Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Többek között a Derrick című bűnügyi sorozat nyomozói és magyar szinkronhangjaik édes-bús találkozásának története is előjön abban a beszélgetésben, amelyben Gálvölgyi János vall Kövesdi Péternek az elmúlt évtizedek színházi és tévés pillanatairól.
Az eredetileg a hvg360-on megjelent interjúsorozatból hamarosan egy könyv is megjelenik, az alábbiakban ebből közlünk egy szerkesztett részletet.
Kövesdi Péter: Találkoztál is Fritz Wepperrel. [A Derrick című sorozatban Harry Klein rendőrfelügyelőt alakító színésszel, akinek Gálvölgyi János volt a szinkronhangja - a szerk.]
Gálvölgyi János: Van közös képem vele. Az egy fura találkozás volt. Ők azt hitték, hogy mi itt ugyanolyan sztárok vagyunk, mint ők, ugyanúgy élünk, mint ők ott kint, Németországban. Fritz Wepper például megkérdezte, hogy elviszem-e lovagolni a kastélyomba. De a legmegalázóbb az volt, amit ma már el lehet mondani, hogy a zsinagógában forgattuk. Emlékszel a zsinagógára?
Kövesdi Péter: Melyikre?
Gálvölgyi János: Az Árpád hídnál lent.
Kövesdi Péter: Hogyne, persze.
Gálvölgyi János: Az volt a Magyar Televízió ötös stúdiója. Ott volt Molnár Margitnak a Főzőcske, de okosan című műsora, ott forgattunk, és meghívta a műsorába Fritz Weppert és Horst Tappertet. Szabó Ottó [Derrick felügyelő magyar hangja - a szerk.] jól beszélt németül, én meg már akkor sem beszéltem németül. De Ottóval megbeszéltük, hogy meghívjuk a német vendégeket ebédre valahová, vagy a büfébe.
És akkor bemondták, hogy ebédszünet, és őket a két testőr elvitte külön. Hoztak nekik, azt hiszem, a Hiltonból vagy honnan, meisseni porcelán ételhordóban kaját, mi meg ültünk Ottóval egy sarokban a szalámis zsemlénkkel. Szóval akkor éreztük azt, hogy egészen nagy különbség van köztünk.
Amikor a Derricket szinkronizáltuk, egyébként nem is a szöveget néztük, hanem azt, hogy „Odanézz! Micsoda ülőgarnitúra! Hú, apám! Nézd meg azt a kocsit!” Akkor még így néztük. Pedig, ha ma megnézed, hát a világ cikije.
Kövesdi Péter: Tulajdonképpen arra akartam rákérdezni, hogy ez nem volt-e gáz, hogy olyanoknak adtátok a hangotokat, akik…
Gálvölgyi János: Nem.
Kövesdi Péter: Kvázi sose értetek fel hozzájuk anyagilag. Mit tudom én, nem zavart titeket az, hogy ő eljátszott egy szerepet, és kapott érte egymillió márkát. Ti meg eljátszottátok, és a töredékét kaptátok érte forintban.
Gálvölgyi János: Nem, föl sem merült. Arról nem is beszélve, hogy rengeteget lehetett tanulni. Egyrészt meg lehetett tanulni, hogy kinyisd a pofád, amit a Gáti József tanár úr mondott a főiskolán, hogy nagyon jól kell tudni hozzá beszélni, nagyon jól kell tudni artikulálni. Akkor még odafigyeltek a szóvégi hangzókra. Kora reggel, nyolc óra öt perckor sem lehet érthetetlenül motyogni. Szóval ez nem ment. Beszélni tudni kell, nagyon jó ritmusérzékre volt szükség.
A Hivatásos rajongó című könyvben Gálvölgyi János Kövesdi Péterrel beszélget a színházi élményeiről, szinkron- és tévés szerepeiről, a haknikról és nagy pályatársakról. A június elején megjelenő könyvet itt rendelheti elő kedvezménnyel. A kötetet először a bemutatón lehet megvásárolni, amelyre jegyeket itt rendelhet. Tovább az esemény facebookos oldalára.
