Csaknem ellenzék nélkül maradt a múlt héten a bhutáni parlament két hete megválasztott alsóháza. A 47 tagú törvényhozásba ugyanis mindössze két képviselő került a voksoláson alulmaradt Demokratikus Néppártból (PDP), ők pedig mandátumuk visszaadásával akartak tiltakozni, sőt az egész párt feloszlatásának a gondolata is felvetődött, mert szerintük a kormányhivatalnokok tisztességtelenül befolyásolták a március 24-ei választást - az elsőt a himalájai királyság több mint százéves történetében. A PDP honatyái végül az uralkodó tanácsadóival folytatott háttéregyeztetések után úgy döntöttek, vállalják a "hatékony és felelős ellenzék" szerepét, távozásuk ugyanis - mint azt a párt szóvivője hangoztatta - nem lenne jó jel akkor, amikor első lépéseit teszi Bhutánban a demokrácia.

A március végi erőpróbán, amelyen a Bhutáni Egyesült Párt (DPT) aratott elsöprő diadalt (HVG, 2008. március 29.), nem sok különbség mutatkozott az egymással vetélkedő két tömörülés programjában. Mindketten a szegénység csökkentését, az infrastruktúra fejlesztését ígérték, a királyhoz való hűségükre hivatkozva igyekeztek népszerűsíteni magukat, és törzsgárdájukat is az uralkodó környezetéhez tartozó személyek adták. A PDP élén a trónról 2006 decemberében fia javára lemondott Dzsigme Szingje Vancsuk négy - egymással testvéri kapcsolatban álló - feleségének fivére, Szangaj Ngedup áll. Ő még saját választókörzetében is vesztett, és elemzők szerint politikai kudarcát annak tudhatja be, hogy családja népszerűtlenné vált, mert befolyását kihasználva gazdagodott meg, vásárolt áron alul földterületeket.

A kormányzási tapasztalatokkal felvértezett hatalmi elit, Dzsigme Szingje bizalmasainak pártját látták viszont a DPT-ben, élén azzal a Dzsigmi Tinlivel, aki már kétszer vezette a kormányt, és egyik képviselője a Bruttó Nemzeti Boldogság (GNH) néven emlegetett, a buddhizmuson alapuló, sajátos királyi filozófiának. Ennek a Bhutánban a hazai összterméknél (GDP) nem kevésbé fontosnak tartott mutatónak az a lényege, hogy a fejlődést nemcsak a gazdasági adatok alapján kell mérni, hanem egyensúlyba kell hozni azokat egyebek közt a hagyományok tiszteletével, a környezet védelmével is. Márpedig boldogságban a statisztikák szerint sincs hiány: miközben a lakosság ötöde szegénységben él, egy 2005-ös felmérés adatai azt mutatták, hogy a bhutániak 45 százaléka nagyon boldog, 52 százalékuk boldog, és mindössze 3 százalékuk boldogtalan.

"Azt hiszem, azért győztünk, mert nem sürgettük a változást - mondta a választási eredményt értékelve a DPT szóvivője -, azt ugyanis az emberek sem akarják." A múlt szerdán a fővárosban, Thimbuban több száz ember gyűlt össze, hogy petícióban követelje az abszolút monarchia helyreállítását a mindössze 28 éves uralkodótól, az Oxfordban tanult Dzsigme Keszar Namgjel Vancsuktól. A királyi család azonban tudatosan építette le a trón birtokosának teljhatalmat adó rendszert, igyekezvén kivezetni az évtizedeken át tartó elszigeteltségből a Kína és India közé ékelődő, buddhista többségű országot, ahol az 1960-as évekig még utak sem voltak, az első külföldi turisták 1974-ben érkezhettek, a rádióadás 1973-ban, a televíziós sugárzás pedig - az internettel együtt - csak 1999-ben jelent meg.

A demokratizálási folyamat még 1998-ban indult meg, akkor, amikor Dzsigme Szingje, az 1907-ben létrejött monarchia negyedik királya lemondott egy sor jogköréről. Átruházta például a kormányfői posztot, és a nemzetgyűlés papíron még arra is lehetőséget kapott, hogy 75 százalékos többséggel megfossza trónjától. Ez a veszély persze sohasem fenyegetett, helyette az uralkodó önként adta át a helyét fiának, aki a parlamenti választások után is megőrizte az államfői posztot és vele együtt a tényleges politikai hatalmat. Hiszen aligha kétséges, hogy a parlament mindenben ki fogja szolgálni, a valóban ellenzéki mozgalmak ellen pedig keményen fellépnek a bhutáni hatóságok.

Például azok ellen a maoisták ellen, akik a választások előtt több bombát is robbantottak az ország déli részén, és akiknek a bázisát az a mintegy 100 ezer, nepáli nemzetiségű egykori bhutáni lakos adja, akik - miután egy törvény alapján illegális bevándorlóknak nyilvánították őket - az 1990-es évek elején kénytelenek voltak elhagyni a jó harmad magyarországnyi himalájai királyságot. A menekülttömeg még ma is az egyik legnagyobb politikai gondot jelenti Bhutánnak, bár a megoldást segítheti, hogy egy részük harmadik országban telepedhet le. Márciusban többen közülük már Új-Zélandra és az Egyesült Államokba utazhattak. A nepáliak helyett viszont új bevándorlók jelentek meg: mintegy 50 ezer, főleg Bangladesből és India Nyugat-Bengál államából érkezett vendégmunkás dolgozik a 8,8 százalékos gazdasági növekedést produkáló országban.

POÓR CSABA