Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az 1999-es, izmiti tragédia után földrengésadót is bevezettek az országban, nagyfokú épületmegerősítési programba kezdtek, az új házaknak pedig szigorú biztonsági előírásoknak kellett megfelelniük – legalábbis papíron. Gyakorlatban az egészet kisiklatta a korrupció és a haverok zsebének megtömése. A katasztrófavédelem pedig már képtelen gyorsan reagálni, ha megtörtént a baj, miután Recep Tayyip Erdogan bekötötte a saját hivatala alá.
Hétfőn már a 34 ezret is átlépte az egy héttel korábbi törökországi-szíriai földrengés és az utórengések áldozatainak száma. A legtöbben Törökországban haltak meg, a cikk írásakor több mint 30 ezer halottat találtak. Még egy héttel a katasztrófa után is hoznak ki élve embereket a romok alól, de további tízezrek lehetnek a törmelékek alá temetve, és az eltelt idő meg a téli hideg miatt most már tényleg csodaszámba mennek a megmenekülések. A mentőakciók egyre inkább arról szólnak, hogy a segítők kiássák az áldozatokat, majd odébb viszik, és tömegsírba temetik őket.
A múlt heti volt Törökország modern történetének leghalálosabb földrengése. Az épületek kártyavárként dőltek össze – írtuk számos más lappal együtt mi is, és ez nem zsurnalizmus volt. A tömeges omlások azonban csak részben írhatók az iszonyúan erős földmozgások számlájára. A másik okuk az, hogy maguk az épületek nagyon gyengék voltak, azokat nem tették katasztrófabiztossá, noha ez az 1999-es, 17 ezer áldozatot követelő izmiti földrengés óta kiemelt program volt az országban. Hiába működött azonban elméletben a projekt: gyakorlatban
a korrupció mintapéldája volt, csak itt az ellopott összegek nem egyszerűen ellenzéki kritikákhoz, hanem labilis építmények ezreihez vezettek, és rengeteg olyan áldozathoz, akik talán ma is élnének, ha lakóházaikat a kivitelezők és a hivatalok lelkiismeretes munkával és szigorú ellenőrzésekkel húzták volna fel az urambátyám-dealek és a cinkos félrenézés helyett.
Adóválasz a tragédiára
Törökországban 1999 novembere óta úgynevezett Speciális Kommunikációs Adót, vagy ahogy a köznyelvben meghonosodott, földrengésadót kell fizetni. Ezt Bülent Ecevit kormánya vetette ki, hogy a befolyt összegből újjáépítse a romba dőlt Izmitet, és hogy megerősítse az ország épületeit. Tulajdonképpen egy gazdagadó, amelyet első szándékból átmeneti sarcnak terveztek, csak aztán menet közben állandó teherré vált. Eredetileg a kábeltévé- és mobiltelefon-előfizetéseket, illetve sms-ezést adóztatták meg, később kiterjesztették a jövedelemre, a járművekre és ingatlanokra is. Recep Tayyip Erdogan aztán 2003-ban a tételek többségét eltörölte, kivéve a személyes kommunikációra kivetett adóval. Ez 2021-ig 7,5 százalékos volt, attól fogva már 10 százalékos.
A geológia adott, biztonságosabb házak kellenek: török földrengés-történelem
Miért lehetett ennyire pusztító a földrengés egy olyan országban, amely évezredek óta a veszély árnyékában él? A törökországi katasztrófa hátterében: harapófogóban lévő tektonikai lemezek, hungarocellel töltött vasbeton, autóbaleset-szerű lökéshullámok és a magyar mentőkutya, Mancs.
A becslések szerint az elmúlt több mint húsz évben mintegy 38 milliárd dollárt szedtek be földrengésadó címén. Az viszont kérdéses, hogy minden beszedett pénz arra ment-e, amire szánták. A török ellenzék szerint Erdogan egy idő után az összegeket már nem újjáépítésre és katasztrófamegelőzésre fordította, hanem autópályák, vasútvonalak és egyéb, az eredeti céllal nem összeegyeztethető infrastrukturális fejlesztések születtek belőle, a kedvezményezett kivitelezők meg természetesen kormányhű vállalkozók voltak. Az ellenzék szerint a török költségvetésben már nincs is földrengésre való felkészüléssel kapcsolatos tétel.
A földrengésadóval tandemben a török kormány megszigorította az építési szabályokat is, csak akkor adtak ki engedélyt új épületek felhúzására, ha azok megfeleltek az új földrengésbiztonsági előírásoknak. Ezeknek megfelelve a lakóépületeknek még a 8-as erősségű földrengéseket is ki kell bírniuk, a magasházaknak és a fontos infrastrukturális központoknak pedig, mint mondjuk a reptereknek és hidaknak, még a 9-es erősségű rengésekkel is dacolniuk kell. Emellett minden ingatlantulajdonosnak kötelező földrengésbiztosítást is kell fizetnie. Ami a régi építésű ingatlanokat illeti, az Erdogan-kormány városfejlesztési terve jegyében országszerte több mint 3 millió lakóépületet erősítettek meg.
