Répacsokor. Verembe vele!

A zöldségeket és gyümölcsöket nem kell feltétlenül télen megvásárolnunk, hiszen szezonjukban jóval olcsóbban megvehetjük őket. Nagyobb mennyiségek beszerzésétől sem kell elriadnunk, hiszen a lakásnak és a kertnek több olyan kihasználatlan pontja is van, ahol könnyűszerrel elhelyezhetjük szerzeményeinket.

Hova tegyük?

A száraz levegőjű, meleg helyiségek, így például a padlás, a garázs és a kazánház kiválóan alkalmasak olajos magvak tárolására, gyümölcsöket és zöldségeket viszont nem szabad ide tennünk. Ezeknek veremben, földbe vájt vagy épített pincékben van a helyük. Ha csak kisebb mennyiségű gyümölcsöt szeretnénk tárolni, használhatjuk a vízaknát is erre a célra, de csak akkor, ha ősszel nem felejtjük el fagy ellen is szigetelni. Ez utóbbi, valamint a kazánház tipikusan olyan helyiségek, amelyeket egyébként sem használunk ki kellőképpen. Egyes körtefajtákat árpa- vagy búzaszemek között is érlelhetünk, sőt, a dinnyét akár karácsonyig s eltárolhatjuk ilyen módon. Arra mindenesetre ügyeljünk, hogy csak tiszta, alaposan fertőtlenített helyiséget használjunk gyümölcstárolásra. A zöldségeket legpraktikusabban úgy raktározhatjuk, hogy sorba rendezzük őket, az egyes sorokat pedig homokkal takarjuk, hogy azok ne száradjanak ki. A következő réteget erre helyezhetjük. A gyümölcsöket célszerű ládákban, egysoros elrendezésben elhelyeznünk.

Áskálódjunk!

Bár szükségmegoldásként a garázsok és kazánházak is megteszik, a gyümölcsöket és zöldségeket legjobb a talajszint alatt lévő pincében vagy veremben tárolni. Ez utóbbit akár kézi erővel is elkészíthetjük, mindössze néhány nap alatt: ha megfelelő méretű vermet szeretnénk, 2–3 méter széles, 1,5–2 méter mély árkot kell ásnunk. A teljesen sík tetőszerkezetet bármilyen fából, akár széldeszkából is elkészíthetjük, mindössze néhány tartógerendát kell aláhelyeznünk. A tetőt a biztonság kedvéért néhány helyen alulról is meg kell támasztanunk. A verem lezárásához a legpraktikusabb egy egyszerű zsanérral felszerelt csapóajtó, amelyet a hőmérséklet függvényében zárhatunk vagy nyithatunk. Ha kész a mű, már csak a tetőt kell befednünk kátránypapírral és szalmával, de a tél beállta előtt akár földdel is szigetelhetjük, oldalát pedig ki is deszkázhatjuk. A tároló tetejét fűmaggal is behinthetjük, így a verem mindössze egy csapóajtónyi területet foglal el kertünkből. (Legpraktikusabb, ha a tárolót a kerítések szomszédságába helyezzük, hogy minél kevésbé legyenek útba, és ne vegyenek el hasznos felületeket.)

Ha komolyabb vermet akarunk, légcsatornákról, szellőzőkürtőkről – esetleg szellőztető-berendezésekről – is gondoskodnunk kell. A kisebb vermeknél persze elegendő a természetes légcsere is – ami egyébként is nélkülözhetetlen, mivel a tárolás során a termésekből etiléngáz szabadul fel. Mivel az etilén gyorsítja az érést, rontja a tárolhatóságot. A hormonhatású gázt ezért rendszeres szellőztetéssel el kell távolítani a veremből.

Szigorú paraméterek

A megfelelően megépített tároló léghőmérséklete nem emelkedhet 10–12 fok fölé, és természetesen nem süllyedhet fagypont alá sem – bár a nyári melegben úgyis csak a magas hőmérséklet okozhat problémát. A levegő sem lehet túl száraz, mert ilyen körülmények között a zöldségek és a gyümölcsök könnyen megráncosodnak. Ha ilyesmit tapasztalunk, locsoljuk föl a padozatot, hogy növekedjen a páratartalom. A gyümölcsöket is rendszeresen át kell válogatnunk, és meg kell szabadulnunk a romlásnak indult daraboktól is. A vermekben egyébként tárolhatunk almát és körtét, de a legkülönfélébb zöldségek is elférnek itt. A nyári befőzési időszakban néhány napra az egyébként gyorsan romló gyümölcsöket, például az őszi- és sárgabarackot is ide rakhatjuk, a zöldpaprika pedig hosszú hetekig, vagy akár hónapokig is friss marad a veremben.

Praktikus elhelyezés

A hagyományos pincékbe is bepakolhatunk bármilyen tárolásra alkalmas zöldséget és gyümölcsöt, mivel az ilyen helyiségekben általában mind a levegő hőmérséklete, mind pedig páratartalma megfelelő. A raktározás szempontjából az is mindegy, hogy milyen a pince padozata: a kő, az agyag és a beton egyaránt megfelelő, a lényeg, hogy a helyiség vízmentes és jól szellőztethető legyen. A légcsere miatt az is fontos, hogy az „raktárkészletet” farácsra helyezzük. A legjobb, ha a levegő a pince északi oldala felől áramlik a légtérbe, a felmelegedve pedig a déli oldalon távozik.

Egyes zöldségek nemcsak a pincébe, hanem a padlásra is kerülhetnek. Ilyen például a vöröshagyma, a fokhagyma és néhány káposztaféle. Az itt tárolt zöldeket az ősz közeledtével takarni kell.