Magyarországon háromszor kiáltották ki a köztársaságot. Először 1918. november 16-án. Pontosabban akkor a Magyar Népköztársaságot kiáltották ki, amelynek csak 1919. január 11-én lett ideiglenes elnöke az arisztokrata (grófi) származású Károlyi Mihály (1875–1955). Hogy aztán március 21-én a Vix-jegyzék hatására már le is mondjon, és július 5-én családjával együtt elhagyja az országot. 1923-ban hazaárulás miatt teljes vagyonelkobzásra ítélték. 1946-ban rövid időre hazatért, 1947 augusztusától a Rajk-perig Magyarország párizsi követe volt. Kísérletet tett arra, hogy a koncepciós per megszervezőivel szemben mozgósítsa a nemzetközi közvéleményt  – sikertelenül. Franciaországi emigrációban és teljes politikai vákuumban hunyt el.

A második köztársaságot 1946. február 1-én hozta létre a 1946: I. törvénycikk. Köztársasági elnökké a kisgazdapárti Tildy Zoltánt (1889–1961) választotta az Országgyűlés. Tildy matematikatanár és református lelkész volt, 1930-ban részt vett az FKgP megalapításában, a párt parlamenti képviselője lett, és mint ilyen, ellenezte az ország belépését a második világháborúba. Az ország német megszállása után illegalitásba kényszerült. A háború után államfővé választásáig miniszterelnök volt. 1948. július 30-án lemondatják, mert vejét Csornoky Viktor kairói nagykövetet koncepciós eljárás alá vonják, és néhány héttel később ki is végzik. 1956 májusáig házi őrizetben tartották. 1956-ban a Nagy Imre-kormány tagja. 1957-ben letartóztatják, majd a Nagy Imre-per negyedrendű vádlottjaként hat évre ítélték el. 1959-ben egyéni kegyelemmel szabadul.

Tildyt Szakasits Árpád (1888–1965) követte az elnöki székben. A munkásszármazású (kőfaragó) szociáldemokrata politikust a kommün bukása után kétszer ítéltek egy-, illetve kétéves börtönre, majd 1923-ban szabadult. Az MSZDP egyik vezetőjeként és a Népszava főszerkesztőjeként az antifasiszta népfrontpolitika híve volt. 1945-től különféle miniszteri tisztségeket tölt be, megalakulásától két hónapig a kommunisták által gründolt Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) elnöke. Utána lesz köztársasági elnök egészen 1949. augusztus 23-ig, amikor a sztálini típusú alkotmány „törvényesíti” a Magyar Népköztársaságot, és az államfői jogokat az Elnöki Tanács elnöke gyakorolja egészen 1989. október 23-ig. Szakasits lesz az, aki először betölti ezt a pozíciót. De a koncepciós perek őt sem kímélik meg, 1950. április 24-én letartóztatják (május 8-án az államfői tisztjéből is eltávolítják), és életfogytiglant kap. 1956. március 29-én szabadult. A forradalom leverése után reprezentatív szerepet vállal Kádár Jánosék mellett – a MÚOSZ, a az MVSZ, majd az Országos Béketanács elnöke, az Elnöki Tanács tagja.

© mkogy.hu

A pártállami korszak végén az MSZMP és az ellenzéki pártok politikai egyeztető tárgyalások során a köztársasági elnök közvetlen megválasztásában egyeznek meg. Ám a radikális rendszerváltó pártok, az SZDSZ és Fidesz, valamint a történeti pártok közül az MSZDP és az FKgP által kezdeményezett népszavazáson a közvetett elnökválasztás győzedelmeskedett. Az elnökválasztásra csak az 1990-es, első demokratikus parlamenti választás után került sor. 1989. október 23. és 1990. május 2. között az 1933-ban született Szűrős Mátyás volt az ideiglenes köztársasági elnök. A mostanában Orbán Viktor mögött felbukkanó politikus rendszerváltás előtti karrierje nem a rendszer ellenségeihez, hanem éppenséggel az állampárthoz kapcsolódott. Az MSZMP külügyi kádere, berlini (1975–78), majd moszkvai nagykövet (1978–82), aki a pletykák szerint azzal nyerte el Kádár János bizalmát, hogy figyelmeztette őt a Biszku Béla fémjelezte keményvonalasak ellene Moszkvában kapcsolatokat kereső puccsára. 1983 és 1989 között a párt titkára lett, 1989-ben pedig a parlament elnökévé választják, így ő kiálthatta ki a köztársaságot.

© Bánkuti András

Gönz Árpád (1922) a 1990-es választások két legerősebb pártjának, a kormánypárti MDF-nek és az ellenzéki SZDSZ-nek a megállapodása („paktuma”) nyomán került az elnöki székbe, és 2000-ig két ciklust kitöltve ott is maradt. Az író, műfordító Göncz élete kelet-európai kalandregénybe illő. A háború előtt jogászként végez, majd a háború után agrármérnöknek tanul. Közben részt vesz a németellenes fegyveres ellenállásban. A kisgazdapárt ifjúsági mozgalmában tevékenykedik, ennek jutalmaként 1948-tól segédmunkás, autogénhegesztő, csőlakatos, talajvédelmi technikus. Az 1956-os forradalom és utóvédküzdelmeiben való részvételért a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglanit kap, 1963-ban amnesztiával szabadul. Eleinte szakfordító, majd szabadfoglalkozású író és műfordító. Alapítója az SZDSZ-nek, de a népi ellenzékkel és történelmi pártokkal is jó kapcsolatot ápol. Ha nem is magától értetődő, de mindenki számára elfogadható az ő személye államfőként. 1990. augusztus 3-án a képviselők által leadott 308 érvényes titkos szavazatból 295-öt kapott. 1995-ben „csont nélkül”, már az első fordulóban újraválasztották az abszolút többségében lévő kormánypárti képviselők 259 szavazatával. Ezzel együtt akkoriban az járta, Göncznek nem esett jól, hogy a Fidesz nem szavazott rá, hanem ellenlábasát Mádl Ferencet támogatta a szavazáson.

© Dudás Szabolcs

Mádl Ferencnek (1931) öt évet és három elnökválasztási fordulót kellett várnia arra, hogy a kormánypártok támogatásával 2000-ben államfő lehessen. A Kádár-korszakban magának nemzetközi magánjogászként nevet szerző tudós töretlen akadémiai és egyetemi karriert tudhat magáénak. A rendszerváltás előtt neve nem forgott sem az ellenzék köreiben, de a pártállam szirénhangjainak sem engedett. Antall József kormányának már a kezdetektől tagja, előbb tárca nélküli, majd művelődési és közoktatási miniszterként. De államfői jelölésében biztosan fontosabb szerepe volt, hogy 1996-tól megválasztásáig elnöke volt az Orbán Viktor jobboldali egységtörekvéseit támogató Magyar Polgári Együttműködés Egyesületnek. Tudományos tevékenységét az Orbán-kormány 1999-ben Széchenyi-díjjal jutalmazta. Ugyan a koalíciós szerződés értelmében a Torgyán József vezette Kisgazdapárté volt az elnökjelölés joga, és sokáig úgy tűnt akár a kisgazdák erős embere lehet Magyarország első számú közjogi méltósága, ám 2000 májusára Orbán Viktornak sikerült a saját jelöltjét elfogadtatni koalíciós partnerével. Mádl tehát hivatalosan a Kisgazdapárt jelöltje volt az elnökválasztáson. Javára írható, ezt később sohasem éreztette.