja meggyőzni a beadványozót, hogy az ilyen félreérthető adatok kitudódása veszélyes lenne. Inkább az OEP által készített mutatók felé próbálja terelni a beadványozó figyelmét, amely azonban egy másik közfeladatot ellátó szervkezelésében lévő teljesen más természetű adat. […] Az ombudsmannak azon kellene munkálkodnia, hogy a hatalom tekintse felnőttnek a polgárait, akik maguk is képesek utánanézni dolgoknak, értelmezni adatokat, döntéseket hozni, és nem akarja saját maguktól megvédeni őket. A konkrét esetben: ne azzal akarja megvédeni a polgárokat attól, hogy félreértsenek, tévesen értelmezzenek nyilvános adatokat, hogy inkább eltitkolja előlük vagy megváltoztatja azokat.”
Végezetül szóljunk még az ügy hermeneutikainak tűnő, ám a jogbiztonságot alapvetően érintő vonatkozásáról. Egy alkotmányos szerv köziratában, különösen, ha az a „nép ügyvédjének” számító ombudsman állásfoglalása, illene érthetően és egyértelműen fogalmazni – vagy legrosszabb esetben úgy, hogy legalább a szakmabeliek megértsék a biztos – mint most szerencsésen kiderült – üdvös szándékát.