2006. március. 14. 13:36
MTI
Utolsó frissítés: 2006. március. 14. 13:42
Itthon
Európa vesztésre áll az oktatási versenyben
Európa vesztésre áll az oktatási, szakképzési versenyben Amerikával, Kínával és Indiával szemben - állapítja meg frissen nyilvánosságra hozott jelentésében az OECD.
Mivel az oktatás, képzés színvonala döntő tényező a gazdasági versenyképességben, rugalmasabbá, hatékonyabbá kell tenni az európai oktatási rendszereket, szélesebb tömegeknek kell hozzáférést biztosítani a felsőfokú képzéshez, ha Európa meg akarja állni a helyét a globális gazdasági versenyben - hangsúlyozza Andreas Schleicher, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) oktatási osztályának munkatársa, a jelentés készítője. (Az OECD a demokrácia és a szabad piac elveit elfogadó fejlett országok nemzetközi együttműködési szervezete.)
A tanulmány szerint már nemcsak az Egyesült Államok és Japán konkurenciája gyakorol nyomást Európára, de olyan felemelkedő nagyhatalmak is, mint India és Kína. Az európai országoknak forradalmasítaniuk kellene oktatási rendszerüket. Rég elmúlt már az az időszak, amikor Európa főként olyan országokkal versenyez, amelyek rosszabbul képzett, de alacsony bérű munkaerőt alkalmaznak.
Kína és India jelenleg kisebb költséggel is magasabb szakképzettséget biztosít munkavállalóinak, mint Európa. A tanulmány szerint minta lehet Európa számára a "koreai csoda" is, vagyis a dél-koreai példa: Dél-Korea, amelynek oktatási rendszere hátul kullogott nemzetközi összehasonlításban a hatvanas évek során, napjainkban már harmadik az OECD rangsorában az egyetemi végzettségű fiatal felnőttek számát tekintve.
A nagy európai gazdaságok többsége - köztük Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország - épp hogy csak tartja korábbi helyét, Németország pedig csúfosan lehanyatlott e besorolásban. Franciaország és Németország, az a két ország, amelyeknek gazdasága az Európai Unió össztermékének több mint egyharmadát állítja elő, nincs már a világ vezető államai között az oktatás, a képzés és a tehetséggondozás terén.
A francia és a német oktatási rendszernek nemcsak az a hibája, hogy csak közepes gazdasági hatékonyságú, de az is, hogy szociálisan igazságtalan, mert a szegények adójából szubvencionálja a gazdagok tanulási lehetőségeit. Az oktatási hálózat kiválasztási rendszere ugyanis olyan, hogy magasan képzett tisztségviselők gyermekeinek négyszer akkora esélyük van egyetemi tanulmányok végzésére, mint munkások gyermekeinek. A nehéz társadalmi helyzetű európaiak nem kapják meg ugyanazokat a képzési lehetőségeket, mint a gazdag és középosztálybeli családok gyermekei. A diák szociális háttere elfogadhatatlanul nagy szerepet játszik teljesítményének iskolai megítélésében.
Nem sokban különbözik ettől a franciaországi a helyzet, és hasonló állapotok uralkodnak több más európai országban is. Európa lemaradásának legfőbb oka azonban az, hogy az iskolai képzés minden szintjén kevesebb pénzt fektetnek be az oktatásba, mint a fő versenytársak.
Az Egyesült Államok ötven százalékkal többet költ egy-egy hallgató felsőfokú képzésére, mint az európai országok átlagosan. Ennek költségét az Egyesült Államokban egyrészt a jómódú hallgatók tandíjaiból, másrészt a magánszektor adományaiból teremtik elő. Ezzel szemben az európai államok nem engedik meg egyetemeiknek, hogy tandíjat számítsanak fel a hallgatóknak. Ugyanakkor viszont nem is látják el ezeket az intézményeket a szükséges költségvetési támogatással.
Schleicher javasolja jelentésében a helyzet orvoslása végett, hogy tegyék változatosabbá Európában az iskolarendszert, tegyék felelőssé eredményeikért az oktatási intézményeket. Olyan vezetőket kell az oktatási intézmények élére állítani, akik nem maradnak el menedzseri képességeiket tekintve a modern vállalatok vezetőitől. Szélesíteni kell a felsőoktatásba való bejutás lehetőségét, javítani kell az oktatás minőségét és az elbírálás pártatlanságát. A közszféra mellett a magántőkének is nagyobb mértékben részt kellene vennie a felsőoktatás finanszírozásában, beleértve ebbe a diáktámogatásokat is.
