A teendőlisták azért jók, mert ha leírjuk a dolgokat, elménk felszabadul, és elvégezheti a feladatokat. A teendőlista elkészítésénél lényegesebb a végrehajtás. Erre többféle módszert is alkalmazhatunk. Részlet a 41 megvalósítási modell című könyvből.
Az előttünk álló feladatok listázásának ötlete egyszerű logikát követ: ha leírjuk a dolgokat, nem kell őket észben tartanunk. Ez az úgynevezett Zeigarnik-hatással függ össze, amely szerint az agyat jobban foglalkoztatják a még elvégzendő feladatok, mint a már elvégzettek.
Az 1920-as években Bluma Zeigarnik litván pszichológus megfigyelte, hogy a pincéreknek nem okozott gondot, hogy megjegyezzék a vendégek rendeléseit. Csakhogy amint felszolgálták az ételeket és italokat, néhány perccel később már nem emlékeztek rá, ki mit rendelt. Zeigarnik arra a következtetésre jutott, hogy a befejezetlen feladatokra jobban emlékszünk, mint a befejezettekre.
Kutatótársa, Maria Ovsiankina aztán megállapította, hogy a befejezetlen feladatok ráadásul erősebb cselekvési késztetést eredményeznek (Ovsiankina-hatás). A kutatások szerint ez az oka annak, hogy úgy érezzük, végig kell néznünk egy filmet vagy végig kell olvasnunk egy könyvet, ha már belekezdtünk.
A két jelenség együttes hatása, hogy a teendőlisták olyan jól működnek: ha leírjuk a dolgokat, nem kell emlékeznünk rájuk, így elménk felszabadul, és elvégezheti a feladatokat (Zeigarnik-effektus). Ugyanakkor maga a lista úgy működik, mint egy befejezetlen feladat: agyunk arra törekszik, hogy kipipálja, azaz megoldja a lista egyes pontjait (Ovsiankina-hatás). A lista kipipálása ráadásul személyes bizonyíték arra, hogy valóban teljesítettünk valamit.
A teendőlista elkészítésénél fontosabb a végrehajtás
Erre többféle módszert is alkalmazhatunk. Ivy Leetől, a 20. század egyik legjelentősebb PR-szakemberétől származik a következő tanács: ne reggel írjuk le a teendőink listáját, hanem még este döntsük el, mi az a hat legfontosabb dolog, amelyet másnap meg kell tennünk, és a fontossági sorrendet is határozzuk meg. Reggel kezdjük az első feladattal. Azok a dolgok, amelyeket nem tudtunk elvégezni, a következő napra szóló lista élére kerülnek. Így elkerülhetjük, hogy éjszaka az ágyban azon töprengjünk, milyen teendők várnak ránk holnap.
A lista másik változata az ütemezés, azaz időbeosztás. Cal Newporttól származik, aki arra a következtetésre jutott, hogy a munkanapot nem feladatok szerint kell strukturálni, hanem érdemes inkább időblokkokra osztani. A naptárba jellemzően olyan találkozókat írunk be, amelyeknek meghatározott időkeretük vagy kezdőpontjuk van: szülői értekezlet, megbeszélések, fogorvos. Newport azt javasolja, hogy ne csak az időponthoz kötött találkozóknak, hanem minden tevékenységnek adjunk időkeretet.
Kezdjük a munkanapunkat azzal, hogy a teendőink listáján szereplő minden egyes feladathoz rendelünk egy időkeretet. Például 2 óra a projektterv elolvasására; 40 perc a megbeszélésre; fél óra a prezentáció előkészítésére; 1 óra az e-mailek feldolgozására, 60 perc értelmetlen szörfözésre a neten és 30 perc csocsózásra a kollégákkal. (Tudatosan tervezzünk időt ostobaságokra és haszontalan időtöltésekre is.)
Ügyeljünk arra, hogy naponta legfeljebb hét-kilenc blokkot tervezzünk be, és egyetlen blokk se legyen húsz percnél rövidebb. Mindig meg kell adnunk magunknak a lehetőséget, hogy elmerüljünk az adott tevékenységben, és ehhez legalább húsz percre mindenképp szükség van. Hosszú távon az a módszer lényege, hogy megtanuljunk hosszabb ideig kitartani egy feladat mellett, és rájöjjünk, melyik feladat mennyi időt vesz igénybe.
Most ezeket a munkafázisokat állítsuk helyes sorrendbe. A szabály, hogy először a nehezek, aztán a könnyebbek jönnek. A nap első munkafázisához válasszunk tehát egy komplikáltabb feladatot. Hajlamosak vagyunk a legfókuszáltabb reggeli órákat e-mailek megválaszolására pazarolni. Álljunk ellen ennek a kísértésnek.
Természetesen az ütemezésre is érvényes – akárcsak a könyvben található összes technikára –, hogy mindenkinek magának kell kitalálnia, mi működik számára a legjobban. Ha jó tapasztalataink vannak azzal, hogy reggel „bemelegítésképpen” megválaszolunk öt e-mailt, akkor csináljuk ezt továbbra is. De ha újra és újra azon kapjuk magunkat, hogy halogatjuk a „nehéz” feladatokat, akkor át kell gondolnunk az időbeosztásunkat.
A fenti cikk a 41 megvalósítási modell című könyv szerkesztett részlete.
Az igazán sikeres embereket az különbözteti meg a többiektől, hogy hatékonyabban használják ki a rendelkezésükre álló időt – vagyis tudják, hogyan kezdjék el, hogyan folytassák és fejezzék be a feladataikat. A szórakoztató stílusban megírt könyv olyan módszereket mutat be, amelyek segítségével hatékonyabban haladhatunk végig a megvalósítás útján.