HVG

Egy mianmari buddhista babona szerint a természet közbelép, ha zsarnok vagy alkalmatlan király uralkodik az országban. A büntetés katasztrófa formájában érkezik, jelezve: ideje eltávolítani a diktátort. A Nargis ciklon azonban nem söpörte el az országot vezető katonai juntát, székhelyét, az új fővárost, Najpjidót pedig megkímélte. A szóbeszéd szerint a mianmari (az egykori burmai) vezetés első embere, Than Shwe tábornok 2005-ben azért költöztette el a fővárost Yangonból (az egykori Rangunból), mert asztrológusa úgy jósolta: társadalmi feszültségek és természeti katasztrófa helyszíne lesz.

A babonás Than Shwe azonban úgy érzi, mégiscsak van mitől tartania, és nem csak a ciklon veszélyeztetheti hatalmát. Bár a május 2-3-án bekövetkezett tragédia negyedik napján a kormány még sürgős külföldi segítséget kért, úgy tűnik, csak szállítmányokra gondolt. A külföldi segélymunkások beáramlásától, Mianmaron belüli szabad mozgásától és a beszivárgó újságíróktól olyannyira tartanak, hogy az éhínség és kolerajárvány kitörése közepette három napra bezárt az ország bangkoki nagykövetsége. Lapzártánkig mindössze tucatnyi élelmiszert, sátrakat, gyógyszert és ivóvizet szállító repülőt, két hajót és néhány segélymunkást engedtek be az országba. Luter Gábor, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet délkelet-ázsiai programigazgatója, aki május 8-a óta vár a beutazási engedélyre, a HVG-nek elmondta, hogy a bangkoki követség váróterme zsúfolásig megtelt, az épület előtt is sok segélymunkás, mentőcsapat, orvos és újságíró vár vízumra. A bejutásnak gyakran ára is van: szombaton két, sátrakat szállító ENSZ-teherautónak 40-40 ezer thai bahtot (mintegy 200 ezer forintot) kellett fizetnie a Mae Sot-i határátkelőnél, hogy bejusson Mianmarba. Bernard Kouchner francia külügyminiszter - az Orvosok Határok Nélkül szervezet alapítója - a múlt héten felszólította az ENSZ-t, hogy juttassák el a segélyeket a rászorulóknak a mianmari hatóságok engedélye nélkül is. A javaslatot azonban Kína, Ororszország, Dél-Afrika és Vietnam leszavazta a Biztonsági Tanácsban.

HVG

A katonai juntát nem csak a segélyek késleltetése miatt bírálják. A pusztítást ugyanis a szélvihar erején túl Mianmar sérülékenysége is súlyosbította. A világ egyik legszegényebb országában az 5 év alatti gyermekek egyharmada alultáplált, tarol a malária, ráadásul már a ciklon előtt is orvos- és kórházhiány volt. Javulás aligha várható: az állami kiadások mindössze 3 százaléka jut az egészségügynek, miközben a közpénzek 40 százalékát hadikiadásokra fordítják. A katasztrófát tovább mélyítette a gyakran csak göröngyös földutakon vagy vízen megközelíthető településeken a házak, gátak és a hidak düledező állapota. Alig működnek civil szerveződések, amelyek felkészíthetnék a lakosságot a vészhelyzetekre. Nem elég, hogy az országnak nincs saját vihar-előrejelző rendszere, a katonai vezetés nem vette komolyan az indiai meteorológusok 48 órával korábbi figyelmeztetését.

Megtépázta a vihar a május 10-ei népszavazás propagandaplakátjait is, a voksolást mégis megtartották. A februárban váratlanul bejelentett referendum - amely alkotmányt kínál az országnak, és 2010-re többpárti választást helyez kilátásba - az 1962 óta uralkodó junta hatalmának legitimmé tételét szolgálja. Az alkotmánytervezet fenntartja a hadsereg számára a parlamenti helyek 25 százalékát, valamint a kulcsfontosságú politikai posztokat, szükségállapot esetén pedig a teljhatalmat. Az ellenzék részvétele nélkül kidolgozott dokumentum kizárja a kormányzásból a házi őrizetben tartott Aung San Suu Kyit, a működésében ellehetetlenített legnagyobb ellenzéki párt, a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) elnökét. A tragédia után az ellenzék, a segélyszervezetek és nyugati politikusok is sürgették a népszavazás elhalasztását, de a kormány - attól tartva, hogy a beáramló külföldiek hatással lesznek a szinte teljesen elszigetelt ország lakóira - csak a leginkább sújtott területeken tolta ki két héttel a voksolást. Míg az ellenzék és a külföldre menekült mianmariak a nemre biztattak, a szombati népszavazáson a többség, úgy tűnik, igennel szavazott. A siker érdekében a katonai vezetők a katasztrófa közepette minden propagandaeszközt bevetettek, még a külföldi segélyszállítmányok dobozaira is ráírták a tábornokok neveit, mintha ők lennének az adományozók.

Valószínűleg mégsem ennek, inkább a megfélemlítésnek köszönhető a sok igen, az alkotmány bírálata ugyanis politikai bűncselekmény. Értesülések szerint a voksolás több helyen nyitott szavazófülkékben, figyelő szemek mellett zajlott, sőt volt, ahol a megjelenteknek csak az aláíráshoz kellett kézbe venni a tollat, a cédulákat előre bejelölték. A népszavazás és a választások lehetősége kétségkívül elmozdulás az 1988 óta alkotmány nélkül kormányzó, politikai megfélemlítésen, erőszakon és kiterjedt besúgóhálózaton alapuló katonai diktatúrából. A tábornokok döntése mögött külföldi elemzők kínai nyomást sejtenek, a rendszert segélyekkel és nyersanyagvásárlásaival fenntartó Peking ugyanis érdekelt abban, hogy szomszédja ne vessen árnyékot az olimpiára. Már csak azért se, mert az augusztus 8-ai megnyitó éppen a Burmában 1988-ban vérbe fojtott demokráciatüntetés 20. évfordulójára esik.

VÁRI SÁRA