Az ügy másik hét vádlottját bűnsegédként, folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntettében, illetve csalás kísérletében találták bűnösnek. Közülük ketten 2 év 9 hónap börtönbüntetést kaptak, egy vádlottat 2 év 4 hónapra ítéltek. Az ügy további négy vádlottjára kirótt börtönbüntetés végrehajtását 2 év, illetve 3 év próbaidőre felfüggesztették.

Az Osztrák Megbékélési Alap egyszeri pénzjuttatásban részesítette azokat, akiket a nemzetiszocialista rendszer annak idején a mai Ausztria területére deportált és rabszolga- vagy kényszermunkára kötelezett. Az igénylőknek a jogosultságot korabeli vagy később keletkezett dokumentumokkal, illetve végső esetben tanúk által aláírt nyilatkozattal kellett igazolniuk.

Ez esetben azonban a kárpótlást igénylők nem voltak jogosultak a pénz felvételére, a vádlottak ezzel tisztában voltak, mégis segítették a kérelmek elintézését, a kárpótlási összeg egy részét pedig rendre elkérték a kárpótoltaktól.

Az ítélőtábla az elsőrendű vádlott esetében a vagyonelkobzásra vonatkozó ügyészi indítványnak nem adott helyt, mivel - mint az indoklásban elhangzott - nem állapítható meg bizonyossággal, hogy a férfi kapott pénzt a kárpótlási összegből. Akiknél viszont bizonyították, hogy a csalással pénzhez jutottak, azoknál vagyonelkobzást rendeltek el.

Öt vádlott esetében a vádhatóság súlyosbításra vonatkozó indítványának nem adott helyt az ítélőtábla, azzal az indokkal, hogy a bűncselekmények 9 évvel ezelőtt történtek, és "az idő múlása nyomatékos enyhítő körülmény".  

Ugyanakkor nem fogadta el az ítélőtábla azt a védői állítást, hogy az elítéltek jóhiszeműen, a segíteni akarás szándékával jártak el. A győri roma kisebbségi önkormányzat 9 évvel ezelőtti elnökhelyettese, későbbi elnöke, Horváth Attila által aláírt jegyzőkönyvek valótlan tartalmúak - hangzott el az ítélet kihirdetésekor.

Az ítélet valamennyi vádlott esetében jogerős.