A trauma mindig is az emberi tapasztalat része volt. A hírek tele vannak népirtásról, gyűlölet-bűncselekményekről, terrortámadásokról, háborúkról és természeti katasztrófákról szóló beszámolókkal. Az áldozati statisztikák rávilágítanak a zárt ajtók mögött lappangó, rejtett fájdalomra: öt gyermekből egy bántalmazás áldozatává válik; négyből egy alkoholista szülő mellett nő fel; minden negyedik nőt bántalmazott már a partnere. A trauma egy megtapasztalt eseményből fakadó érzés; az érzés, hogy az életünk darabjaira hullott, hogy a világ veszélyes, kiszámíthatatlan hely, és hogy nem látszik a fény az alagút végén.

Nem csoda tehát, hogy annyira szeretnénk elkerülni a traumát, vagy legalább gyorsan felépülni belőle. Szeretnénk tudni, hogyan lehetünk reziliensek (reliziliencia: rugalmas ellenálló képesség), és hogyan térhetünk vissza minél előbb a tragédia bekövetkeztét megelőző állapotba; szeretnénk beoltani magunkat és szeretteinket a jövő szenvedései ellen.

A trauma váratlan ajándéka című könyvemben szót ejtek arról, hogy ez a reziliencia miért jelenthet akadályt a poszttraumás növekedés (PTN) szempontjából. Ha viszont a trauma szétzúzza a világról és a benne elfoglalt helyünkről alkotott alapvető meggyőződéseinket, vezethet-e egyáltalán növekedéshez? Valóban lehet-e a pozitív átalakulás hajtóereje? Miért van az, hogy míg egyesek egy szörnyű élmény következtében évekre belesüppednek a fájdalomba, addig mások, akik ugyanezt a traumatikus eseményt élték át, nemcsak hogy életben maradnak, hanem egyenesen gyarapodnak; és nem is az élmény ellenére, hanem éppen annak köszönhetően?

Ez a trauma ellentmondása: egyszerre rendelkezik romboló és átformáló erővel. Vannak, akik talán tiszteletlenségnek vagy egyenesen hazugságnak tartják az állítást, amely szerint az elmondhatatlan tragédiából növekedés és átalakulás származhat. Pedig mégis ez a helyzet. Újra és újra tapasztalom olyan személyeknél, akik óriási fájdalmat, veszteséget, családon belüli erőszakot szenvedtek el, vagy súlyos betegségen estek át; olyan közösségekben, amelyek az elképzelhető legrosszabb dolgokat – kínzás, háborús pusztítás, világjárványok, kíméletlen rasszizmus vagy homofóbia, erőszak és hatalmas természeti katasztrófa – élték át.

Hogyan reagálunk a traumára?

Traumát követően nem mindenkinek sikerül növekedést elérnie; és nem is feltétlenül vágyik rá mindenki. A területen végzett sokéves munkám során azt figyeltem meg, nagyon kevesen tudják, hogy a poszttraumás növekedés egyáltalán létezik és lehetséges. A trauma hatásának kitett emberek többsége általában háromféle módon reagál: megrekednek a traumában, visszarendeződnek, vagy továbblépnek.

MEGREKEDÉS A TRAUMÁBAN

Egyesek még hosszú idővel a kezdeti traumatikus élmény után is szenvednek. A fájdalom és a veszteség foglyává válnak, és képtelenek talpra állni, vagy akár csak nagyjából visszatérni a trauma előtti életükhöz. Sokszor úgy érzik, a gyötrelem maga alá gyűri őket, és nincsenek eszközeik a gyógyuláshoz. Ezt klinikai értelemben poszttraumás stressz zavarnak (Posttraumatic Stress Disorder, PTSD) nevezzük, és akár évekig is eltarthat. Bekövetkezhet bármilyen típusú traumatikus esemény hatására – illetve erre adott reakcióként –, és minden társadalmi-gazdasági szinten, etnikai és kulturális csoportban megjelenhet.

María esete kiváló példa erre. A Dominikai Köztársaságban nőtt fel, és még csak kilencéves volt, amikor az apja részegen átengedte őt egy szexuális ragadozónak. A férfi borzalmas tettéhez az szolgált igazolásul, hogy „varázsló”. María majdnem belehalt az idősebb férfitól elszenvedett bántalmazásba. Valahogy sikerült megszöknie, de az élmény miatt szinte megbénult a félelemtől. Képtelen volt iskolába járni, nem tudott megbízni a szüleiben, sem kapcsolatot teremteni velük, és többször is felmerült benne az öngyilkosság gondolata. Évekre megrekedt a PTSD-ben, és nemhogy örömöt nem jelentett számára a gyengéd fizikai kapcsolat, de létesíteni sem tudott ilyet.

