Kikerült a dézsa, visszajött a zuhany. Ennek az útnak a mostani állomása az a fürdőszobatrend, amelynek szellemében a pár évtizede még szerény vizes helyiség elegánsan összenő valamelyik szobával, leginkább a hálóval. Míg a 19. században az számított luxusnak, hogy a teknő vagy éppen csak a szerény lavór kikerült a szobából, ma a technika és a divat egyaránt lehetővé teszi, hogy a fürdő kövesse a – Magyarországon amerikaiként ismert – konyha példáját, és összeolvadjon a lakás többi részével. (Leszámítva természetesen a vécét, amely továbbra is elszigetelve marad a lakóhelyiségektől.) Legalábbis ez volt az egyik trend, amelyet a szaniter- és fűtési szakma egyik legnagyobb vására, a kétévenként megtartott frankfurti ISH hirdetett március elején.

Igazi luxus

A szabadon álló fürdőkádak évek óta tartó divatja után immár nincsenek a sarokba szorítva és a fürdőszobába zárva a zuhanyzók sem. A helyiség közepén álló, de mégsem szanaszét spriccelő zuhany egyik legmeghökkentőbb példája egy német cég olasz nevű modellje, amelynek a szinte padlóba simulóan lapos tálcáját színházi függönyre emlékeztető vörös drapéria veszi körül. A hálószobai környezetben reklámozott darab trükkje nem más, mint a kelme aljába rejtett mágnesszalag, amely a tálcához rögzíti a vízálló szövet alját, no meg az, hogy a zuhanyhoz a mennyezeten át vezetik a vizet. A luxus további jeleként az ISH csarnokaiban akár fürdőkádnyi – 180-szor 100 centis – zuhanytálcák is kellették magukat. Sok cég mutatott be igen lapos, szerelvényekkel együtt is csak 5-10 centis, így a padlóba süllyeszthető zuhanytálcákat, amelyekre – mint az egyik gyártó reklámozza – akár kerekes székkel is be lehet hajtani. Akinek az jutna eszébe, hogy efféle megoldást évtizedek óta lehet konstruálni padlólappal vagy mozaikkal, annak azt felelik, hogy a lapos zuhanytálca sokkal higiénikusabb és jobban tisztítható, mint a fugázott felület.

Mint egy elegánsan berendezett szoba

Ha a kád vagy a zuhany nem megy a szobába, akkor a bútorok mennek a fürdőbe. Igaz, a faborítású és egyéb elegáns darabok nem forradalmian újak: design tekintetében az ISH nem nyújtott sokkal többet, mint akár idehaza is valamelyik jobb lakberendezési szaküzlet. Annyit mindenesetre megállapíthatott a látogató, hogy továbbra is a letisztult formák jellemzik a fürdőket. Kevés példát láthattunk az egyébként szintén trendként beharangozott csicsásabb, mondjuk virágmintás vagy aranyozott tárgyakra. A jövő útjaként viszont azt vázolta föl a kiállítást kísérő színes magazin, hogy a rideg csempék, sima padlólapok és kemény vécédeszkák helyébe már úton vannak a puha felületek, olyan műanyagból, amelyek rugalmasak, ugyanakkor higiénikusak és strapabírók. Elvégre a csupasz fürdőzők nem lehetnek kitéve annak a veszélynek, hogy beüssék magukat.

A luxus mellett paradox módon a másik trend a frankfurti bemutatón a takarékosság volt. A 3,5 literes fogyasztással ezúttal nem kisautókat, hanem vécéöblítőket reklámoztak. A környezetkímélő zöld gondolat a német vizes szakma interpretációjában „kék felelősség”. Gondolatébresztőnek jó, de azért a német szakmai szövetség ügyvezetőjének, Jens Wischmann-nak egy interjújából kiderült, hogy – legalábbis Németországban, ahol a víz megfizethető, és a készletek sem szűkösek, továbbá a háztartásokra csak a vízfogyasztás 8 százaléka jut – a túlzott takarékosság sem indokolt. Hiszen már most is akadnak területek, ahol a közműveknek külön azért kell vizet pumpálniuk a hálózatba, hogy ne pangjon benne a lé.

Mégis, a legkisebb dolog is felhasználható a spórolásra. A spanyol Roca olyan vécét mutatott be, amelynek tartályát a vele egybeépített kézmosó lefolyójából töltik fel. Sőt a vizet – a lerakódások elkerülésére – meg is tisztítják. A HVG kérdésére azt a választ adták a standon, hogy a víztisztító folyadék korszerű és nem is drága, így a regenerált szennyvíz olcsóbb, mint ha ivóvízzel töltenék a tartályt. Pontos számítással azonban nem szolgálhattak, mert a termék csak az év vége felé kerül a piacra. Kétkedést legföljebb az kelthetett, hogy ugyanez a cég állította ki Home Beach néven azt a többméteres medencét, amelynek egyik végén jacuzzi, a másikon minivízeséssel működtetett hullámfürdő testesítette meg a private spa néven propagált trendet, vagyis azt, hogy a tehetősebb lakástulajdonosok immár odahaza is élvezhetik a hotelekben és fürdőkben megszokott szolgáltatásokat. Aki viszont párosítani szeretné a kényelmet és a kék felelősséget, az olyan fürdőkádat választhat, amely a rafináltan megtervezett – például a lábrésznél szinte észrevétlenül kisebbre vett – formája révén kevesebb vízzel is úgy teletölthető, hogy a fürdőzés kényelme semmivel sem csökken.

A luxust más irányból közelíti a japán Toto cég, amely a frankfurti hídfőállásról kürtölte szét sajtókörökben: Európát is megcélozza az Ázsiában igen sikeres komfortvécéivel (HVG, 2008. augusztus 9.), amelyekben a meleg vizes alsómosó és a gyengéd szárító a minimum. Egy helyi lapnak nyilatkozva egy japán marketinges 7-8 ezer eurós berendezéseket helyezett kilátásba. A német konkurensek közül az Ideal Standard szkeptikus, mert a mai gazdasági visszaesésben nem lát ilyen keresletet, a szintén német Villeroy & Boch viszont ezer euró körüli termékekkel szállna be erre a piacra, ahol az európai gyártókat a svájci Geberit eddig elég magányosan képviselte.

Szerényebb komfortülőkékkel készül ősztől a piac kényeztetésére a dán Pressalit: infravörös érzékelő segítségével automatikusan és lassan, csöndben záródik le a vécétető, pár másodperccel a felhasználó távozása után. Más közönséget céloz meg a német Keramag perem nélküli vécécsészéje. A tévéreklámok állandó szereplője, a vécékacsa hatáskörébe eső rejtett árok helyett jól hozzáférhető mélyedés vezeti az öblítővizet. Ez a megoldás nemcsak a tisztítást könnyíti meg, hanem a cég igyekszik vásárlóként megnyerni az elmeosztályokat, börtönöket, pályaudvarokat és repülőtereket is, ahol egyesek előszeretettel alkalmazzák rejtekhelynek a mai csészék peremét.

BEDŐ IVÁN / FRANKFURT