Tanárokat kértek arra, hogy vessék alá magukat különböző pszichológiai vizsgálatoknak, amelyek komoly egyezést mutattak a kiégéssel és depresszióval küzdők között.
Nem bírom már, kiégtem - sokan ilyen rossz érzéssel mennek munkába, vagy ha végképp nem bírják, fel is mondanak. Ennek lehet megannyi oka, épp ezért a kiégést és a depressziót ezidáig teljesen külön kezelte a szakirodalom. Egy amerikai kutatás újra elővette a két jelenség összehasonlítását és meglepő eredményre jutott, amely változtathat a pszichológusok eddigi felfogásán.
1386 tanárt kerestek fel a kutatáshoz, akik mindannyian harmincas éveik közepén jártak, átlagban pedig 14 éves gyerekeket tanítottak. Amerikai és svájci pszichológusok vizsgálták a pedagógusokat, akik egyaránt kaptak kérdéseket a kiégéssel és a depresszióval kapcsolatban, de más-más szakembertől. Több élethelyzet kezelését is szemügyre vették (problémamegoldás, pesszimizmus, lelkiismeret, önmagukkal szembeni elvárások, stb.), majd a személyes beszélgetések és kérdőívek alapján statisztikát készítettek.
Kiderült, hogy a nők 10, a férfiak 7 százaléka küzd a kiégés problémájával, a depresszióval kapcsolatban pedig nemcsak hogy nagyon hasonló volt az arány (10-10 százalék), de rengeteg volt az átfedés. A legtöbb embert tehát egymástól független szakemberek kiégéssel és depresszióval is diagnosztizálták. Olyan tanár pedig nem is volt, aki kiégéssel küzd és ne lenne több olyan tünete, amely tipikusan depresszióra utal.
