Kelet-Európában tulajdonképpen nem 1914-től 1918-ig, hanem 1912-től, az első Balkán-háborútól 1921-ig, a lengyel-szovjet-orosz határ stabilizálódásáig tartott a háború - véli Pók Attila professzor, a Magyar Történelmi Társulat főtitkára, aki egy minap lezajlott szarajevói konferencián képviselte a magyar történészeket.
hvg.hu: Mit tanulhatunk ma az első világháborúból? Milyen új eredmények születtek az utóbbi időben a téma kutatásában?
Pók Attila: Az első világháborút gyakran és megalapozottan nevezik a huszadik század őskatasztrófájának. Míg korábban inkább a politikatörténeti (leginkább 1914 júliusának eseményei, a háború kirobbantásának felelőssége) és hadtörténeti témákat vizsgáltak, újabban a háború társadalom- és mentalitástörténete áll a kutatások előterében. A totális háború, az ellenség megalázásának, teljes megsemmisítésének és nem pusztán legyőzésének programja, a propaganda mint harci eszköz, a civil lakosságnak gyakran a katonait meghaladó vesztesége és szenvedése, a tömegmozgalmak új korszakot jelentenek a nemzetközi kapcsolatok történetében. Érdekes módon az új munkák közül egy ausztráliai történész, Christopher Clark Alvajárók című, 2012-ben megjelent munkája aratta a legnagyobb sikert (rövidesen magyarul is megjelenik), amely egy hagyományos kérdést, a nagyhatalmak és Szerbia háborús felelősségét járja körül. Clark tézise az, hogy a felelősség megoszlik: a politikusok és a katonák felelőtlen, kellő mérlegelés nélküli döntései révén sodródott Európa és a világ a háborúba. A könyv érvrendszere azonban inkább a szerb háborús elszántságot, valamint Oroszország és Franciaország Szerbia melletti kiállását nyomatékosítja, és sok olvasó szemében aránytalanul csökkenti Németország és a Monarchia felelősségét.
P. A.: Az előkészítő munkában való részvétel mellett engem ért a megtiszteltetés, hogy kommentálhattam Mark Mazower, a Columbia Egyetem professzorának bevezető előadását, amely a háború történetével kapcsolatos újabb kutatások fő irányait tekintette át. Kiemeltem, hogy a mai szakirodalom sokkal több figyelmet szentel a háború civil vonatkozásainak és emlékezetének, mint hadtörténetének. Így például a Ferenc Ferdinánd és felesége elleni merényletet elkövetett Gavriló Princip személyisége, társadalmi gyökerei inkább foglalkoztatják a kutatókat, mint a szerb titkosszolgálathoz fűződő viszonya. Beszéltem arról is, hogy Kelet-Európában tulajdonképpen nem 1914-től 1918-ig, hanem 1912-től, az első Balkán-háborútól 1921-g, a lengyel-szovjet-orosz határ stabilizálódásáig tart a háború.
hvg.hu: Manapság sokan visszasírják az Osztrák-Magyar Monarchiát. Mennyire foglalkoznak ma a kutatók azzal, hogy a dualista rendszer felelős-e azért, ami történt, vagy inkább más áll most a kutatások fókuszában?
P. A.: A dualista rendszer kutatói ma inkább a sok nemzetet és vallást egy államban igazgatni képes politikai és gazdasági rendszer sajátosságait vizsgálják. Korábban inkább a széthúzó, ma inkább az összetartó társadalmi, politikai, kulturális tényezők elemzésével foglakoznak.
hvg.hu: Magyarországon megkerülhetetlen az első világháború miatt Trianon kérdése. Mennyire érdekli most a kutatókat nemzetközi szinten a Párizs környéki békék rendszere?
P. A.: A jelenlegi évfordulóhoz kapcsolódó kiadványok, rendezvények a háború okaira, kezdetére koncentrálnak, de a békerendszer létrehozását és következményeit is könyvtárnyi munka elemezte az elmúlt évtizedekben. Nemzetközileg is kiemelkedő és elismert teljesítmények Ádám Magda, Ormos Mária forráskiadványai és feldolgozásai. Az MTA Történettudományi Intézetében 2008 és 2011 között nemzetközi konferenciák sorozata foglalkozott a kérdéskörrel. A békekonferencia közeledő 100.évfordulójára bizonyára sok új munka jelenik majd meg.
hvg.hu: Az 1914-ben magyar miniszterelnök,Tisza István szerepe felmerült-e bármilyen szinten például a szarajevói konferencián? Önnek mi a véleménye Tisza felelősségéről?
P. A.: Tisza István a Monarchia vezetői közül szarajevói merényletet követő hetekben egyedül ellenezte Magyarország hadbalépését, azonban utolsóként engedett a háborúpárti német politikai és katonai vezetés nyomásának. Ebben lényegében egyetértés volt a konferencia szakértői között.
hvg.hu: Helyesen mérte fel a magyar politikai elit a világháború kitörésekor az erőviszonyokat?
P. A.: A magyar politikai elit vitái során érzékelte a nemzetközi viszonyokat is befolyásoló nemzeti mozgalmak, a nagyhatalmak érdekkülönbségeinek jelentőségét, veszélyeit, de nem feltételezte, hogy ezek rövid időn belül alapvető geopolitikai átalakulásokhoz vezethetnek. Egy nyertes háború is súlyos problémákkal való szembenézést követelt volna: a Monarchián belüli szláv lakosságarány növekedése, a nemzetiségek gazdasági és emberáldozataikra hivatkozó követelései, a német politika túlsúlya. A vereség katasztrófájában azonban nem a magyar politikai cselekvés volt a döntő tényező.
