Az Art Dubai művészeti vásár mellett a Sharjah Biennálé a Közel-Kelet legjelentősebb kortárs művészeti fóruma, mely már a kezdetektől a hagyományoknak, a térség etnikai-nemzeti szellemének megőrzésére, s emellett a hangsúlyos nemzetközi megjelenésre, a régiónak a nagyvilággal történő összekapcsolására törekszik. Az idén március 12. és június 12. között megrendezett esemény gazdag költségvetése, széles körű támogatottsága – és ennek köszönhetően jeles külföldi művészeti szakemberek, kurátorok és művészek közreműködése –, a magas szintű szakmai programok, valamint a helyi közönség számára szervezett edukációs programok mára sokszorosan meghozták gyümölcsüket. Nemcsak a biennálé, de a közel-keleti kortárs művészet is felkerült a nemzetközi színtér radarjára: immár jelentős külföldi érdeklődés övezi a régió művészeit, rendezvényeit.
A Sharjah Art Foundation először 1993-ban szervezte meg a Sharjah Biennálét. A munka 2003 óta a Londonban művészeti és kurátori diplomát is szerzett Hoora Al-Qasiminek, a helyi uralkodó lányának elnöksége és igazgatása alatt folyik. Az alapítvány egész évben működik, s nemcsak a helyi tartomány, de az emirátusi és a közel-keleti régióban kiemelt feladatának tekinti a kortárs művészeti és egyéb kulturális programok népszerűsítését. Ez a nemzetközileg is elismert kísérletező csapat gyakran producerként is tevékenykedik: művészeket kér fel nagy méretű installációk, filmek, előadások, performanszok kivitelezésére. Olyan fontos városokban, mint Dakar, Ramallah vagy Isztambul, két biennálé között is különös hangsúlyt fordítanak a térségbeli közönség kortárs művészeti edukációjára. A tájékozódás és a még szélesebb közönség megközelítése érdekében részletes online platformot is létrehoztak (www.tamawuj.org).
Az idei biennálét jelentős változások, újítások kísérték. Többek közt Sharjah város és tartomány mellett újabb színterek kapcsolódtak be a programba, így jelentős szerepet kapott a libanoni Bejrút is. A rendezvény két „felvonásból” (Act I. és Act II.) áll: Sharjah-ban március és június között, Bejrútban egészen október közepéig tartanak az események.
A Sharjah Biennálé fő helyszínén, a városközponti Heritage Area (Örökségi terület) területén kialakított elegáns, letisztult terek, légkondicionált, korszerű, nemzetközi múzeumi elvárásoknak is megfelelő galériák képezik a rendezvény magját. Emellett és a négy kisebb környékbeli helyszín mellett az idén egy nagyobb beruházású színtérrel is gazdagodott a biennálé. Az Al Hamriyah Studios belső udvara köré csoportosuló „white cube” kiállítóterek a várostól autóval félórányira várták a látogatókat.
A biennálé főkurátora a libanoni születésű, Bejrútban élő Christine Tohme, akinek nevéhez a bejrúti Ashkal Alwan (Lebanese Association for Plastic Arts) 1993-as alapítása is fűződik. Az idei rendezvény az arab nyelvből származó, többféle jelentéssel is bíró Tamawuj címet kapta. Ez jelentheti a hullámokban történő emelkedést és elmerülést, de folyamatot, duzzadást, hullámzást, fluktuációt is takarhat. A koncepció négy főbb téma köré csoportosul: víz, föld, növények és konyhaművészet/kulinária. A kiállítások és közösségi programok keretében több mint 70 művész vesz részt, közel 25 projekt a biennáléra, az alapítvány megbízásából készült el.
Jelentős számban szerepeltek az agresszió és a kizsákmányolás témája köré csoportosuló video- és hangmunkák. Ilyen volt a török İnci Eviner Beuys Underground (2017) című, a rendezvényre készült animációja, ahol a művésznő olyan fogalmakat ragadott meg, mint például az igazságosság, a család, a nő vagy a kendőviselés. A háborús és terrorcselekményekre utaló munkák között szerepelt a lengyel Monika Sosnowska Homlokzat (Façade, 2013) című installációja is. A térbe függesztett, eltorzult monumentális (7,3×5,1×2,1 m) építészeti elem – egy vasrács – a bombázások, robbantások következtében megrongálódott épületekre emlékeztetett. A brazíliai Tonico Lemos Auad az óváros közepén, egy téren kialakított kertbe a sivatagból származó gyógynövényeket telepített. A jordániai származású, Bejrútban élő Lawrence Abu Hamdan kétcsatornás videója inkább a hangokon, mint a vizuális érzékelésen alapul: a szíriai Saydnaya börtön celláiból szabadult rabok, a megkínzott, bekötött szemű, addig csendre kényszerített emberek emlékeinek megidézésére épül.
Bagyó Anna
(Megjelent a Műértő 2017. júniusi lapszámában)
