„Egy amerikai házaspár a Déli pályaudvarról Győrbe utazott. A hölgy a táskáját a taxiban felejtette, benne az útlevele, repülőjegye, illetve 300 dollár. A kétségbeesett házaspár mindent hiánytalanul átvehetett az amerikai követségen.” Igen, valós esetről van szó, és igen, nálunk történt. Igaz 24 évvel ezelőtt, 1982-ben. Abban már nem vagyunk annyira biztosak, hogy az amerikai házaspár ma is visszakapná a taxiban felejtett iratait és pénzét. Kapna helyette kamu számlát, mondjuk a viteldíj többszöröséről.

Címet felvevő taxisofőr  Kikre utaznak? © Marton Szilvia

Elég egy-két renitens taxis (sajnos ennél többen vannak) ahhoz, hogy az egész szakma jó hírnevét lerombolja, előítéleteket ébresszen az ide látogató turistákban, és a kalandtúrák elkerülése végett egyre ritkábban szálljon taxiba még a kevésbé előítéletes magyar is - osztja meg tapasztalatát a hvg.hu-val az egyik legnagyobb budapesti taxitársaság sofőrje.

„Legyen nálad egy térkép, lehetőleg ne szólalj meg magyarul, érdeklődj a város nevezettességei iránt, és szinte biztos, hogy a fuvar végén a ténylegesen fizetendő összeg többszörösét kéri majd tőled a taxis”– ad tippet a megkérdezett taxis, hogyan fizethetnék egy körülbelül ezer forintos útért akár több ezret is, na meg hogyan lehetnék részese annak a bánásmódnak, amiben az a turista részesül, aki az utcán int le egy taxit. Úgy döntök, hiszek neki. Márcsak azért is, mert nemrég körülbelül a háromszorosát fizettem ki a megszokott összegnek, pedig magyarul beszéltem, és térkép sem volt a kezemben. Csak az történt, hogy éjszaka háromkor a Keletiből szerettem volna hazajutni, lemerült mobiltelefonnal a zsebemben nem láttam mást megoldást, mint beülni az éppen ott várakozó taxiba. 

A Fogyasztóvédelemhez beérkezett panaszok között nem kell sokáig bogarászni, hogy kiderüljön, milyen fogadtatásban részesül a hozzánk érkező turista.  "A taxiállomásra mentem ki, megkérdeztem a sofőrtől, a repülőtérre mennyiért vinne ki. A válasz az volt, hogy ötezer forintért, így beszálltam. Ferihegyen a sofőr az órára mutatott, ami 19 850 forintot jelzett. Mondtam neki, hogy nincs ennyi pénzem, és nem ennyiben egyeztünk meg. Ekkor odaadtam neki tízezer forintot, és kértem, adjon vissza. Még abba is belementem volna, hogy visszaad kétezret, és nyolcezret számol a fuvarért. A taxis azt mondta: rendben, de nem adott vissza, elhajtott."

A beérkezett panaszok zömével nem tud mit kezdeni az illetékes hatóság. Ha az utas nem írta fel a rendszámot, és nem emlékszik pontosan az autó típusára, színére, gyakorlatilag semmi esélye a taxis előkerítésére.

Egy taxi mindenekfelett: a hiénáknak menniük kell

Ferihegy az első és az utolsó benyomás Magyarországról, valószínű ezért is döntött úgy a Budapest Airport, hogy gyökeresen átalakítja a ferihegyi taxi szolgáltatások rendszerét.

„A legtöbb panasz a taxiszolgáltatások színvonala miatt érkezik hozzánk, ezért lépnünk kellett az ügyben” – magyarázat Chris Woodruff, a Budapest Airport vezérigazgatója, miért is van szükség a változtatásra. Azt tervezik, hogy a pályáztatást követően egyetlen taxitársasággal kötnek majd szerződést. A részvételi feltételek között az engedélyek megléte és egy minimális flottaméret mellett az is szerepel, hogy a vállalatnak és a  sofőröknek biztonsági ellenőrzésen kell átesniük. De ugyanúgy követelményként fogalmazták meg a tiszta járműveket, a taxisok idegen nyelvtudását, a rögzített, átlátható és könnyen elérhető díjtáblázatot. Az angolok azt is előírták, hogy csak nemdohányzó sofőrök jelentkezhetnek. A pályázatot várhatóan áprilisban írják ki, eredmény pedig júniusban várható. Így az új rendszer júliustól lépne életbe. A pályázat a terminálok előtti drosztokon várakozó taxikat érinti, azaz a győztestől függetlenül telefonon bármely más társaság szolgáltatását megrendelheti az utas.

