A halogatás, más szóval prokrasztináció – amely a latin pro („előre”) és crastinum („holnap”) szavakból ered – egy tevékenység elnapolását jelenti: azt a bénító érzést, amikor tudjuk, hogy igazából mit kellene tennünk, mégis valami mást csinálunk.

A halogatás okait már elég alaposan feltárták: semmi köze nincs a lustasághoz. Ilyenkor ádáz harc dúl agyunk két része között: az egyik azt akarja, hogy most jól érezzük magunkat, a másik rész tudja, hogy előbb el kell végeznünk valamit, hogy később jól érezzük magunkat. A temporális motivációs elmélet a viselkedésmód négy okát határozza meg:

1. Elvárások: tévesen azt hisszük, hogy a feladat meghaladja a képességeinket, ami csökkenti a motivációnkat, hogy egyáltalán belekezdjünk.
2. Halogatásra való hajlam: nem is vesszük észre, mennyire akadályoz minket a halogatás abban, hogy időben elvégezzük a feladatot.
3. Érték: nem tudjuk helyesen felmérni, milyen örömet okoz, ha időben elvégezzük a feladatot.
4. Önreflexió: túl keveset gondolunk arra, amit (nem) teszünk. Ugyanis ha megtennénk, azonnal észrevennénk, hogy a halogató taktikánkkal magunkat csapjuk be, és magunknak ártunk.

A dolgok meg(nem)valósításának különböző módjai

A halogatás következményei is jól dokumentáltak: munkahelyi problémák, alacsonyabb jövedelem, rosszabb egészségi állapot, több stressz, gyakoribb szorongás (mert a befejezetlen feladatok Damoklész kardjaként lógnak a fejünk felett).

Tippek a halogatás elkerüléséhez

A halogatás megoldása kevésbé vizsgált terület, de van néhány reményt keltő eredmény. A brisbane-i Griffith Egyetem oktatója, Jason Wessel módszere segíthet a krónikus halogatóknak. Ha ebben a betegségben szenvedünk, válaszoljunk az alábbi négy kérdésre naponta kétszer:

1. Érzelmek: Hogyan fogjuk érezni magunkat, ha nem végezzük el a munkát?
2. Vízió: Mit csinálna a helyünkben egy produktív ember?
3. Terv: Ha tehetnénk valamit azért, hogy időben elérjük a célunkat, mi volna az?
4. Haladás: Mi a következő lépés, amelyet meg kell tennünk?

Figyelem, ez nem egy varázsige! Attól, hogy röviden válaszolunk néhány kérdésre, az égvilágon semmi sem fog megváltozni. Sokkal inkább egyfajta mikrodózisú viselkedésterápiáról van szó. Szánjunk időt arra, hogy rendszeresen és elmélyülten foglalkozzunk a kérdésekkel és azzal, hogy őszinte feleleteket adunk rájuk!

Az egyik legjobb módszer arra, hogy ne kalandozzunk el, és végre belevágjunk – legyen szó házi feladatról vagy adóbevallásról –, egyben az egyik legegyszerűbb is: a Pomodoro-technika. (Nevét egy paradicsom alakú konyhai időzítőről kapta.)

1. Kapcsoljuk ki a wifit, helyezzük a telefont repülő üzemmódba.
2. Állítsuk az időzítőt 25 percre, és folyamatosan dolgozzunk, amíg nem csenget.
3. Tartsunk néhány perc szünetet. (Nem könnyű, de próbáljuk meg nem bekapcsolni a wifit. Inkább álljunk fel, nyújtózkodjunk, szellőztessünk, énekeljünk el egy dalt, csináljunk tíz fekvőtámaszt.)
4. Állítsuk az időzítőt újra 25 percre, és dolgozzunk teljes összpontosítással, amíg nem csenget.
5. Három-négy menet után iktassunk be hosszabb szünetet. Kapcsoljuk be a wifit.

A fenti cikk a 41 megvalósítási modell című könyv szerkesztett részlete.

Az igazán sikeres embereket az különbözteti meg a többiektől, hogy hatékonyabban használják ki a rendelkezésükre álló időt – vagyis tudják, hogyan kezdjék el, hogyan folytassák és fejezzék be a feladataikat. A szórakoztató stílusban megírt könyv olyan módszereket mutat be, amelyek segítségével hatékonyabban haladhatunk végig a megvalósítás útján.