Labilis otthonok, gazdag vállalkozók
A fentiek voltak a tervek, de, mint a bevezetőben már írtuk, végül nem sok minden valósult meg belőlük, már a pénzek beszedésén túl. A papíron betonacél rudakkal bőven megerősített épületekből a legtöbb esetben a kivitelezők a drága biztonsági összetevőt sunyiban kispórolták, az érte járó pénzt pedig zsebre vágták. Az építményeket ráadásul a labilis talaj ellenére gyenge alapokra húzták fel. Az Economist ellátogatott a romba dőlt Osmaniye városába, ahol beszéltek egy volt építőipari vállalkozóval, aki a széles körű korrupció miatt még évekkel ezelőtt elhagyta a szakmát.
A volt vállalkozó a lapnak arról beszélt, hogy – az egyébként is leginkább látszatversenyt hozó – tendereken az indulók rendszeresen a biztonsági előírásokra fütyülve ígértek árban egymás alá. A férfi arról beszélt, ha az ő cége 100 tonna vasbetonnal vállalta volna az építkezést, akkor egy versenytárs azonnal bemondta a 90 tonnát, vagyis az alacsonyabb árat, és így el is vitte a projektet. Mivel Osmaniye a kelet-anatóliai törésvonal közvetlen közelében fekszik, az Economistnak nyilatkozó férfi saját elmondása szerint "tudta, hogy egy katasztrófa küszöbén áll".
A törésvonal régiójában végül múlt hét elején mintegy 7 ezer épület dőlt romba.
A szégyentelen tenderek mellett a hatóságok túl könnyen adják ki az építési engedélyeket is, és túl laza a követelmények ellenőrzése. Egy szintén az Economistnak nyilatkozó török városfejlesztő arról beszélt, hogy az építkezések az elején még megfelelnek a kormányzati előírásoknak, de mire befejezik őket, már nem, mert amint az ellenőrök lemeózzák a projektet, és a megfelelést nyugtázva lelépnek, a fejlesztők egyből silányabb minőségű vassal vagy kevesebb megerősítéssel folytatják a kivitelezést, hogy spóroljanak a költségeiken. A fejlesztő szerint olyan is előfordul, hogy a cégek informális tárgyalásokba kezdenek a helyi hivatalokkal, és az eredetileg megrendelthez képest felhúznak az épületre egy pluszszintet, pluszpénzért, ugyanolyan silány kivitelezéssel.
A lap szerint a katasztrófa sújtotta övezetben az összeomlott házak többsége még az 1999-es standardok bevezetése előtt épült, de rengeteg összedőlt vagy kritikusan megsérült építmény már utána. A szintén dél-törökországi Erzin tartományban viszont egyetlenegy épület sem omlott össze. Ez elvileg nem isteni csoda: a tartomány fővárosának polgármestere arról nyilatkozott a helyi médiának, hogy ő, ahogy az elődje is, nem engedélyezett "semmiféle illegális építkezést".
A fentieken túl az is megpecsételte a lakóépületek és lakóik sorsát, hogy Törökországban építkezési amnesztiákat is lehet kapni. Ennek értelmében bírság megfizetése fejében olyan épületeket is be lehet jegyezni, amelyek sértik az építkezési szabályokat vagy egyenesen nem is kapták meg az építési engedélyt. Erdogan számos ilyen amnesztiát biztosított, az utolsót az előző, 2018-as török választás előtt. Az akció ellen az ellenzék sem kampányolt, mert népszerű volt a választók körében. A kocka most fordulhat, a kormány, úgy tűnik, végül előveszi a nyerészkedő kivitelezőket – az akció álságosnak tűnik, mert a vállalkozók a jelek szerint a vezetés tudtával spórolták ki a vasbetont az építményeikből.
Ügyészek százait állítja rá Törökország a földrengésben összeomlott házak kivitelezőire
Volt olyan, akit már a reptéren fogtak el, mert menekülni próbált az országból.
Gúzsba kötött katasztrófavédelem
Rengeteg belföldi kritika éri az Erdogan-kormányt azért, mert a helyi katasztrófavédelem, az AFAD iszonyú lassan reagált, és a kritikusan fontos első 48 órában, amikor még a legtöbb embert meg lehet menteni, gyakorlatilag bénultan figyelte az eseményeket. Az AFAD Erdogan kormányzásának kedvezményezettje és áldozata is: az elnök hívta életre, kitömte pénzzel, de az erőltetett központosítás jegyében cselekvésképtelenné is tette.
