Szulejmánt a legenda szerint egy ötszögű objektum helyén érhette a halál 1566-ban. A pentagont nemrég találták meg Szigetvárnál a kutatók, de az majd’ egy kilométerre van attól a parktól, ahol pár éve szimbolikus sírt emeltek a szultánnak. Kiderült azonban, az sem lehetett a végzetes hely, mert az 1500-as években víz borította a környéket. A régészek közben egyedülálló leletre bukkantak: egy török város romjaira.
Eddig úgy tűnt, hogy a most futó sikeres tévésorozat címszereplőjének, a Magyarország sorsát is alapvetően meghatározó szultán halálának helye ismert. Szigetvár határától északra, a Kaposvárra vezető út mentén a Magyar-Török Barátság Parkjában a várvédő Zrínyi Miklós és Szulejmán páros szobra mögött a jelképes sírját is elhelyezték évekkel ezelőtt. A legújabb kutatások azonban kettős tévedésre derítettek fényt: kiderült, hogy Szulejmán nem a „pentagonnál” halt meg, sőt a pentagon sem ott volt, ahol hitték, így a jelképes sír is „mellélövés”.
Világszenzáció
Pár hete bejárta a világsajtót, hogy Szulejmán szultán türbéjét (sírboltját) keresve Pap Norbert – a Pécsi Tudományegyetem földrajz tanszékének vezetője és a Szigetvár környéki földrajzi és oszmán kori régészeti vizsgálatokat végző tudóscsoport irányítója – és csapata egy egész török kori városra bukkant. Ennek különlegessége az, hogy a Kárpát-medencében máshol nem építettek új várost az oszmán hódítók. Eleve a hódoltsági területeiken sem jellemző, hogy új településeket hoztak volna létre, hiszen általában a meglévő településekre költöztek be a hódítók.
Régészek, történészek mintegy 120 éve keresik Szigetváron a török kori emlékeket. A helyszínen járva a hvg.hu munkatársai is meglepődtek azon, hogy a vártól milyen messzire – négy és fél kilométerre vagy még messzebb – lehetnek a most feltárt egykori oszmán város maradványai. Nem véletlen, hogy nem bukkantak rá ezekre a város külterületén, a központtól mintegy 3 km távolságra található turbéki városrészben, a közeli Zsibóti-hegy alján. Persze mi sem ütköztünk bele a romokba, azokat ugyanis titokban tartják a régészek, nehogy kincsvadászok prédájává váljanak az egyedülálló jelentőségű leletek.
Turbék környékén ugyanis rendkívül gazdag, szakrális jelentőségű török város épült ki a szultán 1566-os halála után. Ezt bizonyítják az itt talált ezüst- és fajanszleletek, néhány drágább tárgy pedig egyenesen Perzsiából származik. A mostani feltárás helyszínét ugyan titokban tartják, de a Zsibóti-hegyen mi is láttuk azt a szőlőültetvényt, amitől 50 méterre „beljebb”, a telek belsejében állítólag már az 1970-es években egy török őrtornyot találtak. Legalábbis erről mesélt nekünk a térség egyéni önkormányzati képviselője.
A negyvenes években még aligha gondolták az itt kutatók, hogy egy egész várost őrzött az inkább dombnak, mint hegynek tűnő turbéki-zsibóti rész. Turbék a feltételezések szerint arra a türbére utal, amelyet Szulejmán halála után építettek egykori alattvalói a nagy török hódító emlékére. Ennek helyét eredetileg az ottani kápolnánál sejtették – erről több emléktábla is tanúskodik a helyszínen. Ám a kutatásokból kiderült, hogy a kápolna „alatt” sem lehetett a türbe.
Ágyban, párnák közt
A kissé odébb épített Magyar-Török Barátság Parkján kívül a környék egyébként is tele van a nagy szultánra vagy éppen Szigetvár 1566-os parancsnokára, Zrínyi Miklósra utaló emlékekkel. A város központjában egy oroszlánszobor idézi a horvátországi Zrinben született várvédő dicsőségét, aki Szulejmánhoz hasonlóan 1566-ban halt meg az erődítménynél. Csakhogy Zrínyi harcban vesztette életét, a híres kirohanáskor, az idős szultán pedig már régóta betegeskedett. S ha nem is biztos, hogy ágyban, de valószínűleg párnák közt távozott a földi világból.
