A kreatív elméknek általában nincsenek gazdag pártfogóik, akik biztosítanák megélhetésüket. A zenészeknek civil munkájuk van, a költők egyetemen tanítanak, a játékfilmesek pedig reklámfilmeket is készítenek. Mindnyájunknak zsonglőrködnünk kell feladatainkkal, és küzdenünk a figyelemelterelés ellen. Valamiképpen el kell szigetelnünk magunkat, vagyis meg kell tanulnunk alkotni a káosz kellős közepén is.

Az alkotómunkát akadályozó negatív figyelemelterelés sokféle formában érhető tetten: jöhet a tévékészülékből, az el nem végzett házimunka, a közösségi média, a pletykálni óhajtó munkatársaink irányából, fakadhat a szorongásainkból és az önbizalomhiányunkból. Elméletileg lehetséges, hogy valamennyi zavaró tényezőtől megszabaduljunk, azonban legtöbbünk számára mindez nem kivitelezhető.

Létezik jó figyelemelterelés is

A rossz figyelemelterelés ellen a jó figyelemelterelés segítségével vehetjük fel a harcot. Például állítsunk be egy stoppert, és fussunk versenyt az idővel, amíg elvégzünk egy-egy feladatot. Kössük valamilyen külső jutalomhoz az egyes részfeladatok teljesítését – kapjunk egy italt az automatából, vagy három percre jelentkezhessünk be valamelyik közösségi oldalra, amikor elértünk valamely mérföldkőhöz munkánk során. Írjuk le minden, fejünkben motoszkáló negatív figyelemelterelő gondolatunkat, és ütemezzünk be tíz percet később a nap folyamán, amikor csakis e szorongásainkkal foglalkozunk.

Még így is jelentős mértékű önfegyelem kell ahhoz, hogy kaotikus környezetben dolgozni tudjunk. Ahhoz, hogy a negatív figyelemelterelésekről tudomást sem véve a kívánt tevékenységünkre összpontosíthassunk, energiára és mentális frissességre van szükségünk. Roy Baumeister pszichológus kísérletek százainak eredményét elemezte, hogy megállapítsa, miért van az, hogy egyes emberek képesek órákon keresztül összpontosítani, míg másoknak nem sikerül. Feltárta, hogy az önfegyelem nem genetikailag kódolt, hanem tanulható és gyakorlás segítségével fejleszthető képesség.

Baumeister több stratégiát is ajánl önfegyelmünk erősítésére. Ezek egyike, hogy fejlesszünk ki egy témánkkal látszólag össze nem függő szokást, például javítsunk a testtartásunkon, vagy mondjunk „igent” „aha” helyett, vagy pedig minden este lefekvés előtt tisztítsuk meg fogainkat fogselyemmel. Ez életünk más területein is erősítheti akaraterőnket. Amint az új szokásunk meggyökeresedett, a felszabadult energiát más tevékenységekre lehet fordítani, olyanokra, amelyek még nagyobb önfegyelmet igényelnek.

Figyelmet igénylő kontra figyelmet nem igénylő munkák

hvgkonyvek.hu

Bármennyire igyekszünk is fejleszteni, az önfegyelem mégis csak véges dolog – a fentieket kombinálnunk kell hát más stratégiákkal is. A Kaliforniai Egyetem kutatói, Kimberly Elsbach és Andrew Hargadon arra az eredményre jutottak, hogy a kreativitás és a hatékonyság egyetlen munkanap folyamán is javítható, amennyiben felváltva végzünk figyelmet igénylő és figyelmet nem igénylő tevékenységeket.

Beszámolójukban olyan tevékenységeket neveztek „figyelmet nem igénylő munkának”, mint az „egyszerű gyártósoron végzett feladatokat (például rekeszek megtöltését), a fénymásolást, az egyszerű tisztítási feladatokat (például a laboratóriumi berendezések megtisztítását), az egyszerű karbantartási feladatokat, a válogatási vagy összerakási feladatokat és az egyszerű szolgáltatási feladatokat (például a kicsomagolást és polcfeltöltést)”.

Ezzel szemben a munkához és egyéb kreatív tevékenységhez kapcsolódó problémamegoldási és gondolkodási alaptevékenységet „figyelmet igénylő” munkának nevezték. A figyelmet igénylő tevékenységről a figyelmet nem igénylő tevékenységre történő váltás időt ad az agynak, hogy nyugalmi állapotban dolgozza fel a komplex problémákat, emellett helyreállítja azt az energiaszintet, amely a figyelmet igénylő feladatunk következő fordulójához szükséges.

Mindenkinél eltérő az az időtartam, amikorra a munka produktivitása és hatékonysága csökkenni kezd – és mindez még a nap folyamán is változhat. Ha nyomon követjük, energiaszintünk mikor kezd emelkedni, illetve esni, könnyebben ütemezhetjük a figyelmet igénylő és figyelmet nem igénylő tevékenységeinket. Amint meghatároztuk ezeket a hullámokat, időmérő használatával követhetjük nyomon, illetve irányíthatjuk a váltásokat, hogy megelőzzük a kimerülést és az időpocsékolást.

A fenti cikk a Tartsuk kézben hétköznapjainkat! című könyv szerkesztett részlete. Hogyan valósítsuk meg jobbnál jobb ötleteinket? Hogyan egyeztessük össze a technológia korának kihívásait az alkotótevékenységgel? Miként tudunk hivatásunkra fókuszálni egy merőben új környezetben? Kiderül a könyvből, amelyet itt rendelhet meg kedvezménnyel.