Leleplező: Hány helyre küldték el az [ellenzéki] találkozókról készített titkos jelentéseket?

Horváth József: Ahogy azt előírták: az első titkárnak, az adminisztratív titkárnak, ha külügyi kérdést tartalmazott, akkor a külügyi titkárnak, ha belső problémákkal foglalkozott, akkor az ideológiai titkárnak, a Politikai Bizottság kulcspozícióban lévő tagjának, a miniszterelnöknek, az Elnöki Tanács elnökének, a miniszterelnök-helyetteseknek és annak a miniszternek, aki abban a témakörben valamilyen feladatot látott el. Ha kulturális kérdésről volt szó, akkor a kulturális miniszternek, ha külügyi, akkor a külügyminiszternek, ha nehéziparról volt szó, akkor a nehézipari miniszternek is. 24-25 példányban készültek ezek az anyagok.

Leleplező: Meddig?

H.J.: Egészen 1989 augusztusáig. Akkor hirdette meg az MSZMP a kongresszusát, és én olyan információkat kaptam, hogy a pártban szakadás várható. Attól kezdve a jelentéseket már csak néhány embernek küldtem el: a miniszterelnök Németh Miklósnak, Pozsgaynak mint államminiszternek és tudtunkon kívül még két-három ember is megkapta, köztük Grósz Károly, holott október 23. után az új Alkotmány szerint már nem járt volna neki. (…)

Leleplező: Elnézést, de már notóriusan visszatérek ahhoz a furcsasághoz, miért csak a III/III-asokat veszik elő. (…) Az ellenzéki politikusként színre lépett és parlamentbe bekerült urakat is beszervezték egyetemi éveik alatt vagy a katonaságnál a III/egyebekbe, a hírszerzéshez, a katonai elhárításhoz. Ők miért nem bűnösök, hiszen a kommunista rezsimnek, a NATO és az USA ellen dolgoztak, mai barátaik titkait fürkészték.

H.J.: Meg lenne lepve, ha tudná, hány ,,tévéképernyős” mosolyog ránk közülük manapság. (…) Ők legalább megússzák.

Leleplezõ: Minek alapján készülhetett el (…) az ügynöklista?

H.J.: A Dunagate-botrány után január 18-án, vagy 19-én a felső vezetők közül valamelyik – már nem tudom, hogy a miniszter, az államtitkár, vagy a miniszterhelyettes – utasítást adott két embernek, hogy a központi nyilvántartásban lévő kartonok alapján állítsák össze az ügynöklistát, de nem a teljes körűt, csak a III/III-asokét. (…) A kijelölt két ember hivatalból összeállított egy bizonyos listát. Igen ám, de közben történt valami. A botrány kirobbanása és a lista összeállítása közötti időben az operatív tisztek beavatkoztak az ügybe. Erkölcsi kötelezettségüknek érezték, hogy a nekik hűségesen dolgozó ügynökök anonimitását biztosítsák. Ezért a kartonok egy részét megsemmisítették, s ezeket olyan kartonokkal pótolták, amelyekbe a megfigyelt célszemélyek neveit és nyilvántartását tették, vagy fiktív adatokra cserélték. (…) Ők és a melléjük rendelt titkárnők, s egyéb segítők csak abból dolgozhattak, ami a rendelkezésükre állt. Így a ma is használt ügynöklistának csak egy része valóságos, a többi pedig lejáratásra alkalmas, tisztességes emberek neveit tartalmazza. (…)