2007. szeptember. 27. 09:33 hvg.hu Utolsó frissítés: 2007. szeptember. 28. 13:09 Ingatlanmenedzser

Mi lett a Corvin sétány lakóival?

Sok szó esik manapság arról, milyen lesz a Corvin sétány, arról viszont kevesebb, hogy mi volt itt azelőtt: összesen 1100 darab, átlagosan 32, de gyakran csupán 17 négyzetméteres, többségében bérlakás. A házak sorsa ismert, de vajon mi lett a lakókkal?

Budapest városkoncepciójában a belvárosi területek rehabilitációja komoly szerepet kap. Míg az V. kerület rehabilitációja inkább a meglévő épületállomány és közterület megújításáról szól, a kiskörút és a nagykörút közötti területeken pedig változatos karakterű fejlesztések zajlanak, addig a VIII. kerületi rehabilitációt egyes területek teljes újjászületése jellemzi.

Újjászületés: kitelepített lakók, ledózerolt épületek
© Stiller Ákos
A VIII. kerület egyes részei a főváros legrosszabb fizikai és demográfiai állapotú területeinek számítottak. Nagyon alacsony színvonalú és nagyon rossz állapotú épületek álltak, a lakások egy részében pedig fürdőszoba és vécé sem volt. A rehabilitációs koncepciót a főváros, a kerületi önkormányzat és az erre a célra létrehozott Józsefvárosi Rehabilitációs és Városfejlesztési Részvénytársaság, a Rév8 közösen dolgozta ki − mondta Beleznay Éva, Budapest főépítésze. A leromlott épületállomány miatt a megoldást nem a hagyományos városrehabilitáció jelentette, hanem az, hogy a lepusztult épületek helyére újak emelkedjenek. Ez lett a Corvin-Szigony projekt, majd később a Corvin sétány. A kerület feladata a helyi lakossággal való konzultáció, később pedig a kiköltöztetés és az épületek elbontása volt. Az infrastruktúra és a közterületek kiépítése a főváros dolga volt, a Rév8 által kidolgozott program végrehajtását pedig egy magánfejlesztő, a Futureal csoport vállalta.

A projekt talán legnagyobb kihívása a helyi lakosok kiköltöztetése volt. A családokkal egy-másfél évig dolgoztak együtt a Rév8 munkatársai, hogy a megfelelő cserelakást megtalálják. Az önkormányzatnak összesen 1100 lakás lebontásáról és kiürítéséről kellett döntenie, amelyből eddig valójában 600-at bontottak le. Az ingatlanok 70−80 százaléka önkormányzati bérlakások volt, és csupán 20−30 százaléka volt magánlakás. A Rév 8-nak mind a tulajdonosokkal, mind a bérlőkkel hosszas egyeztetés után kellett megállapodásra jutnia.

A társasházi lakások tulajdonosai nagy része pénzt kért ingatlanáért cserébe, így ők jelentették a kisebbik gondot. A kivásárlások menete nagyon kötött volt: az ingatlanok értékét felbecsülték, ez alapján pedig megajánlottunk egy vételárat. Az ingatlanok nagy része alku után piaci áron, vagy az alatt kelt el. Ez az ár 2003 óta folyamatosan változott, alsó határa négyzetméterenként 150 ezer forint, felső határa pedig 230 ezer forint volt − mondja Alföldi György, a Rév8 vezérigazgatója, aki arról is beszámolt, hogy a tulajdonosoknak mindössze 1−2 százalékával okozott gondot a megegyezés.



Az önkormányzati lakások bérlőinek 70 százaléka bérlakást kért otthonáért cserébe. Közülük mindenki a Józsefvárosban akart maradni. A nagyon rossz körülmények között és nagyon kis lakásokban élőknek újépítésű önkormányzati bérlakásokat ajánlottak fel. Mivel ezeket az ingatlanokat az önkormányzat a későbbiekben sem adhatja el, sokan nem éltek ezzel a lehetőséggel, hanem inkább olyan használt bérlakásba költöztek, amelynek jövőbeni megvásárlására esélyt láttak. Érdekes volt az is, hogy a körúttól egyutcányira lakók ugyanúgy a körúttól egy utcányira lévő lakásokat kértek, és a kétutcányira élők is ugyanazt a távolságot szabták feltételül. Mindössze egy olyan család akadt, aki a Corvin Sétány új épületeibe szeretett volna költözni, bár később ők is meggondolták magukat.

                                                                                                            Ledózerolt bérház

Míg a lakástulajdonosok a megváltási összeggel szabadon rendelkezhettek, addig a bérlakások azon lakóinak, akik megváltásként nem cserelakást, hanem pénzt kértek, komoly feltételeket szabtak. Mivel nagyon sok alacsony jövedelmű, idős és beteg bérlő is volt, figyelni kellett arra, hogy a könnyen jött pénzzel ne éljenek vissza a rokonok és más szervezetek. A pénzbeli megváltásnak ezért feltétele volt, hogy az összeget lakáscélra fordítsák. Az egy-másfél évig tartó alku során megvizsgálták a család életét és jövőjét is, és ezt figyelembe véve kerestek cserelakást. Ennek ellenére akadtak olyan családok is, amelyek nagyobb lakásra tartottak igényt, mondván, fent tudják tartani. A többség felelősen végiggondolva választotta ki új otthonát, és inkább kisebb alapterületű lakásba költözött.

Tartalmi partnerünk a Bookmark Media ingatlanpiaci hírügynökség