A bántalmazó árnyékában című könyvében Szirtes Lili szakpszichológus egy munkájában sikeres, harmincas férfi történetét meséli el, aki gyermekkori bántalmazás áldozata lett. Olivér megrázó, ugyanakkor felszabadító felnövéstörténete bemutatja, miként lehet kitörni a szégyen köreiből, meggyászolni és újraalkotni az elveszett pozitív jövőképet. Részlet a könyvből.
Dobolok a bögrémen, kissé megpihenve a nyári szabadság utáni első munkanapjaim egyikén. A kliensek bejelentkezésének üteme a nyár elején rendre lassul, a töltődés reménye elcsendesíti az önismereti kedvet, és néha szükségszerű, hogy ők is szabadságra menjenek a lélektani munkából. Közeledve az őszhöz már alig van szabad időpontom.
Az utóbbi években, amióta traumaterápiával foglalkozom, jelentősen több a megkeresés. Ennek hátterében az állhat, hogy a társadalom nemhogy nincs jól, hanem egyik krízisből a másikba esik. Koronavírus-járvány, háború, klímaválság, gazdasági megszorítások és az ezeket kísérő létbizonytalanság teremt újabb és újabb pszichés kihívásokat. Ezekkel együtt élni önmagában sem könnyű, de főként nem akkor, ha a kiszámíthatatlanság régmúlt traumák emlékét hozza felszínre.
Az emberi szervezet túlélésre van programozva, így jobbára keresni fogja a terhek alóli menekvés és megoldás lehetőségét. Az elmúlt évtizedben a pszichológiai tudatosságunk jelentős gyarapodásnak indult. A könyvesboltok polcain önsegítő olvasmányok sorakoznak, online médiumok ontják magukból az életvezetési posztokat, cikkeket, podcasteket. Egyre többen kérik célzottan krízis- és traumaterápiában jártas szakember segítségét.
Fontos számomra, hogy az első személyes találkozás előtt legyen köztünk egy telefonbeszélgetés a hozott témával összefüggésben, ami jó kiindulási alapot teremt. Próbálok az állapotfelmérésben körültekintően eljárni, de nem üléshosszúságúra nyújtani a hívást. Olivér mély tónusú, karakteres hangon mutatkozik be, amely kellemesen zeng tovább a fülben. Azonnal a tárgyra tér, hogy EMDR terápiával kapcsolatban kér segítséget.
Az EMDR egy speciális pszichológiai módszer, elsősorban a traumák kezelésére. Rövidítése az Eye Movement Desensitization and Reprocessing, fordításban szemmozgásokkal történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás kifejezésnek. A férfi EMDR iránti érdeklődése valószínűsíti, hogy traumával összefüggő a megkeresése, a konkrét módszer kiemelése tudatosságot és valamennyi kutatómunkát, energiaráfordítást sejtet a részéről.
– Üdvözlöm, Olivér, alkalmas időpontban hív, és köszönöm a megelőlegezett bizalmát! Miben segíthetek?
– Arról van szó, hogy… – megtorpan. – Amúgy a reklámiparban dolgozom, 34 éves vagyok, és jártam már pszichológusnál évekkel ezelőtt. Jó volt, de most valami történt. Az elmúlt időszakban több podcast jött velem szembe, olvastam egy-két könyvet arról, hogy… – nagy levegőt vesz, nyel – szóval nemrég jöttem rá… elkezdtem emlékezni arra – hallgatás, nagy levegő –, hogy gyerekkoromban megerőszakoltak.
Hosszan sóhajt, szinte látom, ahogy elernyed a vonal túlsó végén, mintha azt üzenné, „kimondtam, túl vagyok rajta”. Mellbe vágnak, és ami azt illeti, készületlenül érnek a szavai, néhány pillanatig emésztenem kell a hallottakat. Mintha mély vízben merülnék alá, és most levegő után kapkodnék. Ezernyi kérdőjel jelenik meg a fejemben, miközben folytatja:
– Amióta emlékezni kezdtem, ki vagyok billenve. Vannak helyzetek, amikor ok nélkül ideges és feszült leszek, szinte remegek a félelemtől. Néha random émelygek és hányingerem van. Ritkán meg, mintha nem kapnék levegőt.
Korántsem megszokott, hogy a gyermekkori szexuális bántalmazás traumája rögtön előkerül a terápiában, főként nem egy első telefon során. Egyfelől a traumás amnézia jelensége miatt, amely akár évtizedekig a feledés homályába űzheti a borzalmas emlékeket. Jellemző, hogy éppen az önismereti munka hoz felszínre képeket a múltból, és áll össze az abúzus története. Másfelől a téma szenzitivitása miatt: a kliens érthetően óvatos, szégyent élhet meg, nem meri kimondani, hogy szexuális visszaélés áldozata. A folyamatban is szükséges idő, nemritkán hónapok, hogy a kliens szavakba öntse a vele történteket.
Ugyanakkor, ha valaki járt már korábban pszichológusnál, tudhatja, hogy körülbelül milyen az önismereti munka, és hogy az őszinteség kifizetődő. Emellett a 21. század fogyasztói kultúrájában, ahol az idő pénz, az emberek néha a terápiájukat is hajtanák, ezért nem „alibiznek”, nem „mismásolnak”, hanem fejest ugranak a nagy kérdésekbe. Az viszont már nagyon egyedi, hogy ez valójában segíti vagy hátráltatja-e a folyamatot.
