Míg 1851 és 2010 között a gleccserek tömegvesztésének egynegyede írható az emberi tevékenység számlájára, 1991 és 2010 között a visszahúzódás mintegy kétharmada ember okozta károsodás - írta a Science tudományos folyóirat pénteken.

Az Innsbrucki Egyetem és a kanadai Trent Egyetem kutatói tanulmányukban kimutatták, hogy a gleccserek az ember okozta klímaváltozás egyik fő fokmérői. Globálisan végbe menő zsugorodásuk a 19. század közepén, az úgynevezett kis jégkorszak végén kezdődött. A gleccserek visszahúzódásában mind természeti okok - például a naptevékenység változása, vulkánkitörések -, mind emberi tényezők szerepet játszanak.

Hogyan számoltak?

Az ember hozzájárulását a gleccserek tömegének egyre nagyobb méretű vesztéséhez mindeddig nem vizsgálták.

MTI / EPA / Olivier Maire

Kanadai és osztrák kutatók a klíma számítógépes modellezésével vizsgálták a gleccserek változását az 1851 és 2010 közötti időszakban. Tanulmányukba az Antarktiszon kívüli valamennyi gleccsert bevonták felhasználva a közelmúltban elkészült Randolph "gleccserleltárt" (RGI).

Az RGI a Föld szinte valamennyi gleccseréről rögzít adatokat oly módon, hogy felhasználhatók számítógépes elemzéshez - magyarázta Graham Cogley, a Trent Egyetem munkatársa, a tanulmány egyik szerzője.

Mivel a szakemberek a klímaváltozáshoz hozzájáruló legkülönfélébb tényezőket bevonták számítógépes modellezésükbe, így képesek voltak megkülönböztetni a természet és az ember okozta hozzájárulást a gleccserek tömegvesztéséhez. 

A 19. században és a 20. század első felében alig észrevehető az emberi tevékenység hozzájárulása a gleccserek visszahúzódásához, azóta azonban fokozatosan növekedik az emberi tényező - hangoztatta Ben Marzeion, az Innsbrucki Egyetem kutatója.