Öt évvel ezelőtt a budai Millenáris Park környékének néhány lakója birtokvédelmi pert indított azért, hogy a parkot működtető, állami tulajdonú Millenáris Kht.-t a bíróság tiltsa el a szerintük már-már elviselhetetlen zajjal járó hangosított szabadtéri rendezvényektől. A Budapesti II. és III. kerületi Bíróságon Gáti Péter Gyula közel két éves tárgyalássorozat, tucatnyi tanú meghallgatása és egy 45 oldalas szakértői vélemény elkészülte után azonnali hatállyal eltiltotta a Millenárist a zavaró hangoskodástól.

Az igazságszolgáltatás ezután felgyorsult: a Fővárosi Törvényszéken Dóczi Márta bíró két hónap után megsemmisítette a két év alatt kiizzadt első fokút, és engedélyezte a további, zajjal járó tevékenységet, és olyan feltételeket szabott az új eljárásra utasított elsőfokú bíróságnak, amelyek alapján már csak a Millenáris győzhet. Előírta például, hogy az évekkel korábban lezajlott rendezvények zaját újramérjék, továbbá, hogy a felperesek készíttessenek műszaki szakvéleményt arról, hogyan lehet a zaj zavaró hatását kiküszöbölni. Ahogy Harsányi Gábor a lakók ügyvédje akkor fogalmazott: ha a nyugdíjas lakók nem terveztetnek saját költségükön egy betonszarkofágot a Millenáris park fölé, esélyük sincs a per megnyerésére. 

Így is lett. A Dóczi-verdikt nyomvonalán haladva az újabb első- majd a másodfokú, immár jogerős ítélet elutasította a lakók keresetét, arra hivatkozva, hogy az említett követelményeknek az újabb eljárások során nem tettek eleget.

A Kúria áprilisi döntésében arra a következtetésre jutott, hogy a felperesekkel szemben támasztott követelmények részben teljesíthetetlenek, részben igazságtalanul egyoldalúak voltak. Miközben ugyanis a bíróságok folyamatosan azt kérték számon a lakóktól, bizonyítsák, be, hogy a zaj „szükségtelenül” zavarja őket, a Millenáris Kht.-tól semmiféle bizonyítékot nem kértek arra nézve, hogy ő kizárólag zajt keltő tevékenységből tehet szert bevételre.