HVG

Bagdadban hétfőn egy öngyilkos merénylő öt amerikai katonával végzett - az egyik legsúlyosabb támadásban azóta, hogy az USA tavaly elkezdte iraki csapaterősítését. Ezzel még közelebb került az amerikai katonai áldozatok száma a 4 ezerhez a háború megindításának március 20-ai ötödik évfordulója előtt. Míg Washingtonban lajstromozzák az amerikai elesetteket, addig az iraki áldozatokról csak különböző becslések láttak napvilágot. Az eddigi legátfogóbb - az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) és a bagdadi kormány által nemrég készített - felmérés valamivel 150 ezer halott fölött állt meg. Az Iraq Body Count internetes portál sajtóhírek alapján gyűjti az adatokat, és 90 ezerre teszi az eddigi áldozatok számát, míg a Lancet brit orvosi szaklap saját - kevesebb mint 2 ezer családot tartalmazó - közvélemény-kutatása szerint több mint 600 ezren vesztek oda.

A WHO felmérése a háború első negyven hónapjára terjed ki, vagyis tavaly nyárig, amikortól jelentősen javulni kezdett a biztonsági helyzet. Bár februárban megint megugrott a polgári áldozatok száma, az amerikai hadsereg szerint az utóbbi fél évben tapasztalt örvendetes trend - az erőszak 60-70 százalékos csökkenése - nem fordult meg. Ezt részben a 30 ezres amerikai csapaterősítésnek tulajdonítják, éppen ezért kockázatos, hogy az USA máris a katonák létszámának csökkentésére készül. Július 31-éig várhatóan 20 ezer amerikai katonát vonnak ki, 140 ezresre csökkentve a csapatok létszámát.

Miközben az al-Káida a Bagdadtól északra fekvő területekre, például Moszulba szorult vissza - ahol egyre jobban aktivizálódik -, a fővárosban is okoz még véres meglepetéseket. Havi 300 dolláros fizetéssel az amerikaiaknak eddig mintegy 70 ezer szunnita önkéntest sikerült maguk mellé állítani, de a síiták által vezetett bagdadi kormány igencsak gyanakvó az "ébredőknek" nevezett védegyletekkel szemben. Korántsem biztos ugyanis, hogy sikerül majd a szunnita fegyvereseket a nemzeti biztonsági erőkbe integrálni.

Veszélyt jelentenek azok a síita milíciák is, amelyek szakítottak vezérükkel, Moktada al-Szadrral. A nyilvánosságot hónapok óta kerülő hitszónok a múlt pénteken váratlanul közzétett nyilatkozatában maga is elismerte, hogy szervezete, a Mehdi Hadserege megosztott. Sok híve ugyanis nem értett egyet azzal, hogy Szadr a minap meghosszabbította az amerikaiakkal szembeni tűzszünetét, amely az erőszak utóbbi fél évben tapasztalt csökkenésében ugyancsak fontos szerepet játszott. A tekintélyes családból származó, fiatal Szadr állítólag azért vonult önként háttérbe, hogy idejét a tanulmányainak szentelje, és feljebb lépjen a vallási ranglétrán.

Az amerikai csapaterősítés, illetve a rendezésbe bevont szunnita és síita csoportokkal való együttműködés stratégiai célja az volt, hogy Núri al-Maliki kormánya meghozza az Irak etnikai és vallási közösségeinek kiegyezését eredményező politikai kompromisszumokat. Hosszas vajúdás után először a néhai Szaddám Huszein Baath Pártja tagjainak rehabilitálásáról szóló, ez év elején elfogadott törvény született meg, amit a diktátor bukásával kiváltságait elvesztett szunnita kisebbség követelt. Néhány hete a parlament elfogadta a tartományok hatásköréről szóló törvényt is, amely - a síiták, a szunniták és a kurdok akaratának megfelelően - elvben növeli a helyi kormányzatok hatalmát, és október 1-jére tűzte ki a tartományi választások időpontját. Egyúttal jóváhagyták a 2008-as költségvetést, amely fenntartotta a központi büdzséből a kurd regionális kormánynak járó 17 százalékos részt, és amnesztiát hirdettek a lázadás gyanújával bebörtönzött 26 ezer rab többségének.

