Vincent M. Holt brit entomológust a 19. században erősen foglalkoztatta az élelmezés, különösen a szegény sorban élőké. Úgy gondolta, hogy a munkásosztálynak a rovarok mint gazdag táplálékforrás felé kell fordulnia. Már 1885-ben, abban az évben, amikor a Szabadság-szobor megérkezett New Yorkba, Holt kiadott egy csinos kis röpiratot Why Not Eat Insects (Miért ne ennénk rovarokat) címmel, amiben ékesszólóan érvelt a rovarok fogyasztása mellett.

Holt könyvében sok receptet is olvashatunk, de egyik sem aratott nagy sikert. Talán a nyersanyagok jobb választékával és az elkészítés modern módjain keresztül leküzdhetnénk a rovarevés iránti ellenérzést. Manapság a témáról komoly vita folyik az ENSZ-ben és más fórumokon.

A rovarok egészséges, környezetbarát élelmiszerek

A rovarok tulajdonképpen nagyon táplálóak. Persze ez fajtól függ, de általában annyi bennük a fehérje, mint a marhahúsban, viszont sokkal kevesebb a zsír. Sok más fontos tápanyagot is tartalmaznak: a tücsöklisztben több a kalcium, mint a tejben, és kétszer annyi a vas, mint a spenótban. És rovart enni nemcsak egészséges, hanem a környezetre nézve is előnyös. Ha a mai háziállatokat apróbbakra cserélnénk, az élelmiszer-termelés sokkal fenntarthatóbb lenne.

Becslések szerint a sáskák tizenkétszer hatékonyabban alakítják át a takarmányt fehérjévé, mint a szarvasmarhák. Mi több, a töredékét fogyasztják annak a vízmennyiségnek, amennyit a tehenek isznak, és gyakorlatilag nincs utánuk trágya, ellentétben a marhákkal, amelyeknek az ürüléke a környezetet terheli. Sok tonna trágya marad utánuk, ráadásul rengeteg metánt és más üvegházhatású gázt is kibocsátanak. A rovarok ürüléke viszont alig okoz gondot.

Egy szó, mint száz: a tenyésztett rovaroknak kevés hely, táplálék és víz kell, igen gyorsan szaporodnak, ugyanakkor fehérjedús táplálékforrást nyújtanak, és minimális mennyiségű üvegházhatású gázt bocsátanak ki. Hát lehet ezt még fokozni? Igen, lehet. A rovarokat élelmiszerhulladékon is lehet nevelni. Ezzel két legyet ütünk egy csapásra: jó élelmiszert termelünk, és megoldjuk a hulladékkezelés problémáját.

További kutatások szükségesek, ha komolyan rovarokat akarunk az étrendünkbe (vagy a háziállataink étrendjébe) illeszteni, és az ilyen kutatásokat egyre növekvő érdeklődés övezi. Az egyik ígéretes kezdeményezés a fekete katonalégy lárváinak élelmiszer-hulladékon való tenyésztése. Ezek a legyek naponta a testtömegük négyszeresét képesek takarmánnyá vagy komposzttá alakítani. Ha az utolsó lárvastádiumban vagy bábállapotban gyűjtjük be őket, felhasználhatók halak, baromfi, sertések, sőt kutyák etetésére. Az ember számára is ehetők, és a fehérjetartalmuk akár 40% is lehet.

Rovarfinomságok

Ha úgy akarjuk használni a rovarokat emberi fogyasztásra, hogy annak környezeti haszna is legyen, nem elég, ha pár sült hangyát szórunk a salátánkra, vagy a cukrászárut csokival bevont sáskákkal díszítjük. Nálunk többnyire csak az újdonság kedvéért szolgálnak fel egész rovarokat.

Ahogy a báránysültet sem úgy esszük, hogy rajta van az állat gyapja, a rovarokat is fel kell dolgozni, hogy csábító ennivaló váljék belőlük. És nagy mennyiségben kell előállítani őket, hogy a termék olcsó és könnyen hozzáférhető legyen. Csak így lehet mindennapi táplálék a tücsöklisztből készült sütemény és a lisztkukacburger.

Eltelhet még némi idő, mire Európában mindennapi táplálékként gondolunk a rovarokra. De mi lenne, ha addig is kifejlesztenénk a háziállatok vagy halak rovaralapú takarmányát, felhasználva olyan rovarokat, amelyek fiatalabb korukban a szerves hulladékunkat falták fel? Ilyen módon brazíliai szója helyett rovarokkal etethetnénk a tenyésztett lazacot. Szerencsére már folynak ilyen kutatások.

Élelmiszerként való felhasználásuk mégis nehézségekbe ütközik

hvgkonyvek.hu

A rovarok is hordoznak élősködőket és betegségeket, amelyektől meg kell szabadulnunk, ha nagyléptékű termelésbe akarunk fogni. Egyesekből allergiás reakciót váltanak ki, és korszerűsíteni kell a fogyasztásra szánt rovarokkal kapcsolatos jogszabályokat is.

Fontos, hogy mindez fenntartható is legyen – például a miniatűr háziállatok tenyésztési helyének fűtése ne eméssze fel a hasznot. A sáskák ugyanis nem olyanok, mint a ridegen tartható juhok, amelyeket legeltetni lehet a szabadban: ők nem biztos, hogy télen kibírják fűtés nélkül, különösen az északi éghajlaton.

És akkor ott van még egy nagy akadály: a fogyasztói hozzáállás. Az embereknek akarniuk kell rovarokat vásárolni és enni, mert érdekes és fontos tápláléknak tartják. Ez talán akkor válik természetessé, ha az olcsó és ízletes rovarliszt bármikor kapható lesz az üzletekben. Ha ugyanis valamit akarunk, akkor meg is tesszük. Végül is, a nyers hal fogyasztásának megtanulásához is csak néhány év kellett.

Az is fontos, hogy jó marketingje legyen ezeknek az új ínyencségeknek. Sáskákat és tücsköket sokfelé esznek már a Földön, és kis képzelőerővel máshol is be lehet őket vezetni úgy, mint a tengeri garnélák szárazföldi megfelelőit.

A fenti cikk Anne Sverdrup-Thygeson Terra Insecta című könyvének szerkesztett részlete.

Mit tud egy átlagember a rovarokról? A rovarkutató szórakoztató könyvében magával ragadó lelkesedéssel sorolja az elképesztő tényeket és történeteket a rovarok világából. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.