"Iszonyú ellentmondások vannak ebben az üzletágban, több sebből is vérzünk – enged bepillantást a "kulisszák" mögé Lengyel Sándor, a 6x6 Taxi cégvezetője, aki megkeresésünkre rögtön úgy reagált, "megint összevertek valakit"? Megnyugtatom, nem ezért keresem, s innentől szinte kérdezni sem enged, láthatóan megvan a véleménye az egész taxis szakmáról.

Jelenleg komolytalannak nevezhetők a pályára kerülés feltételei: végzettségként elég 8 általános, erkölcsi bizonyítvány, 2 éves jogosítvány, illetve a jelentkezőnek meg kell felelnie egy pályaalkalmassági vizsgán, ami szinte csak a reflexekre épít. Na de hogyan szűrjük ki az agresszív embereket – teszi fel a kérdést Lengyel, akitől rögtön megkapom a választ is: sehogy. De továbbmegy, szerinte a taxisok szakmailag sincsenek felkészítve.

A másik nagy probléma, hogy a hatezres taxistábor igencsak "mozaikos, olyan maffiajellegű csoportosulások alakultak ki, akik éjszaka a szórakozóhelyek környékét, míg nappal a belváros frekventáltabb részeit uralják". Ferihegyről pedig ne is beszéljünk – ők azok, akik „sárba tiporták a szakma nimbuszát”. De nincs miért csodálkozni, nálunk bármit büntetlenül meg lehet tenni, akkor is, ha több ezer kollégánknak okozunk azzal kárt - jegyzi meg Lengyel, akinek autója jelenleg is taxiként funkcionál, cégvezetőként is taxizik néha, azért, hogy visszajelzéseket kapjon az utasoktól.  
 
Nincs hatóság, amely kiszűrné az alkalmatlan és tisztességtelen taxisokat. "Azok a szervezetek, akik az ellenőrzésben illetékesek, akik az államkasszából ezért kapják a fizetésüket, mit csinálnak?" - tesz fel újabb kérdést Lengyel, gyorsan hozzáfűzve, hogy kőkemény szabályozás kellene. Legyenek szigorú ellenőrzések éjszaka is, és ne csak a céges taxit, hanem a magánzót is tesztelje az ellenőr.

Komoly tartozása van a fővárosnak e szakma felé. Ma nem azért nem ül taxiba az átlag budapesti, mert nem tudja kifizetni azt az 1000-1500 forintot, hanem azért, mert előítéletes – joggal – a taxisokkal szemben, s ha nem muszáj, kihagyja a kalandtúrát. S mindaddig, míg Rusznák Imre, a fővárosi közgyűlés kereskedelmi és turisztikai bizottságának elnöke a kamu számlára csak annyit mond, sajnos nem tudunk mit kezdeni vele, addig nem fog semmi megváltozni - kesereg a 6x6 vezetője, külföldi példát hozva arra, hogyan lehetne rendet rakni nálunk is. Prágában, amikor panasz volt a taxisokra, a polgármester beöltözött, álszakállt ragasztott és kipróbálta a taxikat, tízből nyolcszor le is húzták. De azután rend lett, engedélyeket vontak vissza, több száz koronás büntetéseket szabtak ki.

Az is abnormális, hogy a jelenlegi hatezer taxisnak jó ha a fele fizet járulékokat. „Olyan helyzetet kell teremteni, hogy ha nem tudok becsületesen megélni, akkor magamtól hagyjam el a pályát, mert ha megfognak valami disznóságon, olyan büntetést varrnak a nyakamba, hogy nem tudok talpra állni” - szögezi le Lengyel Sándor.

