HVG

Sok az érzékenység, nehéz folyamat lesz, mint mindig, amikor intézményekről van szó - fejtegette a HVG-nek egy tanácsi diplomata Brüsszelben, miután a múlt héten a tagállamok képviselői először tárgyaltak azokról a joghézagokról, amelyek megszüntetése elengedhetetlen a decemberben aláírt lisszaboni szerződés zökkenőmentes hatálybalépéséhez. A szlovén elnökség 33 pontban foglalta össze, mi mindent kell még pontosan lefektetni és jogszabályban rögzíteni az év végéig.

Egy sor látszólag technikai jellegű probléma azonban óhatatlanul politikai színezetet kap. El kell dönteni például, hogy mi lesz a sorsuk azoknak a folyamatban lévő jogi aktusoknak, amelyekben az Európai Parlamentnek (EP) a szerződés 2009. január 1-jére tervezett életbe lépésétől kezdve vétójoga lesz egyebek közt a bel- és igazságügyi együttműködés, a mezőgazdasági és halászati, valamint a kohéziós politika területén.

Késhegyig menő vitákon dőlhet el, milyen konkrét formában valósuljon meg a három legfontosabb intézményi újítás. A szerződés kimondja, hogy az uniós állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács immár állandó elnökét két és fél évre választják, egymás után legfeljebb kétszer. De csak homályosan vázolja fel a hatáskörét, arról pedig végképp hallgat, miként fog együttműködni a félévente váltakozó - de 18 hónapos ciklusokban trojkát alkotó - tagállami elnökségekkel. Nem világos az EU-elnök és a lisszaboni szerződés alapjául szolgáló EU-alkotmányban még uniós külügyminiszternek nevezett kül- és biztonságpolitikai főképviselő viszonya sem, hiszen mindkettő az EU arca lesz a külvilág felé. A kül- és biztonságpolitikai főképviselő funkciója ráadásul önmagában is sajátos és ellentmondásos, hiszen miközben a tanácshoz kötődik, egyben az Európai Bizottság (EB) alelnöke is, vagyis két lovat ül meg egyszerre.

A külügyi szolgálat szervezetéről és működéséről sem rendelkezik a szerződés. Az alkotmányos szerződésről rendezett balsikerű 2005-ös népszavazás előtt már egy s másban dűlőre jutottak a tagállamok. Így konszenzus körvonalazódott abban, hogy a jövendő külügyi szolgálatot sem a tanácsnak, sem az EB-nek nem rendelik alá, és munkatársait részben a tanács főtitkársága, részben az EB, részben pedig maguk a tagállamok delegálják. Ám egyáltalán nem biztos, hogy a tagállamok onnan folytatják az alkudozást, ahol annak idején abbahagyták.

A személyi találgatások viszont máris folynak. A tagállamok és az európai pártok alighanem "egy csomagban" döntik majd el, kit ültetnek a két legfontosabb uniós intézmény - az Európai Tanács (ET) és az Európai Bizottság (EB) - élére, valamint a kül- és biztonságpolitikai főképviselő székébe valamikor 2009 nyarán. Akkor, az EP-választások után rajzolódnak ki az erőviszonyok a két nagy politikai erő, a konzervatívok és a szocialisták között, akik egyébként az 1980-as évek vége óta - az 1999-2004-es ciklus kivételével - az Európai Parlamentben (EP) egymást félidőben váltva elnökölnek. A posztok elosztásánál a jelöltek politikai hovatartozása mellett nagy súllyal esik majd a latba, hogy kicsi vagy nagy, északi vagy déli, régi vagy új tagállamot képviselnek - a soktényezős alkudozás kimenetele ezért ma még megjósolhatatlan.

Ennek ellenére máris csak úgy röpködnek a nevek az európai médiában. Az ET lehetséges elnökeként mindenekelőtt Tony Blair volt brit munkáspárti kormányfő és a tagállamok vezetői között doyennek számító, nagy tekintélynek örvendő - mellesleg az eurócsoportban is elnöklő - Jean-Claude Juncker luxemburgi konzervatív miniszterelnök jön szóba. De felmerült Wolfgang Schüssel volt osztrák kancellár, Anders Fogh Rasmussen dán, José María Aznar előző spanyol vagy Bertie Ahern ír kormányfő neve is. Brüsszelben úgy hírlik, José Manuel Barroso, az EB jelenlegi elnöke és a spanyol Javier Solana kül- és biztonságpolitikai főképviselő maradna a helyén. A minap azonban a brüsszeli sajtó bedobta a hamarosan leköszönő Guy Verhofstadt belga miniszterelnök nevét is, akinek a kinevezését ugyanerre a tisztségre 2004-ben Blair akadályozta meg. A liberális Verhofstadtot állítólag támogatnák Barrosóval szemben az európai szocialisták, akiknek van jelöltjük Solana utódlására is Jorgosz Papandreu volt görög külügyminiszter vagy Aleksander Kwasniewski volt lengyel államfő személyében. Ráhajtana az uniós fődiplomata helyére Carl Bildt svéd külügyminiszter, volt kormányfő is. Néppárti berkekben a lengyel Bronislaw Geremek exminiszterelnök és Mikulás Dzurinda volt szlovák kormányfő neve is el-elhangzik.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL