1896-ban Bécs városának vezetősége úgy döntött, hogy – meglovagolva az akkortájt megszülető új iparágakban rejlő lehetőségeket – saját gáz- és elektromos vállalatot alapít, ami kiszolgálja majd a világváros fény és meleg iránti igényét. A projekt eredményeképpen Európa legnagyobb széngázas gázgyára jött létre, amelynek látványos épületei – a 4 monumentális tartály – a földgázra történő átállást és az üzem bezárását követőn kulturális védelem alá kerültek, elkerülve így a bontást.

A téglával körbefalazott, egyenként 69 méter magas és 60 méter átmérőjű, 900 ezer köbméteres tartályok bal kéz felől fogadják az autópályán Schwechat felől érkezőket. A tartályok 1981 óta üresen álltak, legfeljebb alkalmanként zavarta meg egy-egy esemény a nyugalmukat; például a Halálos rémület című James Bond film forgatása, aminek egyik helyszíne, „díszlete” volt.

Több mint egy évtizednyi enyészet után azonban új fejezet kezdődött az épületek életében: négy építész – név szerint Jean Nouvel, Coop Himmelblau, Manfred Wehdorn és Wilhelm Holzbauer – új, bohém városrészt álmodott ide, felhasználva az ipari műemlék együttest. A munkálatok 1999-ben kezdődtek és 2002-ig tartottak, ennek során a tartályokat gyakorlatilag kibelezték, a tetőn és a homlokzaton kívül semmit nem hagytak. Az újjászülető tartályokban 615 új lakás, kollégium, multiplex mozi, koncertterem, irodák, üzletek, éttermek és kávézók kaptak helyet, így ma ez Bécs egyik legizgalmasabb városrésze. 
Bár a beruházást érték bírálatok, a kezdeményezés rendkívül inspirálóan hatott a bécsi közéletre és építészetre; számos cikk, tanulmány és szakdolgozat született a projektről.