Most úgy tűnik tehát, hogy sem a szultáni türbe nincs a korábban feltételezett helyen, s a szultán elhalálozása sem ott történt, ahol eddig sejtették (nem az emlékpark helyén történt, de még onnan 800 méterre, a pentagonnál sem lehetett ez).
Nagy valószínűséggel az iszlám kalifájaként, török szultánként dicsőséget szerző Szulejmánnak nem a halálakor emelték a türbét. Ez az immár szakrális jelentőségű, derviskolostorral, török csárdával-fogadóval (hánnal) rendelkező oszmán alapítású új város közvetlen környezetében kaphatott helyet. Pap szerint évekkel az 1566-os ostrom után, 1573-77 között készülhetett el.
A török várost nem a töröktől való visszahódítás, 1689 környékén rombolták le, hanem valamivel később, az 1690-es években. A jelképes szultáni síremléket és épületet rendkívül gazdagon, színes- és nemesfémekkel díszítették a törökök. Mindez az éles szemű osztrák császári adószedő figyelmét is felkeltette, aki leszereltette az értékes és értékesíthető részeket az épületről. A maradékot pedig valószínűleg a helybeliek hordták el építőanyagként.
Föld- és vízrajzi kutatások
Így rendkívül nehéz volt a kutatóknak kideríteni a XIX. század végétől, immár 120 éve folyó kutatások során, hogy hol is állhatott eredetileg a türbe. Történészek, régészek eddig nem tudtak megbirkózni önmagukban ezzel a feladattal, talán nem véletlen, hogy egy földrajztudós vezette sikerre az elmúlt 12 hónapban a kutatókat. Pap Norbert kutatási terve ugyanis az volt, hogy szakítani kell a korábbi megközelítésekkel, és a történelmi források kutatása mellett kiemelt hangsúlyt kell helyezni a korabeli földrajzi és terepi viszonyok vizsgálatára is.
Így tájrekonstrukciós modellezést hajtottak végre – az amúgy történészi és földrajztudósi végzettséggel is rendelkező – Pap vezetésével, és megpróbálták felrajzolni, hogyan is nézhetett ki egykor, az 1566-os ostrom és az 1689-es visszafoglalás idején Szigetvár környéke. Ezt sikerült is megtenniük, többek között II. József, a kalapos király idején végzett nagy katonai-földrajzi felmérés adatait felhasználva. De hasznosítottak egy 1664-es Eszterházy-rajzot a turbéki kiserődről és egy 1689-es úgynevezett Anguissola-féle ábrázolást a vár környékéről is. A topográfiai, modellezési és számítógépes adatfeldolgozási műveletek végén kiderült, hogy miért volt valójában a vártól oly messze a szultán tartózkodási és így persze halálozási helyszíne is.
Kevesen tudják, hogy az 1566-os ostrom ugyanis az úgynevezett „kis jégkorszak” idején zajlott. Vagyis a klíma sokkal hidegebb, csapadékosabb volt, mint a mostani dél-magyarországi éghajlat. (Baranyában közismert, hogy ma már mediterrán hatások is érvényesülnek, ezért különleges az itteni növényvilág is, de a XVI. században korántsem volt ilyen barátságos a klíma.) Ennek következtében a folyók, patakok, tavak vízállása is magasabb volt több száz éve, mint manapság. A Magyar-Török Barátság Parkjának területe, illetve az Almás-patak környéke – ahol korábban sejtették a szultáni sírhelyet és a türbét – bőven víz alatt álltak ekkor. Ide tehát aligha épülhetett volna egy török város, de még csak egy síremlék sem.
