Milyen rejtett hibákra figyeljünk lakásvásárlásnál?
Sok kellemetlen meglepetéstől és vesződségtől kímélheti me magát a leendő új tulajdonos, ha egy ház vagy lakás megvásárlása előtt alaposan tájékozódik olyan „apróságokról”, amelyek első ránézésre egyáltalán nem vehetők észre. Elsősorban a különböző vezetékek és hálózatok állapotára vagy a felhasznált építőanyagokra kell gondolni.
A 15-20 évnél régebbi vezetékrendszerekkel már sok gond adódhat, így jogos igény, hogy a vásárlók legalább tisztában szeretnének lenni azzal: kell-e, és ha igen, mikor kell komolyabb összeget fordítani ezek felújítására. Így teljesen jogos a "vezetékeket mikor cserélték" kérdés, még akor is, ha sem az eladó, sem a közvetítő nem örül neki – írja a Lakásfókusz ingatlanos blog.
A legfontosabb kérdés talán az elektromos hálózat állapota, már csak azért is, mert komoly veszélyforrássá válhat, akár tüzet is okozhat. Egy 25-30 évesnél idősebb hálózatot már mindenképpen érdemes cserélni, célszerű ezt általános lakásfelújításhoz időzíteni, mivel a csere általában a falak megbontásával jár együtt. Sokszor akkor is szükséges lehet a vezetékek cseréje, ha egy nagy fogyasztó lép a rendszerbe, amit a meglévő hálózat már nem bír el.
A cserénél fontos körülmény, hogy a korábbi vezetékeket védőcsőbe húzták-e. Ha igen, akkor az új, általában rézből készült vezetékeket minimális bontással be lehet húzni ezekbe a csövekbe. A 60-as, 70-es években épült házaknál azonban gyakran alkalmaztak a vakolat alá helyezett, védőcső nélküli vezetékeket, itt a csere sokkal több munkával és felfordulással jár. Egy felújítás során érdemes kicserélni az amúgy jól működő vezetékeket akkor is, ha azok anyaga alumínium, mivel ezek a huzalok könnyen megtörnek, megszakadnak.
A jelenleg hatályos építészeti szabványok a földelőhálózat meglétét is megkövetelik. Ilyen földelővezetékek a régi házakban általában nincsenek, ezért a földelés nélküli csatlakozók kiiktatása, a földelés beépítése is a felújítóra vár.
Nem jár kevesebb vesződséggel a vízvezetékek cseréje sem, sőt. Ez akkor igazán sürgető, ha az ingatlan a második világháború előtt épült, és még mindig az akkor használt, ma már mérgezőként nyilvántartott ólomvezetékeken érkezik az ivóvíz. Némileg jobb a helyzet, ha horganyzott acélcsöveket építettek be (a 80-as évek végéig ez volt a tipikus vízvezeték-anyag): amennyiben a tömítések is megfelelőek, és a hálózatba nem kerültek védelem nélküli vaselemek, nem sürgős a csere. A csatorna akkor lehet a szó szoros értelmében szűk keresztmetszet, ha arra mosó- vagy mosogatógépet terveznek rácsatlakoztatni. Ezek megfelelő működéséhez szükség lehet nagyobb átmérőjű csövek beszerelésére.
A fűtés tekintetében a legfontosabb tudnivaló, hogy a cserét – még ha csak egy konvektor lecseréléséről van is szó – terveztetni és engedélyeztetni kell. A központi fűtéshez általában szabadon szerelt hosszú élettartamú acélcsöveket használtak. Ha nincsenek hibajelenségek, akár egy 15-20 éves hálózat is megtartható. Más kérdés a kazán, ezen a területen ugyanis 5-10 éves időtávon annyit fejlődik a technológia, hogy az energiatakarékosság jegyében sokszor érdemes magasabb hatásfokú berendezésre cserélni a meglévőt. Ez viszont maga után vonhatja a kémények felülvizsgálatát, bélelését, netán cseréjét.
Egyre jobban megérheti inkább eltárolni a napelemmel megtermelt áramot
Rövid távon jó módszer a szolgáltatói hálózatos adok-kapok, de hamarosan a tárolásos módszerrel is érdemes lesz megbarátkoznia a napelemeseknek, hiába drágább a tároló egység előállítása és karbantartása.