Bár nem érdemes alábecsülni a szóbeli dicséret erejét, makacsul fennálló rossz viselkedés esetén markánsabb jutalmazási rendszerre lehet szükség. Részlet a Dekódold a gyermeked! című könyvből.
A jutalomtábla egy olyan motiváló eszköz, ahol az azonnali jutalom egy matrica (vagy pipa), amely egy nagyobb vagy későbbi jutalomhoz vezető lépés. Bármi, amit a gyerek szeret, használható jutalomként: kirándulás a kedvenc parkjába, közös játék a kedvenc társasjátékával vagy más különleges élmény.
Kidolgozhatunk együtt egy „jutalombankot”, amely azokat a dolgokat tartalmazza, amelyekért szívesen dolgozik a viselkedésén. Ha a gyerek is részt vesz a folyamatban, sokkal izgalmasabb lesz számára is az egész.
Csinálhatunk egy „próbafutamot” is, hogy azonnal világossá váljon a kapcsolat a jó viselkedés és a jutalom között. Ha például a fogmosásról van szó, amelynek a jutalma egy matrica, és három matricáért jár egy meglepetés, akkor mondhatjuk ezt: „Gyakoroljunk! Tegyél úgy, mintha megmostad volna a fogad, és ragasztunk egy matricát a táblára!”
Ha beleegyezik, még ha húzódozva is, akkor azon nyomban ragasszunk fel egy matricát: „Látod? Már van is egy matricád! Már csak kettő kell, hogy megkapd a meglepetést!” Ha a gyermek nem hajlandó részt venni a próbafutamban, akkor mondjuk ezt: „Rendben, később újra megpróbálhatjuk, ha lesz hozzá kedved.” Ne prédikáljunk, ne nyaggassuk!
Amikor a gyerekünk végre megcsinálja a feladatot, áradozva dicsérjük meg – akármilyen frusztráltak is vagyunk. Ne jöjjünk azzal, hogy már egy órával ezelőtt is megkaphatta volna a matricáját, vagy ne mondjuk gúnyosan, hogy örülünk, hogy észhez tért! Ne feledjük, hogy a kívánt jó viselkedéshez csak pozitív asszociációkat társíthatunk.
Ha jutalomtáblákat használunk, a matrica mellett mindig adjunk szóbeli dicséretet is. A tábla legyen egyszerűen áttekinthető, és ne fukarkodjunk a jutalmakkal! Ha a gyereknek tíz matricát kell összegyűjtenie a jutalomhoz, akkor idő előtt beleunhat a dologba. Ne feledjük, arra jó törekedni, hogy a kívánt viselkedés és a jutalmazás összekapcsolódjon. Ha a gyereket frusztrálja, hogy milyen sokáig kell várnia a jutalomra, akkor meghiúsul a cél.
Fokozatos leépítés
Előbb-utóbb persze azon kezdünk el töprengeni, hogy vajon örökké jutalomtáblákat fogunk gyártani. A jó hír, hogy ha a viselkedés és a jutalom már összekapcsolódott az agyban, fokozatosan megszüntethetjük a jutalmazást, és a jó viselkedés továbbra is megmarad.
Kisgyerek korunkban talán kaptunk jutalmat, ha ráültünk a vécére, de felnőttként már senki sem várja ezt, ha kimegy a mosdóba. Nem fogunk csillagocskákat osztogatni érettségiző gyerekünknek a fogmosásért.
Jogosan kérdezhetjük, mennyi ideig tart, hogy létrejöjjön az a bizonyos kapcsolat, mielőtt kivezethetjük a jutalmat? Ez a gyerekünktől függ: a legtöbb gyereknél ez néhány héttől néhány hónapig tart. Ha már beidegződött egy bizonyos viselkedés, és a napirend részévé vált, továbbléphetünk a következőre, amit fejleszteni szeretnénk.
A szóbeli dicsérettel viszont továbbra sem árt fukarkodnunk. Ha viszont visszaesést tapasztalunk, miután továbbléptünk, az azt jelenti, hogy túl korán hagytuk abba. Semmi baj: térjünk vissza a korábbi módszerhez, és tartsunk ki még egy kicsit.
Miért jutalmazzuk a gyereket olyasmiért, amit meg kellene csinálnia?
A leggyakoribb ellenvetés a szülők részéről: miért kellene jutalmaznom a gyerekemet olyan dolgokért, amelyeket így is, úgy is meg kell csinálnia?
Az igazság az, hogy rengeteg minden van, amit nekünk magunknak is meg kellene csinálnunk. Nekem például gyakrabban tornázni, egészségesebben étkezni és beágyazni.
Igen, a gyerekünknek rendet kellene raknia a szobájában azonnal, amikor erre kérjük, de ő ugyanannyira nehezen veszi rá magát erre, mint amennyire mi vesszük rá magunkat a reggel hatkor kezdődő edzésre.
Hosszan sorolhatnánk, mi mindent kellene megcsinálnia, és jól feldühíthetjük magunkat, ha mégsem csinálja meg. Vagy fordulhatunk a tudományhoz is annak érdekében, hogy segítsük viselkedésének formálását.
Gyakori szülői kérdés az is: miféle ötlet az, hogy megvesztegetem a gyerekemet, hogy azt csinálja, amit kell? Tudatosítsuk magunkban, hogy a jutalmazás nem „kenőpénz”. A kenőpénzt akkor adjuk valakinek, ha azt várjuk, hogy olyasmit tegyen meg, amit nem kellene. Mi azonban pont azt szeretnénk, hogy a gyerekünk olyat tegyen meg, amit kellene.
Mindannyian jutalomért dolgozunk. Azért járunk munkába, mert megfizetnek minket érte. Edzésre azért, mert jót tesz az egészségünknek (és talán néhány pluszkilót is leadunk). Én például szívesebben ágyazok be, ha a férjem azt mondja, hogy örül neki.
Ne feledjük, hogy az emberi agy a jutalmazásra van előhuzalozva. Ha valamit jutalmazónak találunk, azt szívesebben és gyakrabban csináljuk. Ha megjutalmazzuk gyermekünket annak érdekében, amit elvárunk tőle, akkor egyszerűen csak tudományos alapon tanítjuk jobb viselkedésre.
A fenti cikk a Dekódold a gyermeked! című könyv szerkesztett részlete.
Hogyan találhatjuk meg a gyermekünk temperamentumjegyeihez illő nevelési stratégiákat? Megteremthető-e a béke a különböző vérmérsékletű testvérek között? Hogyan tanulhatja meg gyermekünk kezelni a dühkitöréseket kiváltó érzéseit? Könyvében Danielle Dick humángenetikus és pszichológus azt mutatja be, hogy a gyerekek és szüleik veleszületett adottságait alapul véve több sikert érhetünk el. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.