Mindig jelzésértékű tehát, ha az első telefonban vagy az ismerkedésnek e kezdeti szakaszában a kliens kendőzetlenül avat be életének legintimebb, legfájóbb részleteibe. Kiérzem belőle a szenvedés mértékét, a kétségbeesést, törékenységet, egyúttal a bátorságot és őszinteséget. Olivér mondatai megérintenek, rögvest bevonódom a történetébe. Érzékelem, ahogy feszültség ül a mellkasomra, próbálom átlélegezni. Lassan nyugalom száll meg.
– Értem, megrendülten hallgatom. Elmondaná, mikor jött fel az emlék, és hogyan telt a megkeresésemig tartó időszak?
– Kábé három hónapja robbantak be képek – folytatja, visszanyerve a bátorságát. – Nappal és éjjel is. A rosszullét meg alapvetően jön és megy. Próbálom tenni a dolgom, a munkámban és a magánéletemben is, aztán egyszerre csak hatalmába kerít az érzés. Mintha nem is én lennék, tehetetlennek, kétségbeesettnek érzem magam. Tudatában vagyok, hogy ez nem oké, de nagy erőfeszítésbe telik kijönni ebből az állapotból.
– Ha jól értem, állandó készenlétben érzi magát, ami nagyon kimerítő lehet.
– Tartom magam, de nem fut úgy a motor, mint korábban, és elfáradtam. Kezdenem kell valamit ezekkel az emlékképekkel, nem vezet semerre, hogy próbálom eltolni magamtól.
Nyugtázom magamban, hogy Olivér önreflektív, önmagáról elmélkedni kész férfi. A továbbiakban olyan kérdéseket teszek fel neki, amelyekkel felmérhetem, mennyire „van és marad egyben önerőből”. Amennyiben azt érzékelném, hogy felmerül a pszichotikus állapotba csúszás, önsértő vagy másokat veszélyeztető cselekedet esélye, a területileg illetékes pszichiátriát vagy kórházi ellátást javasolnám neki. De úgy ítélem meg, nem igényel azonnali kórházi beavatkozást. Rákérdezek, járt-e valaha pszichiáternél, szedett-e gyógyszert, nemmel felel. Ezzel együtt egy pszichiáter kollégám elérhetőségeit megosztom vele, amit vonakodva elfogad. Abban maradunk, hogy a tüneti kép mélyebb ismeretében visszatérünk arra, hogy esetleg szükségessé válhat-e gyógyszerszedés.
Jelzem, hogy három hét múlva lesz szabad időpontom, egyeztetjük az első találkozás dátumát. Nem megszokott, hogy már a telefonban ajánlással élek, de itt az első ülésig azt javaslom, hogy olyan, számára elérhető gyakorlatokkal próbálkozzon, amelyek segítik a feszültségoldást és az egyensúlyban maradást. A sportot, a vezetett meditációt és a zenehallgatást emeli ki, mint korábban működő erőforrásokat.
Traumaérzékeny megközelítésben a kliens teherbírásához illeszkedünk, támogatjuk, hogy ráérezzen saját kontrollképességére az adott helyzetekben, így a pszichológiai térben is (már egy telefon is annak számít). Ebben az első hívásban empátiám kifejezése mellett törekszem arra, hogy Olivér magára ne mint – ahogy egy másik kliensem fogalmazott – „selejtes ufóra” gondoljon, hanem úgy, mint akinek a megélései normál reakciók egy borzalmas eseményre.
Ahogy letesszük a telefont, az ablakhoz sétálok, szélesre tárom, és mélyen beszívom a frissítő őszi levegőt. Zakatol bennem az elmúlt néhány perc emléke. Olivér súlyos, megrázó teherrel keresett meg. A gyermekbántalmazás témája zsigerekbe hatol, és temérdek érzést hoz felszínre bennem.
A traumákkal való találkozás nagy fokú tudatosságot igényel a pszichológustól, máskülönben e mély verem érzelmileg őt is elnyelheti – ez pedig nemhogy nem támogatja a klienst, de árthat is. Figyelem az elém táruló fák kontúrját, látom, ahogy a következő kliensem megérkezik a központ bejáratához. Félreteszem az elmúlt negyedórát, és már szól a kaputelefon.
A fenti írás Szirtes Lili A bántalmazó árnyékában - Kiút a traumából az EMDR módszerével című könyvének szerkesztett részlete.
Diszfunkcionális kapcsolati minták, önszabotázs, kudarckerülés, megmagyarázhatatlan testi tünetek - gyakran a gyermekkor traumatikus tapasztalatai állnak a háttérben. Sokan cipelik a terhét felnőttként, hogy az bántotta őket, akinek a védelmére szorultak. A következő HVG Extra Pszichológia Szalonban Szirtes Lili tanácsadó szakpszichológus, EMDR practitioner és Szilágyi Liliána beszélget a trauma lélektani sajátosságairól és az abból való gyógyulásról. A program részleteit itt találja.