1. A megbánás hatására jobb döntéseket hozunk

Képzeljük el a következő helyzetet, hogy megérthessük a megbánás döntéshozásunkra gyakorolt pozitív hatását. A 2020–2021-es járvány során hirtelen ötlettől vezérelve vettünk egy gitárt, de sohasem játszottunk rajta. Most csak foglalja a helyet a lakásban, miközben jól jönne egy kis pénz. Úgy határozunk hát, hogy túladunk rajta. Történetesen a szomszédasszony, Maria éppen használt gitárt keres. Tegyük fel, hogy 500 dollárért vettük eredetileg (akusztikus gitárról van szó). Nyilván ennyit nem kérhetünk Mariától egy használt hangszerért. Jó lenne 300 dollárt kapni érte, de még ez is kicsit meredeknek tűnik. Ezért 225 dollárért kínáljuk fel, gondolván, hogy 200 dollárra le fogja alkudni.

Amikor Maria meghallja az árat, rögtön rábólint, és odaadja a pénzt. Megbánjuk, hogy csak ennyit kértünk? Valószínűleg igen. A legtöbben megbánnák, különösen, ha egy használt gitárnál nagyobb a tét. Ha mások gondolkodás vagy alkudozás nélkül elfogadják az induló ajánlatunkat, akkor gyakran ostorozni kezdjük magunkat, hogy miért nem kértünk többet. Mindenesetre, ha egy ilyen helyzetben elismerjük, hogy megbántuk a döntésünket – tehát ha átéljük, és nem utasítjuk el ezt a gyötrő érzést –, akkor a későbbiekben jobban fogunk dönteni.

2002-ben Adam Galinsky három szociálpszichológus munkatársával együtt olyan ajánlattevőket vizsgált, akiknek az első ajánlatát elfogadták. Megkérték őket, hogy értékeljék, mennyivel magasabb ajánlatot kellett volna tenniük. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a korábbi ártárgyalásokra visszatekintő és a mulasztásaikat – például a túl alacsony induló ajánlatot – megbánó emberek jobban teljesítenek a további tárgyalások során.

A megbánás azért van áldásos hatással a döntéshozatali folyamatainkra, mert a negatív érzések óvatosságra intenek. Emiatt több információt gyűjtünk. Lehetőségek szélesebb skáláját mérlegeljük. Alaposabban megfontoljuk a döntésünket. Mivel óvatosabbak vagyunk, kisebb eséllyel esünk bele olyan kognitív csapdákba, mint a megerősítési torzítás.

2. A megbánás felturbózza a teljesítményt

Az anagrammakészítés a pszichológiai kutatások kiváló eszköze. Gyűjtsünk egybe résztvevőket egy helyiségben! Adjunk nekik szavakat vagy kifejezéseket, hogy a betűket átrendezve alkossanak belőlük más szavakat vagy kifejezéseket. Azután manipuláljuk a hangulatukat, a szemléletüket vagy a környezetüket, hogy lássuk, hogyan befolyásolja a teljesítményüket.

Egy kísérletben Keith Markman és két kollégája tíz anagrammát adott a résztvevőknek. Miután állítólag „osztályozták” az eredményeket, azt mondták nekik, úgy látják, csak a lehetséges szavak felét találták meg. Majd megbánásra ösztökélték őket, mondván „hunyják be a szemüket, és gondoljanak az anagrammákkal elért eredményeikre és arra, hogyan teljesíthettek volna ügyesebben. Most szánjanak rá egy percet, és értékeljék a teljesítményüket ahhoz képest, mintha jobban megoldották volna a feladatot.” A fejükben csak úgy zsongott a sok bárcsak, és rosszabbul érezték magukat – különösen a kontrollcsoporthoz képest. A következő körben azonban a megbánós csoport több megfejtéssel állt elő, és tovább foglalkozott a feladattal, mint a kísérlet többi résztvevője.

