Fogyatékosok és a média: lehetőség vagy gettósodás
A fogyatékosság nem betegség, hiszen a fogyatékos ember ugyanolyan fogyasztója a piacgazdaságnak, mint az egészséges ember - jelentette ki az ELTE Szociális Tanulmányok Intézetének kutatója csütörtökön Budapesten, a Párbeszéd a Médiáról című konferencián.
A fogyatékosság társadalmi ügy - hangsúlyozta Tausz Katalin, aki felhívta a figyelmet arra is, hogy a fogyatékosoknak kellene döntést hozni az őket érintő kérdésekben, nem pedig érdekképviseleteiknek és segítőiknek. A kutató szerint a médiának nem saját közösségeikben, hanem természetes élethelyzetekben kellene bemutatnia a fogyatékossággal élő embereket. Ez cáfolhatná azt a téves nézetet, hogy a fogyatékosság betegség - jegyezte meg. Nem a fogyatékosságra, hanem az emberi jellemzőkre kellene fókuszálni a fogyatékossággal élő embereknél - tette hozzá. Tausz Katalin a szegregált - csak a fogyatékosokhoz szóló - műsorokkal szemben az integrált - fogyatékos és egészséges emberekhez szóló - műsorokat tartotta szerencsésebbnek.
Horváth Péter a Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviseletében a fogyatékos emberek információhoz jutásának esélyegyenlőségéről és annak hatályos jogi szabályozásáról szólt. Úgy látja, "a látható" médiában a legproblematikusabb terület a jelnyelvi tolmácsolás és a feliratozás hiánya - mondta. Emlékeztetett arra, hogy 1998-ban az Európa Parlament, majd 2003-ban az Európa Tanács is előírta, hogy a közszolgáltatást nyújtó médiumok közérdeklődésre számot tartó műsorait, például a híradókat és kulturális műsorokat jelnyelvi tolmácsolással és feliratozással a fogyatékossággal élők számára hozzáférhetővé kell tenni.
Az Országgyűlési Biztos Hivatala által 2000-ben, illetve 2001-ben készített jelentések szerint alkotmányos visszásságot okoz a jelnyelvi tolmácsolás és a feliratozás hiánya - fűzte hozzá Horváth Péter. Beszámolt arról is, hogy a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségének biztosításáról szóló törvénymódosításban nemcsak a közszolgáltatás fogalmát definiálták újra, hanem meghatározták azt is, mit jelent a műsorokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés.
A közszolgáltatás és a közszolgálati műsorszolgáltatás akkor hozzáférhető egyenlő eséllyel, ha az igénybevevő állapotának megfelelő önállósággal - vagyis segítség nélkül - használhatja, s ha a műsorokat a látási, hallási, mozgási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek is akadálymentesen fogadhatják be - fejtette ki. Mint mondta, a médiumoknak 2010. december 31-ig kell teljesíteni a jogszabályokban olvasható követelményeket. Horváth Péter közölte azt is, hogy a Szociális és Munkaügyi Minisztérium költségvetéséből 100 millió forintot különített el a feliratozás és a jelnyelvi tolmácsolás támogatására. Ugyanakkor hozzátette: a közfinanszírozású televízióknak, rádióknak saját költségvetésükből kellene ezt a feladatot finanszírozni.
A fogyatékossággal élőkről való gondolkodás, közbeszéd és politika határvonalon áll – mondta Hammer Ferenc, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének munkatársa. A szakember szerint a digitális műsorszolgáltatás egyszerre jelent "ígéretet" és "fenyegetést" is. A digitalizáció technikailag és technológiailag "hihetetlen lehetőségeket" kínál az akadálymentesítés megvalósításához, ugyanakkor fennáll a fogyatékossággal élőkről szóló műsorok "gettósodásának" veszélye - folytatta.