Isztambulban van sír
A szultánnak egyébként van biztos sírhelye: Isztambulban. Ám nem kizárt, hogy a szigetvári ostrom alatt elhunyt szultán belső szerveit valahol az erődítmény környékén eltemették a szultán alattvalói, hogy tartósítani tudják magát a holttestet. Szulejmán testét így csak később szállították vissza a török birodalom székhelyére, mert az ostrom alatt nem akarták nyilvánosságra hozni az uralkodó halálát, hiszen az a török sereg bomlását idézhette volna elő.
Miután a magyar tudósoknak sikerült tehát helyreállítaniuk számítógépes modelleken Szigetvár 1566-os és 1689-es állapotát, az említett történelmi forrásokhoz kellett fordulniuk. És ekkor már nyilvánvalóvá váltak azok az utalások, amelyek innentől kezdve valóban nagy pontossággal tudták segíteni a kutatást. Így például egy 1737-es birtokperben a mai szigetvári polgármester egyik őse, Kolovics Ferenc tanúskodott. Többek között ez a tanúvallomás vezette a kutatókat a Zsibóti-hegyre, ahol meg is találták – nem a régóta keresett türbét, hanem – az addig ismeretlen török várost.
A kutatók persze – árulta el Pap Norbert – nem fejezték be a vizsgálatokat. A részletes régészeti feltárás csak most fog kezdődni, és ennek során remélik, hogy nemcsak az egykori város épületeit, hanem magát a legendás türbét is meg fogják találni. Mindehhez Szigetvár önkormányzata és a török állam is jelentős segítséget ad. Pap azonban elmondta: már most is olyan jelentőségűek a tudományos eredményeik, amelyek igazolták a befektetett munkát és felhasznált erőforrásokat. Ugyanakkor szeretnék ezt megkoronázni a türbe helyének pontos felderítésével.
Ágyasok és feleségek Szulejmán körül
Szulejmán rendkívüli sikereket ért el uralkodásának kezdetétől, 1520-tól: jelentősen megnövelte a török birodalom területét, és kiterjesztette uralmát a történelmi Magyarország nagy részére is. A szultán hatalma – mai szemmel nézve – elképesztő mértékű volt – magyarázta Elter Tamás, aki a The Explorer magazin főszerkesztőjeként tartott előadást az elmúlt héten a Török Kávéházi Esten.
Szulejmán szinte korlátlan tekintélyét bizonyítja, hogy még a szokásjogot is felrúgva, első feleségét háttérbe szorítva, feleségül vette keresztény születésű – ukrán, orosz vagy lengyel származású – ágyasát, Hürremet. Ő aztán intrikáival lassan az egész szultáni udvart behálózta.
Száműzetésbe került Szulejmán első felesége, Mahidevran, ráadásul az első feleségtől született szultáni sarjat, Musztafa herceget meggyilkolták. A szultáni családon belüli válságot fokozta Ibrahim pasa halála is – tudtuk meg Eltertől. A keresztény származású Pargali Ibrahim Szulejmán gyerekkori szolgája, majd bizalmasa és barátja volt, aki később a birodalom nagyvezíre és a szultán sógora lett, miután elvette Hatice hercegnőt. Ő irányította Nándorfehérvár 1521-es elfoglalását és az 1526-os mohácsi csatában is Pargali Ibrahim vezényelte a török sereget.
Elter szerint a szultán nem könnyedén és előre megfontoltan, hanem egy hosszú, és alapvetően Hürrem intrikái által befolyásolt folyamat eredményeként, amolyan „hirtelen felindulásból” ölette meg a barátját 1536. március 15-én. Ezt később Szulejmán keservesen meg is bánta, ami a ránk maradt leveleiből tűnik ki. Ibrahim – aki a szultán tanácsát nem fogadta meg, és nem menekült el – vesztét csakúgy Hürrem okozta, mint Musztafa hercegét.
Végül Hürrem gyermeke lett Szulejmán utódja 1566-ban, de Szelim gyenge-közepes uralkodóként már nem tudta megismételni apja páratlan történelmi tetteit: sem a hódításokban, sem a birodalom kézben tartásában nem jeleskedett.