Ez a megbánással kapcsolatos egyik legfontosabb felfedezés: növeli a kitartást, amelynek hatására szinte mindig javul a teljesítmény. A „mi lett volna, ha” gondolkodást az elsők között tanulmányozó Neal Roese szintén anagrammákat használt az egyik legkorábbi és legnagyobb hatású cikkében. Ő is azt tapasztalta, hogy a megbánás felszítása – amikor arra késztették a résztvevőket, hogy elgondolkozzanak, bárcsak másképp cselekedtek volna –, több anagramma gyorsabb megoldására ösztönözte őket.

Kutatók szerint ha rávesszük az embereket, hogy végiggondolják, „mi lett volna, ha”, és átélik a megbánás érzését, az „a lehetőségek kapuját nyitja meg”. Ebből adódóan a továbbiakban erőteljesebben, gyorsabban és kreatívabban döntenek.

Szögezzük azonban le: a megbánás nem minden esetben teljesítménynövelő hatású. Ha túl sokáig gyötörjük magunkat vele, és képzeletben újra meg újra lejátsszuk a kudarcunk képsorát, azzal épp ellenkező hatást érünk el. Ahogy abból sem tanulunk, ha hibás tanulságot vonunk le – például ha azért ostorozzuk magunkat, hogy miért viseltünk piros baseballsapkát a blackjackasztalnál, ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, miért húztunk lapot tízesre és királyra. Néha pedig a padlóra küld minket a kezdeti fájdalom. De legtöbbször mégiscsak áldásos hatással van a jövőbeli teljesítményünkre, ha akár egy kicsit is eltűnődünk azon, hogyan kovácsolhatnánk előnyt a megbánásból.

3. A megbánás mélyebb jelentőséget kölcsönöz az életeseményeknek

HVG Könyvek

Néhány évtizeddel ezelőtt négy évet töltöttem az Illionis állambeli Északnyugati Egyetemen. Általánosságban elégedett voltam az egyetemi éveimmel. Időnként mégis motoszkál bennem a gondolat, hogy mi lett volna, ha nem tanulhattam volna, vagy ha másik egyetemre járok. És valamilyen furcsa oknál fogva ettől a töprengéstől nem elégedetlenebbé, hanem épp ellenkezőleg: elégedettebbé válok.

Megtudtam, hogy ezzel nem vagyok egyedül. 2010-ben szociológusok egy csoportja, köztük Kray, Galinsky és Roese az Északnyugati Egyetem alapképzésén részt vevő hallgatókat kért meg arra, hogy gondolkozzanak el: mi lett volna, ha másik egyetemet, illetve az egyetemi évek alatt más barátokat választanak. Az erről töprengő hallgatók, miután elképzelték, hogy másik egyetemre járnak vagy más társaságban lógnak, hozzám hasonlóan reagáltak. Ennek hatására valahogy jelentőségteljesebbnek tűnt a tényleges választásuk. „Az eshetőségek átgondolása mind a fontos életeseményeket, mind a kapcsolatokat nagyobb jelentőséggel ruházza fel” – vonták le a következtetést a tanulmány szerzői.

Ez a hatás ráadásul nem korlátozódik azokra az időszakokra, amikor fiatalok vagyunk, és el vagyunk foglalva önmagunkkal. Egy másik kutatás igazolta, hogy akik az életük fordulópontjaival kapcsolatban feltették a „mi lett volna, ha?” kérdést, azok nagyobb jelentőségűnek találták azokat, mint akik kifejezetten az adott események értelméről gondolkodtak. Hasonlóképpen, amikor az emberek elképzelik, mi lett volna, ha másképp alakulnak az életük eseményei, akkor mélyebb áhítatot éreznek, és gyakrabban tulajdonítanak célt a történéseknek, mintha egyszerűen csak felidéznék azokat. Ez a gondolkodásmód a hazafiasság érzését és a munkahelyhez fűződő kötődést is megerősítheti.

Ha megfelelőképpen kezeljük, akkor a megbánásnak köszönhetően jobb emberré válunk. Hatásainak megértése átgondoltabb döntésekre, magasabb teljesítményre és az élet értelmének mélyebb megértésére sarkall minket.

A fenti írás Daniel H. Pink A megbánásban rejlő erő című könyvének szerkesztett részlete. A kötetet itt rendelheti meg kedvezménnyel.