Ősi fehérjék vizsgálata révén egy nemzetközi kutatócsoport megoldotta Charles Darwin dél-amerikai "fura" patásainak evolúciós rejtélyét.
Amikor Charles Darwin 180 évvel ezelőtt megtalálta a Toxodon és Macrauchenia megkövült maradványait, az addig fellelt legkülönösebb állatoknak nevezte őket, az egyiket a víziló és az orrszarvú keverékét alkotó rágcsálóként írta le, a másikat egy púpnélküli tevéhez hasonlította, elefántormánnyal. A tudósok azóta próbálták megfejteni, hol helyezkednek el az emlősök családfáján ezek a tízezer éve kihalt dél-amerikai vadállatok.
A Nature című tudományos folyóiratban közzétett tanulmányukban a szakemberek bejelentettek, hogy a két emlős kövületeiből kivont csontkollagénok biokémiai elemzése bebizonyította, hogy a Toxodon és a Macrauchenie a lovak, tapírok, rinocéroszok csoportjához tartoznak.
Néhány szakember korábban azt feltételezte, hogy a két növényevő emlős, amely a dél-amerikai patások csoportjának utolsó tagjai voltak, az afrikai eredetű elefántokkal és földi malacokkal álltak rokonságban vagy más dél-amerikai emlősökkel, mint a tatu vagy a lajhár.
"Megoldottuk az emlősök evolúciójának egyik utolsó nagy megoldatlan problémáját, a dél-amerikai patások eredetét" - hangsúlyozta Ian Barnes, a londoni Természettörténeti Múzeum biológusa.
A mintegy 2,75 méter hosszú Toxodonnak az orrszarvúhoz hasonló teste volt, feje a vízilóéhoz hasonlított, egyre növekvő őrlőfogakkal. Az ugyanolyan nagyságú Macrauchenie nem volt annyira testes, hosszú lábakon állt, megnyúlt nyaka és kicsiny ormánya volt.
A kutatók megpróbáltak DNS-mintát venni a fosszíliákból, de csupán a hosszabban megőrző kollagént tudták kinyerni a maradványokból. A kollagén a fő alkotó fehérje a különböző szövetekben, köztük a csontokban és a bőrben lévőkben. Ezt a kollagénmintát vetették össze a ma élő állatok széles csoportjaival és kihalt emlősökével, hogy sikerüljön elhelyezni ezeket a lényeket az emlősök családfáján.
Ross MacPhee, a New York-i Természetrajzi Múzeum ősemlőskutatója elmondta, hogy ez a csoport valószínűleg Észak-Amerikából jutott el Dél-Amerikába 65 millió éve, abban az időben, amikor a dinoszauruszok kipusztultak, és az emlősök a Föld domináns szárazföldi állataivá válhattak.