Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Amikor még a Népstadionból adtak meccseket, a közvetítés rendszeresen a Földtani Intézet földgömbjének a szuperközelijével indult, így az is találkozhatott Budapest egyik legimpozánsabb épületével, aki a szecessziót valamilyen csicsás tapétamintának hitte. A héten bejárás volt a Földtaniban, amely a leginkább eredeti állapotában megőrzött Lechner Ödön-alkotás Budapesten.
A Földtani – becsületes nevén a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet - 1899-re készült el. Tervezője a magyar szecesszió talán legnagyobb alakja, az Iparművészeti Múzeumot, a Hold utcai Postatakarékpénztárat, illetve a kőbányai Szent László templomot is tervező Lechner Ödön volt.
Az épület tetejét díszes Zsolnay-kerámia borítja, csakúgy, mint a Mátyás-templomét, a Ferenciek terén álló volt Belvárosi Takarékpénztárét, illetve a Fővám téri Vásárcsarnokét. Bár ez a legeredetibb állapotában megmaradt Lechner-épület,
a szikár tényhez hozzátartozik, hogy soha nem volt elég pénz a teljes felújítására.
Azt, hogy az 1869-ben alapított Magyar Királyi Földtani Intézet állandó helyszínt kapott, a millennium ünnepségeknek, valamint a minden pénzét a földtudományokra áldozó Semsey Andor bárónak köszönheti, aki a telket és 50 ezer aranyforint induló tőkét a beruházó főváros rendelkezésére bocsátotta.
A századfordulón, mint ahogy a korabeli képen is látszik, errefelé még szőlő- és gyümölcstermő vidékek voltak, és csak akkoriban épült ki a Stefánia út a palotákkal:
Az épület megtervezésére jeligés, anonim, versenypályázatot hirdettek. Lechner ezt úgy nyerte meg, hogy az ugyanabban évben átadott Iparművészeti Múzeum, melyet szintén ő tervezett, alaposan kiverte a biztosítékot: a korabeli közvélemény egyöntetűen csúnyának, túldíszítettnek találta.
Lechner, miután pályaműve befutó lett, jelentősen átrajzolta az erdetileg sokkal szolídabb terveket, melyek alapján így nézett volna ki az épület:
Az építkezés 1898 februárjában indult meg, és 1899 októberére már állt is az épület. Röviddel átadás után ellátogatott ide Ferenc József is. Noha nem volt kibékülve a szecesszióval, annyira megtetszett neki az épület és a benne található földtörténeti kiállítás, hogy az előírt 15 perc helyett 43-at időzött itt. A császár azt mondta, “mindennel meg van elégedve”, ennyit magyarul is tudott, de hozzátette:
a palota nagyon szép – belülről. Kívülről azonban nagyon kiáltó a szecesszió.
Az épület külsején és belsején egyaránt láthatók a lechneri szecesszióra jellemző magyaros virágmotívumok és az épület funkciójára utaló díszítések is: a tetőn a piramisok különböző ásványok formáját mintázzák, a kétféle kék színű Zsolnay-mázas tetőcserép pedig az eget és a tengert szimbolizálja, hiszen a geológus az égtől a tengerig mindent vizsgál. Emellett Lechnert még megihlették a mai szemlélőt kakaós csigára emlékeztető ősmaradványok, az ammoniteszek, valamint azoknak a mészvázú egysejtűeknek a házai, melyekről az első igazgató, a tengeri élőlényeket kutató Hantken Miksa publikációiban olvasott.
Az aula olyan, mintha egy cseppkőbarlangban járnánk, a plafonról cseppkőoszlopokat mintázó formák lógnak, eredetileg a falak is barnák voltak, a szocializmusban festették őket ilyen barackszínűre:
A lámpák a tervek szerint a Föld bolygót formázó világító üveggömbök lettek volna, ezek azonban soha nem készültek el. Ma az aula két oldalán Hantken Miksának és Lóczy Lajosnak a mellszobra látható, akkor Ferenc József és Sissy szobra állt, ám a későbbi korok nyomására ezeket eltüntették. Középen egy másfél méteres Mammut-szobor volt látható, annak a második világháború során kélt lába:
Lechner a családi címerét is elrejtette az épületen, ez a belső udvar felől nézve az egyik homlokzaton található:
Az intézet nagytermében tartják a különböző rendezvényeket, a kiállítás egy része is itt található. A falon itt az eredeti, barna festés látható, azonban a mennyezetfestés a ’68-as nagyfelújítás során elázott. Egy csapot a fölötte levő szinten nyitva felejtettek, hétfőre elázott a terem egész mennyezete, de nem volt már idő, hogy visszafessék, mert az átadásra a szocialista blokk összes testvérintézménye meg volt hívva, úgyhogy jobb ötlet híján gyorsan lemeszelték fehérre.
Azóta se volt rá lehetőség, hogy rendbehozzák.
Fölmentünk a tetőre is, az oda vezető kis csigalépcsőt a szocializmusban eleink belevakoltak a falba, a hőtágulás azonban a vakolást szétrepesztette, így a falból ki-be járkáló lépcső különleges érzést kölcsönöz, amikor az ember lépked rajta. A tetőről megcsodálható a Földtani legfőbb jelképe, a hatalmas kék földgömb, melyet varkocsba font hajú ősmagyar ifjak tartanak:
Az úriemberek helyén eredetileg törpék ültek volna, hogy végül miért lett másként, nem tudjuk. A tetőről fantasztikus kilátás nyílik a városra, valamint
elcsíphető az ‘50-es években az intézet hátuljára ráépített géppuskaállás is:
a harmadik világháború kitörése esetén innen védtük volna a Keleti pályaudvart.
Egyébként a díszes kéményeknek valóban volt funkciójuk: régen az épület falfűtéssel rendelkezett, akkor a gőz ezeken távozott. Ha az ember figyelmesen nézi a tetőt, észreveszi, hogy van, ahol nem jön ki a minta – ennek oka, hogy a korábbi javítás idején a felküldött munkások nem figyeltek arra, hogy az eredeti színezés kerüljön vissza.
De ezektől az apróságoktól eltekintve szinte eredeti állapotában megmaradt az épület, talán épp a kevéssé frekventált elhelyezkedésének köszönhetően szinte sérülésmentesen túlélte mindkét világháborút is. Azt, hogy az orosz hadsereg nem költözött be az épületbe, és nem használta például istállóként vagy magtárként, Vorosilov marsallnak köszönhetjük, aki az egykor az ő nevét viselő Stefánia úton lakott, és hobbigeológus létére személyes pártfogásába vette a neki is megtetsző épületet.
Egyre jobban megérheti inkább eltárolni a napelemmel megtermelt áramot
Rövid távon jó módszer a szolgáltatói hálózatos adok-kapok, de hamarosan a tárolásos módszerrel is érdemes lesz megbarátkoznia a napelemeseknek, hiába drágább a tároló egység előállítása és karbantartása.