Mindez nem jelent garanciát arra, hogy megszilárdul a politikai stabilitás, ami azért lenne létfontosságú, mert az USA-ban aligha lesz támogatottsága egy újabb, csapaterősítésre épülő stratégiának. A tartományi választásokhoz új törvényre van szükség, és fel kell tölteni a helyi választási bizottságokat is. Az észak-iraki kurd autonómia központi költségvetésből származó bevételének aránya vitatéma marad, mivel a szunniták és a síiták sokallják a 17 százalékot. Az olajtörvény pedig továbbra is várat magára, ami késlelteti a külföldi tőke beáramlását és a szénhidrogénszektor talpra állítását.

Az iraki kőolajtermelés elérte ugyan a háború előtti szintet, de a napi 2,3 millió hordós teljesítmény nem sok ahhoz képest, hogy Irak - Szaúd-Arábia és Irán után - a világ harmadik legnagyobb tartalékával rendelkezik. Bár az iraki olaj jó minőségű, és olcsón kitermelhető, a Huszein-rezsimet 1990-től sújtó embargó, majd a háború oly mértékben tönkretette az ágazatot, hogy Bagdad szerint 75 milliárd dollárnyi beruházásra lenne szükség a termelés felfuttatásához. Eddig több mint hetven külföldi olajvállalat jelentkezett az iraki olajminisztériumban, többen pedig kutatási megállapodást kötöttek a kurd régióval, de a központi kormány ez utóbbiakat kizárással fenyegette meg a majdani tenderekből.

Az újjáépítés is vontatottan halad - véli a Nemzetközi Valutaalap (IMF). Miközben a rendelkezésre álló legfrissebb adatok szerint az olajjövedelmeket tartalmazó fejlesztési alap 2006 végére 8,5 milliárd dollárra duzzadt, a központi bank tartaléka pedig elérte a 27 milliárd dollárt, a kormány a fejlesztésekre szánt pénzeknek csupán a 22 százalékát költötte el. A magánberuházások tavaly mindössze a hazai össztermék (GDP) másfél százalékát tették ki. A gyatra kormányzati munka okai közé sorolják az értelmiség külföldre szivárgását, illetve a hatalmasra duzzadt bürokráciát, amely állítólag a "második lázadásként" emlegetett korrupció megfékezésére lenne hivatott.

Az USA által az iraki újjáépítésre eddig elköltött több mint 40 milliárd dollár mérlege is vegyes képet mutat. Miközben korántsem sikerült a háború előtti szintre emelni a közüzemi szolgáltatásokat, az iraki újjáépítést ellenőrző washingtoni ügynökség az amerikai vállalatok tevékenységét bírálta a tucatnyi be nem fejezett projektért, a rossz minőségű munkákért. A Parsons ingatlanfejlesztő óriásvállalat például 11 nagyberuházásból nyolcat leállított, még mielőtt az építkezések befejeződtek volna.

A munkanélküliség nem hivatalos adatok szerint több mint 35 százalékos, ám ennek ellenére a bagdadi kormány azt tervezi, hogy az idén megszünteti a Huszein-érából örökölt, mindenkire kiterjedő jegyrendszert, amely a két számjegyű infláció és különösen az élelmiszerárak emelkedése miatt 7 milliárd dollárjába kerülne a költségvetésnek. Márpedig az ENSZ szerint a 28 milliós lakosságból legalább 4 millióan mindenképpen élelmiszersegélyre szorulnak, az 5 éven aluli gyermekek negyede pedig krónikusan alultáplált.

KERESZTES IMRE