VISSZARENDEZŐDÉS

Vannak, akik rugalmasabbak; sokkal több eszköz áll rendelkezésükre – például erős családi támogatás, az érzelmeik szabályozásának képessége, spirituális tudatosság és kapcsolat, illetve bizonyos személyiségjegyek –, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy visszatérjenek a régi életükhöz. Az életük valójában soha többé nem lesz ugyanolyan, mint volt, de azért elég jó lesz, és jól érzik majd magukat benne.

A rugalmas ellenálló képesség lehetővé teszi az ilyen embereknek, hogy átvészeljék a vihart, és állva maradjanak. Átéltek egy háborút, kegyetlenségeket követtek el ellenük, úgy érezték, hogy összeomlott az életük, végigszenvedtek egy válást, elveszítettek valakit, akit szerettek – gondolhatunk bármilyen traumatikus élményre –, mégis megtalálják a tartást, a lelkierőt, hogy folytassák, mindannak ellenére, amin keresztülmentek. A rugalmas emberek sokszor a társadalom sikeres tagjaivá válnak, és folyamatosan a kiválóságra törekszenek. Lehet, hogy tapasztalható náluk némi alacsony szintű depresszió vagy szorongás, érzelmi visszaeséseik vannak, vagy traumatikus emlékek kínozzák őket, de azért jól boldogulnak az életben.

Miranda nevű páciensem maga a megtestesült rugalmasság. Bár soha nem tette túl magát a mély gyászon, amelyet szeretett édesanyja halála után élt át, nem engedte, hogy ez a már kialakított életét befolyásolja. Elszánt koncentrációval vetette bele magát minden kihívás megoldásába, ami csak adódott. Elismert orvos lett, miközben feleség és négy gyermek édesanyja. A legtöbb rugalmas emberhez hasonlóan jól érzi magát a maga teremtette életben, és nem lát rá semmi okot, hogy felforgassa.

TOVÁBBLÉPÉS

HVG Könyvek

Ezek az emberek nyűgöznek le a legjobban. Az olyanok, akik eltökélték, hogy magasabbra jutnak, mint ahol korábban voltak, hogy meghaladják a traumát, és poszttraumás növekedési pályára állnak. Ők a traumában és a szerencsétlenségekben az átalakulás, a bölcsesség és a fejlődés lehetőségét látják. Nemcsak feldolgozzák, ami velük történt, és talpra állnak, de az életük a tapasztalatnak köszönhetően gazdagabbá válik. Az ilyen emberek nem pusztán túlélnek; újfajta szemlélettel viszonyulnak az élethez, erősebben kapcsolódnak a közösségükhöz, és jobban tudatában vannak saját isteni céljuknak.

Az újjászületésnek ez a lehetősége gyakran együtt jár a társadalmi hasznosság melletti elköteleződéssel és a szándékkal, hogy bölcsességük ajándékát másokkal is megosszák. A híradások tele vannak olyan „hétköznapi hősök” példáival, akiket gyerekkorukban bántalmaztak, mélyszegénységben éltek vagy családon belüli erőszak áldozatává váltak. Az olyanok, mint Oprah Winfrey, Frida Kahlo, Lady Gaga, Nelson Mandela és Malála Júszafzai bátran úgy döntöttek, hogy nevén nevezik, meggyógyítják és integrálják az életükbe traumatikus múltjukat, a hírnevüket pedig arra használják, hogy enyhítsenek mások szenvedésén.

Nem állítom, hogy mindenki, akit trauma ért, egyértelműen besorolható az említett három csoport egyikébe, és ott is marad. Továbbá azt sem, hogy a poszttraumás növekedés a felépülési folyamat automatikus, azonnali vagy akár egyenesen következő eredménye. A trauma bonyolult jelenség. A poszttraumás növekedéshez vezető út nehéz. Naponta tudatosan akarnunk kell túllépni a traumatikus eseményen vagy helyzeten, közben pedig nem szabad figyelmen kívül hagynunk vagy lebecsülnünk a felmerülő nehézségeket.

Ahhoz azonban, hogy ezt megtehessük, tisztában kell lennünk azzal, hogy az átalakulás lehetséges, hogy nem siettethetjük, és hogy létezik oda vezető út. A trauma váratlan ajándéka nemcsak azért született meg, hogy leírjam a poszttraumás növekedés jelenségét, hanem azért is, hogy bemutassak az eléréséhez egy konkrét, ötfázisos modellt, amely egyéni, kulturális és rendszerszinten is sikeresnek bizonyult.

A fenti cikk Edith Shiro amerikai traumaterapeuta A trauma váratlan ajándéka című könyvének szerkesztett részlete.

A több mint 25 éve praktizáló szerző poszttraumás stressz zavarban szenvedőkkel, szexuális bántalmazás áldozataival, háborús menekültekkel végzett munkájának tapasztalatai alapján bemutatja, hogyan gyógyítsuk lelki sérüléseinket, teret engedve a traumával való megküzdés nyomán kialakuló pozitív változásoknak. A kötetet itt rendelheti meg kedvezménnyel.