Az Antarktisz keleti része felett repülve Christian Müller német tudós decemberben bukkant a két kilométer átmérőjű kráterszerű geológiai képződményre, melynek szélein felgyűrődött jégréteg látható.  

A felfedezés teljesen véletlenül történt, az Erzsébet-hercegnő kutatóállomáson dolgozó német tudósok a Gondwana ősi szuperkontinensről, és annak több százmillió évvel ezelőtti felbomlásáról akartak új adatokat gyűjteni.

"Csak azért repültünk messze északra, mert a radarfelszerelésünk bedöglött, és nem akartunk egy repülésre alkalmas napot elvesztegetni" – magyarázta Graeme Eagles geológus.

Müller először a 2004-es meteorbecsapódáshoz kötötte a most felfedezett kráterszerű képződményt, de a kutatócsapat az alakzatot megtalálta 1996-os műholdképeken is, vagyis korábbinak kell lennie – magyarázta Eagles, hozzátéve, hogy nem zárja ki a meteorbecsapódás valószínűségét az, hogy még nem tudták konkrét eseményhez kötni.

Több szakértő szerint azonban az arizoniai Barringer-kráter méretét kétszer meghaladó alakzat túl nagy ahhoz, hogy meteorkráter lehessen. Mivel általában a becsapódás következtében kialakuló kráter tízszer, vagy akár húszszor is nagyobb, mint maga a meteorit, ezért ebben az esetben a becsapódó űrkőzetnek nagyjából 100 méter átmérőjűnek kellett volna lennie.

"Csak egy hatalmas robbanás tudott volna egy két kilométer széles krátert kialakítani, a becsapódásnak sokkal nagyobbnak kellett volna lennie mindannál, amit a közelmúltban feljegyeztek. Ezért a képződmény nem alakulhatott ki meteorbecsapódás következtében" – mondta Peter Brown, a kanadai Nyugat-Ontariói Egyetem kutatója.

Eagles szerint azonban további bizonyítékok is állnak rendelkezésükre arról, hogy valóban meteorkráterre bukkantak a jégmezőn. A kutatócsapat több fotót és videót készített, valamint lézer-szkennerrel és talajradarral is vizsgálta a helyszínt.

A feltételezett kráter közelében több kisebb kör alakú formát is találtak. Az adatokat még nem elemezték ugyan, de remélik, hogy a jövőben publikálni tudják majd az eredményeiket.