A szülők meghatározó szerepet játszanak abban, hogyan viszonyul kamasz gyerekük a pénzhez. Ha kap egy fix „jövedelmet”, amelyről maga rendelkezhet, hamarabb megtanulja értékelni a pénzt, és megérti, hogy nem áll korlátlanul rendelkezésre.
A kamaszok kevésbé tudják kontrollálni az impulzusaikat, és nehezebben állnak ellen a társak nyomásának. Fejlődésben lévő agyukat elsősorban a rövid távú siker és nem a hosszú távú következmények vezérlik.
A zsebpénz – és annak végessége – segít megtanulni a jutalom késleltetését. A próba-hiba módszerrel ugyanis megérti, hogyan uralkodhat impulzív gondolkodásán, és hozhat távolabbi célokat is szem előtt tartva racionális döntéseket.
Ezt gondolhatjuk erről szülőként
Pénzkiadó automatának érezzük magunkat, és bosszant, hogy szinte csak akkor képes udvariasan szólni, ha pénzre van szüksége. Ám ha nem adunk neki, attól félünk, kimarad a társas eseményekből.
Mi járhat a gyerek fejében?
Elvárja, hogy fizessünk, hiszen egész életében azt gondolhatta, otthon a csapból folyik a pénz. Még sosem dolgozott meg semmiért, mi pedig nem szoktunk beszélgetni vele a család bevételeiről és kiadásairól.
Ha előfordult már, hogy idő és figyelem helyett lelkiismeret-furdalásból pénzt adtunk, esetleg a szeretettel azonosítja a pénzt, és dühös, ha nem fizetünk.
Ha természetesnek veszi, hogy szinte mindent megcsinálunk helyette, és megoldjuk a problémáit, nyilván azt feltételezi, hogy ha kéri, pluszpénzt is adunk neki.
Hogyan reagáljunk az adott helyzetben?
Mondjunk nemet. Ha kisegítjük, azzal azt üzenjük, korlátlanok az anyagi lehetőségeink, és neki sem kell a saját pénzével gazdálkodnia. Ha nem engedünk, világossá tesszük, hogy számít a pénz.
Kezeljük a zsebpénzt fizetésként. Adjuk oda a zsebpénzt a hét vagy a hónap ugyanazon napján, akár egy fizetést. Tisztázzuk, miket állunk mi – például az alapvető ruházkodását, és ha nincs itthon, a napi étkezését –, de az extra kiadásait ő fedezi, mondjuk, ha szórakozni megy a barátaival, vagy valamilyen különleges ruhára vágyik.
Segítsünk fontossági sorrendbe állítani a kiadásait. Javasoljuk, vegye külön a szükséges és a „de jó volna” tételeket. Szeretne például találkozni a haverjaival, de nem feltétlenül kell együtt is enniük. Mi lenne, ha ebéd után jönnének össze valamelyiküknél?
Mit tehetünk hosszú távon?
Kezdetben hagyjuk, hogy maga döntsön. Jobb, ha a saját hibáiból most tanul, amíg kisebb összegekről van szó.
Segítsünk költségvetést készíteni. A kamaszok agya fogékony az újdonságokra, ráadásul különösen impulzívak. Biztassuk, hogy mielőtt venne valamit, aludjon rá egyet, de kipróbálhat egy pénzügyi applikációt is a kiadásai követésére.
Tanítsuk meg spórolni. Kutatások szerint a takarékoskodás elsajátítható. Javasoljuk, hogy egy havi fix összeg félrerakásával vagy egy kamatozó számlával tapasztalja meg a spórolás előnyeit.
Idővel adjunk több zsebpénzt, hogy a költségekből mi egyre kevesebbet, ő viszont egyre többet vállaljon. Fizessük havonta, hogy tanulja a hosszú távú tervezést. Dolgozzon néha, hiszen óvatosabb, ha maga kereste meg a pénzt.
A fenti cikk a Mi jár a kamasz fejében? című könyv szerkesztett részlete.
Az Angharad Rudkin könyvében szereplő több mint 100 mindennapi helyzet segítségével megtudhatjuk, mit tegyünk, amikor gyerekünk ránk csapja az ajtót, és hogyan kezeljük például az online biztonságával, a szorongásával, az iskolai teljesítményével és a szexualitásával kapcsolatos kérdéseket. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.