"Az ellenérdekelt szolgálatok hírszerző tisztjeiket - klasszikus módszerként - külképviseleteiken, diplomatának álcázva állomásoztatják. E hírszerzők a törvényesség végső határáig - sőt, azon túl is - kihasználják a diplomáciai tevékenységből adódó lehetőségeket. Eközben nem maradnak meg a jóhiszemű beszélgetőpartnereik által tett figyelmetlen közlések rögzítésénél, hanem tudatosan választják ki a szempontjaiknak megfelelő személyeket, majd a kapcsolatfelvételt követően a viszony elmélyítésére, irányítására, kapcsolataik elkötelezésére törekednek. A diplomáciai fedésen túl más, nem hagyományos (üzleti, tudományos) fedést is alkalmaznak" - olvasható a hivatal évkönyvében.

Az NBH elemzése szerint az ellenérdekelt felek tudatosan támaszkodnak a honosított és kettős állampolgárokra, a kiválasztott személyeknek az általuk képviselt országhoz fűződő üzleti, kulturális, tudományos, családi kötődésének kiaknázására. Segítőiket nemcsak a kormányzati intézményekben, hanem tudományos műhelyekben, gazdasági vállalkozásokban, sőt társadalmi-politikai szervezetekben is keresik.

Az ellenérdekelt felek hírigényében meghatározó szerepet játszik a gazdasági-pénzügyi elem. "Elsősorban az általuk képviselt ország vállalkozásai számára vonzó befektetési, üzleti lehetőségeket kutatják. Feltárják a tranzakció hátterét, pontos körülményeit, illetve - a hivatalos tájékoztatást megelőzően - a magyar álláspontot is. A kül- és biztonságpolitika hagyományosan fontos szegmensein túl információgyűjtési profiljuk meghatározó eleme a szövetségi, illetve uniós irányultságú ismeretek gyűjtése" - írják a szerzők.

Megjegyzik: munkájukat nagyban segíti, hogy egyes fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek munkatársaik, hivatalos és üzleti partnereik kiválasztásánál nem mindig járnak el az elvárható felelősséggel és gondossággal. A jelek szerint a közvélekedés az államtitoksértést kizárólag formálisan nézi, és tudatosan figyelmen kívül hagy mindent, ami ezt a nyílt társadalom viszonyai között örvendetesen magas küszöböt nem éri el.

Az NBH beszámol arról az esetről, amikor egy magát szövetséges állam polgáraként megjelölő férfi felajánlotta segítségét és közvetítését az egyik távol-keleti ország nukleáris programjában hasznosítható, nemzetközileg ellenőrzött forgalmú technikai eszközök beszerzésében. Ezzel párhuzamosan, a nemzetközi közösség álláspontja szerint szintén nukleáris programon dolgozó egyik közel-keleti ország is hasonló jellegű és tartalmú ajánlatot kapott.