Erdogan 2002-es hatalomra kerülésekor még három lábon állt a török katasztrófavédelem: ott volt a Kizilay, vagyis a török Vörös Félhold, az AKUT nevű mentőosztag, amelyet hegymászók alapítottak az 1999-es földrengés után, és a legfontosabb tényező, maga a hadsereg, amelynek kritikus esetekben jogában állt a polgári hatóságok közvetlen utasítása nélkül is akcióba lépnie. A rendszer működött, Erdogan azonban egy, közvetlenül a kontrollja alatt álló katasztrófavédelmet akart, így 2009-ben létrehozta az AFAD-ot. 2010-ben elvette a hadsereg szabadságát a parancs nélküli közbelépésre, és a fegyveresek mentőműveleteinek koordinálását a civilszervezetek akcióival együtt az AFAD kezébe adta.
Mást is kapott az AFAD, például pénzt a földrengésadóból, országszerte 25 logisztikai központot húztak fel nekik. Ennél problémásabb, hogy a központok katasztrófavédelemben jártas, világi szakembereit Erdogan sorra lecserélte laikus, de hozzá hű potentátokra. Egy esetben az elnök egy teológiaprofesszort ültetett a menedzsment élére. Az inkompetenciát a szervezet sem tagadta. Tavaly novemberben 5,9-es erősségű földrengés sújtotta Düzce tartományt, az AFAD pedig az esetet követő jelentésében saját teljesítményét marasztalta el, kiemelve, hogy
csapataik felkészületlenek voltak, a koordinálásuk pedig kudarcosan sikerült.
Nemzetközi lapszemle: Erdogan kikövezte az utat a mostani tragédiához
Több mint 28 ezer ember halt meg Törökországban és Szíriában a hétfői földrengés után, Gonul Tol, a washingtoni Közel-Kelet Intézet török programjának alapító igazgatója pedig azt vette végig, milyen felelőssége van ebben Erdogan elnöknek. Több lap foglalkozik az uniós csúccsal, a Die Welt pedig arról ír, nem csökkent Magyarország energiafüggősége Oroszországgal szemben.
A mostani mentőakciójuk az eddigi hírek alapján különösen szégyenletes. A Reutersnek az elmúlt napokban Antakyában több túlélő is arról beszélt, hogy a katasztrófa után hiába próbált meg kapcsolatba lépni az AFAD-dal, egyszerűen nem érték el őket. Ezután egyenesen a helyi civilszervezetekhez fordultak, akik viszont közölték velük, hogy a kérelmeket a – belügyminisztérium alá tartozó – AFAD-nak kell jóváhagynia, enélkül nem tehetnek semmit. Ugyanígy a hadsereg és a gyorsreagálású segélyszervezetek is csak idegesen topoghatnak, míg meg nem kapják a zöld jelzést az AFAD-tól, jól illusztrálva, hogy a központosítás nagyon rossz ötlet a katasztrófamenedzsmentben, ahol szó szerint életek múlnak a gyors mozgósításon.
A Wall Street Journal riportere is hasonlókat tapasztalt. Ő Gaziantep tartományból tudósított, és arról írt, hogy a katasztrófavédelem önkéntesei itt három napig nem is tudták elérni a helyi vezetőket instrukciókért – senki sem volt ott a hivatalokban. Kahramanmarasban, ahol egy egész városrész omlott össze, a helyi AFAD-központ tele van raktárépületekkel, mégis, szinte semmilyen eszköz nem volt meg helyben, ami a mentéshez kellett volna. Általános tapasztalat, hogy az AFAD sem mentőosztagokat sem exkavátorokat nem tudott mozgósítani közvetlenül a rengések után.
Meginoghatott a trón
Bár a tragédiát elsősorban emberéletekben mérik, közgazdászok már megbecsülték a gazdasági következményeit is.
A földrengés sújtotta régió 13,4 millió ember otthona volt, a török GDP tizedét ez adta.
A török kormány szerint most több mint 50 milliárd dollárnyi kár keletkezett, de a török vállalatok szövetsége szerint a végső kár több mint 84 milliárd dollár lesz. A földrengések gazdasági értelemben mélyponton találták meg Törökországot. Az infláció hatalmas, tavaly októberben 24 éves csúcsra ért, 85,5 százalékkal, és az OECD szerint idén se megy 44 százalék alá.
Erdogan, a kríziskezelés kudarca miatt rá zúduló népharagot csitítandó azt mondta, hogy egy éven belül újraépítik a megsemmisült területeket, és hogy hajléktalanná vált polgárok millióinak állni fogja a lakbérét. Kérdés, hogy egy ilyen ígérettel mennyire tudja megvásárolni a török nép bizalmát. A következő török választás elvileg május 14-én jön, és tízezrek halálát addig nem lehet elfelejteni – de valószínűleg utána sem.
Egyre jobban megérheti inkább eltárolni a napelemmel megtermelt áramot
Rövid távon jó módszer a szolgáltatói hálózatos adok-kapok, de hamarosan a tárolásos módszerrel is érdemes lesz megbarátkoznia a napelemeseknek, hiába drágább a tároló egység előállítása és karbantartása.
