"Én magamat védtem" - mondta a rendező a Magyar Televízió A szólás szabadsága című műsorában. Korábban, a Népszabadság című napilap pénteki számában a filmrendező azt mondta, az állambiztonsági munkával megmentette egy forradalmár életét, aki 1956-ban fegyveresen részt vett a Köztársaság téri pártház elfoglalásában. Ezért élete "legbátrabb, legvakmerőbb cselekedetének" nevezte az állambiztonsági munkát, amelyre "utólag büszke lehet". A napilap szombati számában nevesítette is, hogy melyik évfolyamtársáról volt szó: Gábor Pálról.

Levél a volt évfolyamtársaktól

A televízióban Szabó István elmondta, hogy a nap folyamán a volt évfolyamtársaival erről az ügyről beszélgettek, s idézett Elek Judit hozzá intézett leveléből, amelyben a filmrendező azt írta, hogy "mi tízen, akkor, amikor ötven évvel ezelőtt a történelem próbára tett, tisztességesen álltuk ezt a próbát". Hozzátette, nem hiszi, hogy ártott volna bárkinek is, de nem mást akart megmenteni, hanem saját magát. "És ez a pontos megfogalmazás. Én valóban tudtam, hogy én is bajba kerülök, mégpedig nagyon bajba kerülök, ha bármi kiderül".

Amikor korábban Gábor Pál megmentéséről beszélt, akkor "valamit kifelejtett ebből", s ezt írta meg Elek Judit - mondta Szabó István. Arra a kérdésre, tehát az sem igaz, hogy büszke lenne a cselekedetére, azt mondta: "én nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy én erre büszke vagyok".

Amikor vasárnap a volt osztálytársai azt firtatták, hogy a félelmet ő is érezte-e, rámutatott, nem akkor érzett félelmet, amikor alá kellett írni és nem akkor, amikor kihallgatták. "Akkor éreztem a félelmet, amikor másfél évvel később, véletlenül egy filmgyári vetítőben - valaki dokumentumfilmeket ellenőrzött - megláttam ezt az osztálytársamat a vásznon, a fehér ballonkabátjában és a géppisztollyal. És akkor én úgy éreztem, hogy én most meghalok és nekem végem. Ez volt az életem legnagyobb félelme" - utalt a rendező azokra a filmkockákra, amelyeken szerinte Gábor Pál látható a Köztársaság téri pártszékháznál.

„Nem ártottam senkinek”

"Egészen biztosan nem ártottam senkinek, ezt egészen pontosan tudom. Ártó szándékú mondatok nem tőlem jöttek" - jelentette ki. Arra kérdésre, miért nem mondta el a nyilvánosság előtt, hogy beszervezték, úgy válaszolt: "Én lényegében nem csináltam olyan filmet, amiben ezt a történetet valamilyen módon nem mondtam volna el", és megemlítette a Bizalom, a Redl ezredes, A napfény íze, továbbá a kedden kezdődő filmszemlén bemutatandó Rokonok című filmjét.

Hallgatását indokolva megismételte azt is, hogy életre szóló esküt kötött két évfolyamtársával - Gábor Pállal és Gyöngyössy Imrével -, hogy nem beszélnek arról, Gábor Pál fegyverrel vett részt a Köztársaság téri pártház ostromában 1956 októberében. További okként említette, hogy "igazából nem volt mit elmesélni. Ez a fantasztikus Máriássy-osztály úgy összetartott, és annyira tudtunk mindent egymásról, hogy nem volt semmit erről mit mesélni."

„Akinek kell, az nagyjából tudja”

Arra a kérdésre, hogyha önszántából nyilvánosságra hozta volna a beszervezését, megmenekült volna a leleplezéstől, úgy fogalmazott: "Ez teljesen egyértelmű, hogy engem meg akarnak ölni, mert az összes hírügynökségnek szétkürtölték és az egész világon megjelenik az újságokban, hogy az egyetlen magyar Oscar-díjas, mit tudom én, rendőrségi ügynök". Hozzátette, valahogy úgy gondolta, hogyha "előjönnek a papírok, akkor elmondom, nyilvánosan, hogy mi történt, mert akinek kell, az azért úgy nagyjából tudja".

Gervai András történésznek az Élet és Irodalom e heti számában közölt írásából derült ki, hogy a filmrendező fiatalon titkosügynök volt "Képesi Endre" fedőnéven. A kutató szerint a 19 éves korában beszervezett ügynök a III/III-as csoportfőnökség jogelődjének, a II/5-ös, a belső reakció elhárítását végző osztálynak jelentett 1957-től néhány éven át a Színház- és Filmművészeti Főiskola később híressé vált hallgatóiról.