Tavaly jelentették be a Leica cég vezetői, hogy Leitz Photographica Auction néven viszik tovább Peter Coeln régifényképezőgép-árveréseit. Coeln jó barátja, Lars Netopil rögtön közzétette: cégtársával, Jo Geierrel ők is aukciót rendeznek a Leica városában. Erre október 5-én sor is került Wetzlarban. Lars Netopil a 400 tagot számláló Leica Historica egyesület egyik vezetőjeként meglehetősen otthonosan mozog e területen.
A gyűjtői társulást 1975-ben hozta létre Theo Kisselbach szakíró és Georg Mann. Utóbbi kollekciójáról már 40 évvel ezelőtt is olyan cikkek jelentek meg, amelyeknek illusztrációi évtizedekig egyedülálló forrásként szolgáltak néhány tárgy történetéhez.
Geier édesapjával együtt korábban Peter Coeln bécsi Leicashopjában dolgozott, és a napi, bolti munkán túl a WestLicht árveréseinek anyagát is ők állították össze. Geierék öt évvel ezelőtt önállósították magukat. Ahogy egy másik korábbi eladó, Franz Gibiser, ők is Bécsben, a Leicashop tőszomszédságában nyitottak – nem is egy, hanem mindjárt két – üzletet.
A Wetzlar Camera Auctions sok képpel illusztrált katalógusa 217 tételt sorakoztatott fel, melyek mindössze 23 beadótól származtak. Sok ritkaság korábban Georg Manné volt.
Az 1929-ben gyártott, aranyozott Leica I-es (jutalékkal együtt) 275 000 euróért került új tulajdonosához. 1995 júniusában, Londonban a Christie’snél egy hasonló, de rosszabb állapotú modell 35 ezer fontért visszamaradt. Azóta a gyűjtők megtanulták: ezeknek a kameráknak a viszonylag vékony aranyozását nem lehet felcsiszolni, újra fényessé tenni; így a jelentős összeget egy több helyen tisztességben megkopott tárgyért kell megadni…
Szokatlan műszaki megoldást mutatott egy 1938-as, 250 felvételes Leica fényképezőgép. A zárfelhúzást és filmtovábbítást a gép aljára szerelt, vaskos tokos huzallal (bowdennel) lehet elvégezni. A megnagyobbított gépvázhoz képest is tekintélyes méretű kiegészítőt tartalmazó tárgy a 40 ezres indítás után 162 500 euróig szárnyalt.
Telemaco Corsi olasz ügyvéd cégének 1954-ben elkészített prototípusáért, egy távmérős Rectáért a nyolcezres kikiáltási ár több mint kilencszeresét, 75 ezer eurót kellett fizetni.
A fényképezőgép-aukciók területéről Peter Coeln ugyan kiszorult, de Ostlicht nevű bécsi galériájában október 12-én már a WestLicht 10. régifénykép-árverését rendezte meg. A 183 tételről elmondhatjuk: bár világrekordok nem születtek, de kedvező áron ezúttal sem lehetett vásárolni.
Miközben a régi helyszínen a World Press sajtófotó-kiállítás nézői álltak sorban a bejáratnál, az árverésnek otthont adó Ostlichtben csupán két tucat elszánt érdeklődő gyűlt össze. A legdrágábban elkelt tétel ezúttal Robert Capa a milicista halálát ábrázoló riportképének egy 1964-es, késői nagyítása lett, jutalékkal együtt 24 ezer euróért. (Egy korabeli nagyításért korábban a WestLichtben már 144 ezer eurót is megadtak.)
A többi magyar származású klasszikus is jól teljesített. Kertész 1933-as Distorsion című sorozatának 40. számú beállításáért – annak ellenére, hogy késői nagyítás – 13 200 eurót fizettek. Brassaï párizsi tűzijáték-felvétele 4320 euróba került. André de Dienes 1949-es Marilyn Monroe-sorozatából egy kép 2006-os nagyítását 1680 euróért lehetett megkapni.
Richard Avedon 1959-ben, az Observations című kötetében klasszikussá vált képet tett közzé Allen Ginsbergről. Ezúttal a költőt barátjával, Peter Orlovskyval együtt ábrázoló, 1963-ban készített fotóra lehetett licitálni. Az egykor Ginsberg tulajdonában lévő késői, 1980-as nagyítás 18 ezer eurót ért meg vevőjének.
A XIX. századi fotók közül kiemelkedett Roger Fenton puskát tartó, kosztümös műtermi önarcképe, amelynek 7200 euró lett a leütési ára.
A cseh Jaromír Funke 1924-es parfümösüveg-csendélete a szerzőről szóló 2003-as életrajzi kötet nyitóképe, így senkit sem lepett meg a kifizetett 10 200 eurós végösszeg.
Anton Josef Trcka az 1910-es évek elején Klimt és Schiele fotózásával vált ismertté. 1925-ös aktfotójának 7800 eurós ára kedvezőnek mondható, mai követői szerényebben teljesítettek. Az 1952-es születésű Bettina Rheims 2004-es retrospektív tárlatának katalógusborítóján is szereplő, Karen Elson szupermodell-énekesnőt ábrázoló aktportré aukcionálásakor 2640 eurónál koppant a korábbi árverésekről már jól ismert Nikolaus Schauerhuber kalapácsa.
Budapesten is láthattuk már a japán Nobuyoshi Araki bizarr aktfotóit. A képeit bőséggel árasztó, idén 79 éves alkotó ezúttal négy, Love by Leica című sorozatából származó munkájával szerepelt a kínálatban. Ezek közül az egyik nem kelt el, kettőért darabonként 3120, a negyedikért pedig 3600 eurót kellett fizetni. Miután mind a négy felvétel két számjegyű szerzői kópiasorszámot viselt, kérdés, hogyan tett különbséget a vásárló. Egy korábbi WestLicht aukción Nobuyoshi 1991-ben készült színes nagyításáért 32 400 eurót is megadott valaki – elgondolkodhatunk tehát a kereslet és a kínálat erősen hullámzó alakulásán.
Fejér Zoltán
Megjelent a Műértő 2019 novemberi lapszámában
