A legnagyobb hiba ott történt, hogy az elsőrendű vádlott beteghordó nem győződött meg arról, melyik ápoltat kell elvinnie vizsgálatra - mondta a tanúként meghallgatott főorvos, aki az ügyben eljáró fegyelmi tanácsot vezette.

Bár a két beteg egyaránt zavart volt, nevét mind a két férfi meg tudta mondani, így, ha rákérdeztek volna, kiderül a csere - tudatta Pajor László, főorvos, aki szerint nem munkaköri leírás kérdése az azonosítás elmulasztása, ugyanis egy beteghordótól elvárható, hogy azt az ápoltat vigye el, akit kell.

A fegyelmi eljárás során nem sikerült tisztázni, hogy a vizsgálat kérőlapja hol volt: míg a szakdolgozók egyöntetűen azt állítják, a dokumentum a szokott helyén volt, az első rendű vádlott szerint azt valaki a tévesen megoperált férfi feje alá helyezte - közölte a főigazgató.

A vádirat szerint a szegedi városi kórházból 2004. július 3-án egy nyolcvanéves férfi helyett egy azonos korú másik beteget küldtek koponyaműtétre a Szegedi Tudományegyetem idegsebészeti klinikájára. Az idős ember az operáció után néhány nappal elhunyt. A másik beteget több órával később szintén megműtötték, ő - a vizsgálatok szerint a betegcserétől függetlenül - szeptember végén halt meg.

Az ügyészség egy beteghordót és egy ápolót foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetéssel, két orvost pedig foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetéssel vádolja.

Az eljárás 2006. március 20-án informatikai- és orvos szakértők meghallgatásával folytatódik.