A nyugati turistákat szeretjük, a keletieket kevésbé
A budapestiek elsősorban a nálunk fejlettebb országokból érkező külföldieknek örülnek, a határon túli magyarok megítélésében érzelmi okok játszanak főszerepet, az arabokat és kínaiakat nem szívelik – állapítja meg egy tanulmány, amely a külföldiek fővárosi megítélését vizsgálta.
A fővárosiak többségének nincs ellenére, hogy sok turista fordul meg Budapesten, mert jelentős bevételt hoznak, és nyitottabbá, sokszínűbbé teszik a várost – áll a Studio Metropolitana Urbanisztikai Kutató Központ tanulmányában. A megkérdezettek többsége azt sem ellenzi, hogy külföldiek is éljenek a városban: legszívesebben a határon túli magyarokat, az EU nyugati országaiból érkezőket, a japánokat és az amerikaikat látják szívesen. A budapestiek több mint felének vannak itt élő külföldi barátai, ismerősei, közel 50 százalékuk közvetlen lakókörnyezetében élnek is külföldiek.
A fővárosiak alapvetően nem ellenzik, hogy külföldiek is éljenek Budapesten: mindössze öt népcsoport esetén kúszik az ellenzők száma 20 százalék fölé. Az öt népcsoport esetén – szerbek, románok, kínaiak, arabok, ukránok – azon válaszadók aránya, akik legszívesebben be sem engednék őket az országba, megközelíti az egytizedet.
Az afroamerikaiakról alkotott vélemény némiképp negatívabb, mint általában az USA-ból érkezettekről kialakult kép. Az afroamerikaiak megítélése hasonló az afrikai színesbőrűekéhez: e tekintetben elsősorban a bőrszín dominál a megkérdezettek szemében. A tanulmány szerint ugyanakkor nem állítható, hogy a budapestiek alapvetően ellenzik a színesbőrű emberek jelenlétét a fővárosban, hiszen számos európai népcsoport is „rosszabbul szerepelt”.
A megkérdezettek mintegy felének közvetlen lakókörnyezetében is élnek külföldiek. Legtöbben kínai „lakótársakról” számoltak be – 36 százalék –, és 10 százaléknál többen említették a román, az arab, a német, és az ukrán lakosokat is. A budapestiek több mint kétötöde szerint akár a közeljövőben is kialakulhatnak különféle külföldi negyedek Budapesten, s több mint negyedük érzi úgy, hogy ha a közeljövőben nem is, néhány évtized múlva mindenképp.