Az általánosan borús képet Finnország példája teszi kissé derűsebbé a jelentés szerint. A finnek radikálisan átalakították az oktatási rendszert, felelőssé tették oktatási intézményeiket eredményeikért. Ez a reform olyan eredményesnek bizonyult, hogy a finn diákok az OECD által indított Nemzetközi Diákértékelési Program rangsorának élére kerültek - áll a párizsi székhelyű szervezet Brüsszelben nyilvánosságra hozott jelentésében.
A tanulmány szerint már nemcsak az Egyesült Államok és Japán konkurenciája gyakorol nyomást Európára, de olyan felemelkedő nagyhatalmak is, mint India és Kína. Az európai országoknak forradalmasítaniuk kellene oktatási rendszerüket. Rég elmúlt már az az időszak, amikor Európa főként olyan országokkal versenyez, amelyek rosszabbul képzett, de alacsony bérű munkaerőt alkalmaznak.
Kína és India jelenleg kisebb költséggel is magasabb szakképzettséget biztosít munkavállalóinak, mint Európa. A tanulmány szerint minta lehet Európa számára a "koreai csoda" is, vagyis a dél-koreai példa: Dél-Korea, amelynek oktatási rendszere hátul kullogott nemzetközi összehasonlításban a hatvanas évek során, napjainkban már harmadik az OECD rangsorában az egyetemi végzettségű fiatal felnőttek számát tekintve.
A nagy európai gazdaságok többsége - köztük Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország - épp hogy csak tartja korábbi helyét, Németország pedig csúfosan lehanyatlott e besorolásban. Franciaország és Németország, az a két ország, amelyeknek gazdasága az Európai Unió össztermékének több mint egyharmadát állítja elő, nincs már a világ vezető államai között az oktatás, a képzés és a tehetséggondozás terén.
A francia és a német oktatási rendszernek nemcsak az a hibája, hogy csak közepes gazdasági hatékonyságú, de az is, hogy szociálisan igazságtalan, mert a szegények adójából szubvencionálja a gazdagok tanulási lehetőségeit. Az oktatási hálózat kiválasztási rendszere ugyanis olyan, hogy magasan képzett tisztségviselők gyermekeinek négyszer akkora esélyük van egyetemi tanulmányok végzésére, mint munkások gyermekeinek. A nehéz társadalmi helyzetű európaiak nem kapják meg ugyanazokat a képzési lehetőségeket, mint a gazdag és középosztálybeli családok gyermekei. A diák szociális háttere elfogadhatatlanul nagy szerepet játszik teljesítményének iskolai megítélésében.
Nem sokban különbözik ettől a franciaországi a helyzet, és hasonló állapotok uralkodnak több más európai országban is. Európa lemaradásának legfőbb oka azonban az, hogy az iskolai képzés minden szintjén kevesebb pénzt fektetnek be az oktatásba, mint a fő versenytársak.
Az Egyesült Államok ötven százalékkal többet költ egy-egy hallgató felsőfokú képzésére, mint az európai országok átlagosan. Ennek költségét az Egyesült Államokban egyrészt a jómódú hallgatók tandíjaiból, másrészt a magánszektor adományaiból teremtik elő. Ezzel szemben az európai államok nem engedik meg egyetemeiknek, hogy tandíjat számítsanak fel a hallgatóknak. Ugyanakkor viszont nem is látják el ezeket az intézményeket a szükséges költségvetési támogatással.
Schleicher javasolja jelentésében a helyzet orvoslása végett, hogy tegyék változatosabbá Európában az iskolarendszert, tegyék felelőssé eredményeikért az oktatási intézményeket. Olyan vezetőket kell az oktatási intézmények élére állítani, akik nem maradnak el menedzseri képességeiket tekintve a modern vállalatok vezetőitől. Szélesíteni kell a felsőoktatásba való bejutás lehetőségét, javítani kell az oktatás minőségét és az elbírálás pártatlanságát. A közszféra mellett a magántőkének is nagyobb mértékben részt kellene vennie a felsőoktatás finanszírozásában, beleértve ebbe a diáktámogatásokat is.
Az általánosan borús képet Finnország példája teszi kissé derűsebbé a jelentés szerint. A finnek radikálisan átalakították az oktatási rendszert, felelőssé tették oktatási intézményeiket eredményeikért. Ez a reform olyan eredményesnek bizonyult, hogy a finn diákok az OECD által indított Nemzetközi Diákértékelési Program rangsorának élére kerültek - áll a párizsi székhelyű szervezet Brüsszelben nyilvánosságra hozott jelentésében.
