Agyunkra mennek vagy helyettünk agyalnak?
Az agykutatás által elért eredmények széles körben történő alkalmazásához elengedhetetlen a megfelelően szabályozott törvényi háttér. Szélsőséges esetben ugyanis az emberiség léte kerülhet veszélybe, hiszen agyunkon keresztül definiálódik, mit jelent embernek lenni.
Sokszínűségünk záloga |
A rendezvénysorozat november elejei, Ráckevén megtartott nyilvános, záró etapja a fókuszcsoportos munka eredményeit foglalta össze. A záródokumentumot a szervezők az Országgyűlésnek is eljuttatták, a kilenc ország tapasztalatait összefoglaló záró anyagot pedig az Európai Parlamentnek adják át.
Tulajdonképpen inkább a demokráciáról, és nem a tudományokról lesz most itt szó - derült ki a nyilvános fórum bevezetőjében, amellyel a szervezők azt szerették volna érzékeltetni, hogy az agykutatás ma sokkal többről szól, mint elvont tudományos kutatásról. Az aggyal foglalkozó tudományok az egyre jobb fájdalomcsillapítók megalkotásától, az agyhullámokkal irányított gépekig számtalan területen tevékenykednek. Az emberiség birtokába kerülő ismeretek azonban eddig ismeretlen morális, etikai, jogi és társadalmi problémák elé állítják nem csak a kutatókat, de a döntéshozókat is.
Az Elmék találkozása kutatássorozat során minden országban - 13 véletlenszerűen kiválasztott civil részvételével - fókuszcsoportos eszmecsere, ún. politikaformálással kapcsolatos konzultációsorozat keretében vitatták meg a felmerülő kéréseket. A projekt célja az volt, hogy az agykutatás terén elért eredmények mind hatékonyabban segíthessék a társadalmak működését, miközben ajánlásokat tesznek a politikusoknak az új technológiák, gyógyszerek és eljárások szabályozására és a való életbe történő átültetésére.Szakértők szerint az agykutatásban a génkutatás kilencvenes évekbeli forradalmához hasonló változások tapasztalhatók. A konferencián megtartott tudományos expozék szerint a hazai agykutatás legnagyobb problémája a csökkenő állami támogatás, mely azt sem veszi figyelembe, hogy a hazai kutatók nemzetközi elismertsége még mindig az élmezőnyben van.
Pedig a hazai megbetegedések 35 százaléka idegrendszeri jellegű, mutat rá Dr. Antal Miklós, a Debreceni Egyetem anatómia szakának igazgatója és a Magyar Idegtudományi Társaság elnöke . Ehhez jön, hogy a depressziós vagy szorongással élő emberek problémái kevésbé feltűnőek, mint a szervi betegségekkel küzdőké. Emiatt az esetek nagy részében kevesebb figyelmet fordítanak rájuk, és később észlelik a gondokat.
Antal szerint a vizsgálati költségek jóval gyorsabban nőnek a pszichés betegségek esetében, mint más megbetegedéseknél, az újabb és újabb szerek és eszközök ugyanis sosem látott mértékben fejlődnek. A hazai kutatások jelenleg elsősorban alapkutatások, melyeknek a sikeres gyógyítás, jobb fájdalomcsillapítók készítése a célja. Antal szerint, ha hazánk szeretné fenntartani helyét a nemzetközi agykutatási versenyben, elkerülhetetlen a támogatások növelése és a genetikai megközelítés terjedése a kutatók közt.
Dr. Kopp Mária, a Semmelweis Egyetem a Magatartástudományi Intézet igazgatója szerint a modern ember idegi és agyi problémáinak legnagyobb kihívása az embereket érő, megnövekedett információmennyiséggel való megbirkózás. Szerinte ebben fontos szerep jut a játéknak, a kreativitásnak és az intuícióknak, melyek segítenek az információbombák kezelésében, esetleg figyelmen kívül hagyásában.
Tovább bonyolítja a helyzetet a gyenge magyar beszélgetéskultúra, teszi hozzá Kopp Mária, mely az orvos-beteg kommunikációban is komoly gondot okoz. Ebben segíthetne, ha az orvostanhallgatók hallgatnának kommunikáció előadásokat az egyetemeken, ezek azonban csak fakultatív tárgyként jelennek meg a mai magyar felsőoktatásban a leendő orvosok számára.Megdöbbentő adattal sokkolta a hallgatóságot Kopp Mária, amikor arról beszélt: a ma élő 45 és 60 év közti férfiak közt rosszabbak a halálozási adatok, mint az 1930-as években – ennek fő okai pedig az idegrendszeri megbetegedések. Ezen korosztály 13 százaléka küzd súlyos lelki gondokkal, az élet értelmének hiányával, érdektelenséggel vagy alvászavarokkal. A megbetegedések hátterében elsősorban a tartós stressz és a munkahelyi feszültségek bújnak meg, melyek ma már jelentős, mérhető gazdasági kiesést okoznak az unióban. Kopp szerint azok a férfiak, akik lelkileg jól vannak, nagyobb túlélési esélyekkel számolhatnak.
Dr. Varga József, a Pécsi Egyetem magatartáskutatási intézetének adjunktusa szerint sokat javíthat a hazai helyzeten az alternatív gyógymódok (pszichoterápia illetve más pszichológiai módszerek) alkalmazása azon betegek esetében, ahol a gyógyszeres beavatkozás nem feltétlenül szükséges. Gondot jelent, hogy sok orvos gondolkodik úgy, hogy nem szeretne addig „dolgozni egy betegen”, amíg annak nem fordulnak komolyra a panaszai. Ráadásul ekkor is egyszerűbb a betegeknek gyógyszereket felírni, mint behatóan foglalkozni a pácienssel – teszi hozzá Varga.
Szomorú példaként említi Varga József azt az itthoni egyetemet, melyen felmerült, egy a dolgozók számára létrehozandó mentális segítséget nyújtó szolgáltatás létrehozása - melyhez nem is lett volna szükség külön keretre -, a vezetés mégis elutasította. Pozitív folyamatként értékelte viszont az adjunktus a lelki és szellemi bajok megítélésének változását a lakosság körében, melyet egyértelműen annak tulajdonít, hogy a média többet és behatóbban tájékoztat e betegségekről. Varga szerint ebben hazánk is közelít a nyitott nyugati társadalmakhoz, ehhez azonban nem társul a megfelelően kiépített ellátórendszer – teszi hozzá. Példaként említi a viselkedészavaros gyerekeket, akiknek a száma 300 ezer körül lehet Magyarországon, vagyis 15 százaléka az összes itthoni iskolásnak. E gyerekeknek a szülei sokszor nem is tudják, hová forduljanak problémáikkal, s a késői cselekvés csak tovább nehezíti a gyerekek dolgát és beilleszkedését a társadalomba.
Dr. Füzesi Zsuzsa, a pécsi egyetem szociológusa szerint tovább bonyolítja a mentális ellátások igénybevételének kálváriáját, hogy elsősorban a magasabb iskolai végzettségű és társadalmi státusú páciensek keresik fel a kezeléseket, míg az igazán rászorulók meg sem jelennek a rendszerben, mert értelmét sem látják, hogy mentális gondjaikkal orvoshoz forduljanak. Füzesi szerint a jobb gyógyszereket - melyek legtöbbször drágábbak is - az állam kevésbé vagy egyáltalán nem támogatja, s így a hátrányos helyzetűeknek csak az alacsonyabb hatásfokú, olcsóbb, de az állam által támogatott készítmények érhetőek el, így növelve tovább a különbségeket.
