Rendőrkordon. Nézze meg képeinket, kattintson!  © hvg.hu

A híréhségtől folyton korgó gyomrú média munkatársai a Ferihegy 1-en a „Teljes kényszerhelyzeti gyakorlat Ferihegyen” menetrendjét nézegetve leginkább a bajba került gépen szállított toloncolt személyen („a gép száraz jeget és toloncolt személyt is szállít, a toloncolt személy kísérője meghal, a toloncolt személy megsérül, hamis név bemondásával elszállítják egy kórházba”) és festményen („az egyik utas csomagjában egy fegyvert és egy kb. 100 évesnél öregebb festményt találnak”) élcelődnek.

A kezdeti lelkesedés azonban hamar kihűl, amikor a helyszínre érkezve egyértelművé válik, hogy a gép 400 méteres körzetébe a sajtónak belépni tilos. Sok sárga press-mellényes kameraman érzi ekkor úgy, hogy felesleges volt idelátogatni, mert nem készülhetnek értékelhető képek. A sajtó eligazítására kirendelt katasztrófavédelmi szakember türelemmel és hajthatatlanul ismételgeti, hogy nincs mód közelebb menni, mert ennyi embert (körülbelül 50-et) nem tudnak felelősséggel terelgetni a közel 100 fős mentőcsapat körül, nem is beszélve a gépről. „Ha annyira profik, akkor gondolhattak volna arra, hogy ilyen helyszínre megfelelő felszereléssel érkezzenek” – mondja egy, a repülőgépek és repterek fotózásával foglalkozó profi, aki méltánytalannak érzi azt is, hogy sok újságíró becsmérlően nyilatkozik a gyakorlatról, pedig „senki sem jókedvéből csinálja, nekik is kemény munka és ez tényleg nagy dolog”– mondja.

Egy lépcsősor (emelvénynek), egy sátortető, ásványvíz és pogácsa, egy utánfutóra állított mobil-WC, no és néhány rendőr a kordonon áttörő újságírók megfékezésére –­ a gyakorlat bójákon inneni részletei. Miután lezajlott a meddőnek bizonyuló párbeszéd meghívottak és rendezők között a távolság csökkentéséről, feltűnnek az első tűzoltóautók. Rövidesen kisebb tűz is kerekedik az orrára ejtett („a felázott talajon kb. 80-100 méter után az orrfutóműve becsuklik”) gép mellett,­ a fényképezőgépek csattognak, a kamerák forognak, az adó-vevő zúg, a tűz elalszik. Megérkezik a polgári védelem, és a mentők is megkezdik a munkát. Eközben sokan, köztünk az Országos Mentőszolgálat szóvivője, Győrfi Pál is, gyakorta tüsszögnek nagyokat a virágok hímporától.

A könnyű sérültek a hátsó vészkijáraton csúzdáznak le, míg a súlyosabb sérülteket elől – további két kijáraton – hordágyakon menekítik a tűzoltók. A Kényszerhelyzeti Központ az akció agya, innen érkeznek az utasítások és koordinálják a történéseket. Mindenkinek megvan a feladata. A tűzoltók és mentősök mellett a helyszínre érkezik a pénzügyőrség („a kiérkező pénzügyőrök vezetője tájékoztatja a tűzoltás vezetőjét a csomagok között talált festményről és fegyverről”) és a határőrség („megkezdi a nyomozást a toloncolt személy hollétének kiderítésére”). Az 56 utast és 5 fő pilóta-légikísérőt bábuk is alakítják, de azért több az élő ember. Katasztrófa-statiszták cédulákat kapnak, és az orvosok a feliratnak megfelelően látják el őket.

Ekkor már nagyon unatkoznak az újságírók, fel-alá járkálnál, igyekeznek plusz információkat szerezni: értesítették-e a Ferihegyre érkező utasokat, hogy gyakorlat van a reptéren, nehogy szélütést kapjon valaki a gomolygó füst láttán? Mennyibe kerül ez az egész?!?! Ez tulajdonképpen ciklikusan ismétlődő, megválaszolatlan kérdése lesz a kétórás programnak. A nap már magasan jár, amikor a sebesültek és halottak osztályozásáról esik szó, valamint arról, hogy a leszakadt végtagokat is mindig rendesen be kell gyűjteni. A gépből kimenekített sérültek fel-felülnek a fűben, miközben a mentőegységek keményen dolgoznak a hőségben. Megérkeznek a „fővárosi szervek”, és „rajokat alkotnak”, majd beszállnak a mentésbe.

Türelmetlenül járkálnak, ülnek, nézelődnek, viccelődnek a meghívottak, unalmukon csak Sitó József, a Repülőtéri Katasztrófavédelmi Igazgatóság megbízott igazgatója enyhíthet, aki szigorúan és fegyelmezetten válaszolgat az egymásra sziszegő újságíróknak. Elmondja, hogy Ferihegy nagyon biztonságos, már az is előfordult, hogy egy bombafenyegetett gép itt kért leszállási engedélyt a törökországi célállomás helyett, meg azt is elmeséli, hogy legutoljára 1976-ban volt kisebb vészhelyzet, azóta csak gyakorolnak, általában évente egyszer. Ferihegy tűzoltóvédelmi kategóriája a tíz fokozatú listán 9-es besorolású, felkészültek a vészhelyzetekre. Arra a kérdésre, hogy reális helyzetet modelleznek-e itt, azt mondja, hogy tulajdonképpen igen. A toloncolt fogoly és a festmény jelenlétét inkább azzal magyarázza, hogy a gyakorlásra kevés mód van, így igyekeznek ilyenkor minél komplexebb helyzetet teremteni. Élesben egy ilyen akció minimum fél, de inkább több óra - tudósít egy szakértő.

A mentőegységek pakolnak, a gyakorlatnak vége. Az elképzelt történet azonban nem ér véget („az utaslistával nem egyezik meg az önállóan menekülő és a kimentett személyek száma és neve. A toloncolt személy eltűnt és egy eddig ismeretlen nevű személyt is elszállítottak a mentők a kőbányai kórházba”), 29-en meghaltak, 4 fő súlyos-életveszélyes állapotban van, 20-an súlyosan, 8-an könnyebben sérültek, a mentőalakulatok azonban – úgy tűnik – jól vizsgáztak, nekikezdenek hát az utómunkálatoknak. A légkondicionált buszra örömmel szökkennek föl a szűk helyen megfáradt újságírók.