A flotta méretét tekintve a harmadik legnagyobb budapesti taxitársaság vezére a közlekedésről is ejt néhány szót: „a városvezetésnek is fel kellene ismernie, hogy tarthatatlan az a helyzet, ha egy baleset miatt megbénul a fél város. Ilyen körülmények között persze, hogy nem érünk oda időben a megígért címre, tervezni kellene végre a taxisokkal is."

Egy biztos, ma a legtöbb budapesti, mielőtt taxiba száll, a telefonjáért nyúl. De mit tesz az ide érkező gyanútlan turista, ha taxival szeretne közlekedni a városban? A Fővárosi Közgyűlés megrendelésére, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézete által elkészített 90 oldalas elemzésből többek között ez is kiderül.

Októberig nem lesz fix tarifa

Az idei önkormányzati választások előtt már nem kerül a fővárosi közgyűlés elé a fixtarifa-rendelet. Rusznák Imre, a fővárosi közgyűlés kereskedelmi és turisztiaki bizottságának elnöke a legmagasabb díjjal megegyező fix összegek bevezetését javasolta Budapesten. Így az utcán leintett és a hívott taxiknál egyaránt 240 lenne a kilométerdíj, 60 a percdíj, és 300 forint az alapdíj. A politikai csatározások miatt a rendelet nem került napirendre. Rusznák továbbra is kitart a fix tarifarendszer bevezetése mellett, bár az egyelőre nincs napirenden, mert a koalíciós partner nem ért egyet vele (a tervezetettel az SZDSZ nem értett egyett, mondván, a szolgáltatásnak nem csupán egy, hanem az összes elemét kell szabályozni.) A taxitársaságok önmagában nem ellenzik a fix tarifát, de a tervezett díj túl magas lenne, hiszen a cégeknek meg kellene szüntetniük a jelenlegi szerződéses és telefonos tarifákat. Az áremelést valószínű sok ügyfél nem fogadná el, így csökkene a kereslet, és ez tovább rontaná a taxisok megélhetését.

A külföldi fuvarok aránya a taxik teljes forgalmát tekintve átlagosan negyven százalék, s a megkérdezett taxisok szerint naponta minden tíz fuvarból négy esetben külföldi a kuncsaft. A mezítlábas taxisok között ennél is magasabb a külföldi kereslet, míg a taxi társaságokhoz tartozók között jóval 40 százalék alatt marad ez az arány. A Budapesten tartózkodó külföldiek gyakrabban – 87 százalék – rendelnek telefonon taxit, míg a drosztokon inkább az önálló fuvarozók (58,2 százalék) autójába ülnek be – derül ki A taxiközlekedés szerepe Budapest nemzetközi turizmusában című, még publikálás előtt álló elemzésből.

A tipikus úticélok között a Ferihegyi repülőtér (82 százalék), illetve a szállodák (81 százalék) vezetnek. De az élmezőnyben szerepelnek a turisztikai nevezetességek, éttermek, a Keleti, illetve a Nyugati pályaudvar. Az úticélok között „mindössze” 22 százalékkal képviseltetik magukat az örömlányok. A leglátogatottabb városrész az V. kerület, amely 77 százalékkal vezet, míg a budai oldal lényegesen elmarad ettől, az I. kerületet is csak minden második taxis említette jellemző úticélként.  A két frekventált kerület mellett a XIV., a VI. , illetve a XI. kerület közelítette vagy haladta meg a 20 százalékot az összes válaszadó számához viszonyítva.

Tízből kilenc taxis a németeket jelölte meg a leggyakoribb kuncsaftoknak, de az angolok is szép számmal taxiznak. Őket az olaszok és az amerikaiak követik, ezután jönnek a franciák, hollandok és a kínaiak. Kelet-Európát főként az oroszok képviselik. A taxisok mindössze fele képes megértetni magát a külföldiekkel, s mindössze 3 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy semmilyen idegen nyelven nem tud megszólalni, folyékony beszélgetésre pedig csak minden tizedik taxis vállalkozik, többségük természetesen angolul.

Az elemzésből az is kiderül, a turisták 30 százaléka nem ad borravalót, míg 40 százalékuk szinte minden esetben elkéri a számlát, 18 százalékuk pedig reklamált már legalább egyszer az őket ért sérelmek miatt.