"Lepper hazug!" "Nem, Ziobro a hazug!" - vágta egymás fejéhez az észak-lengyelországi Koszalin ügyészségén tartott, eredménytelenül végződött vasárnapi szembesítésen Zbigniew Ziobro lengyel igazságügy-miniszter és legfőbb ügyész, valamint Andrzej Lepper, a populista Önvédelem párt elnöke. Az agrártárca éléről alig egy hónapja - eddig be nem bizonyított - megvesztegetési vádakkal leváltott Lepper továbbra is azt állította, hogy Ziobro súgta meg neki: a korrupcióellenes hivatal Jaroslaw Kaczynski kormányfő irányításával az ő lejáratására készül, tetten akarják érni, amint pénzt fogad el egy szántóföld építési telekké való átminősítéséért. A kormányfő ikertestvére, Lech Kaczynski államfő bizalmasának tartott Ziobro viszont tagadta a vádakat, és azzal érvelt, hogy ő talpig becsületes ember.

Ilyen és ehhez hasonló rágalmazásokra, kölcsönös gyalázkodásokra, ingerült csörtékre még jó néhányszor sor kerül majd Lengyelországban a valószínűleg október végére előrehozott választás kampányában. Az alig több mint egy éve Kaczynski pártja, a Jog és Igazságosság (PiS) vezetésével és két kisebb párt, a Lepper-féle populista Önvédelem, valamint a szélsőjobboldali, nacionalista Lengyel Családok Ligája (LPR) részvételével felállt hármas koalíció a múlt héten ugyanis végérvényesen összeomlott. A kormányfő - korábbi fenyegetését beváltva - hétfőn a két kisebb párt összes miniszterét menesztette. Lépése nem volt meglepő, Kaczynski ugyanis már szombaton jelezte: olyannyira megromlott pártja kapcsolata a koalíciós partnerekkel, hogy képtelenek a kormányzati együttműködésre. Mivel pedig a kisebbségi kormányzást kizárta, nem maradt más megoldás, mint a 2009-ben esedékes választás előrehozatala.

Az utóbbi hetek koalíciós torzsalkodásait a két kis párt is megelégelte. Mindkét pártelnök - Lepper és az LPR-t vezető Roman Giertych - ragaszkodott azonban Kaczynski lemondásához, nélküle hajlandóak lettek volna a pártjával való közös kormányzásra. Giertych még azzal is előállt, hogy olyan kormányt alakítsanak, amelyben egyik pártelnök sem vesz részt. Lepper és Giertych a minap formába is öntötte szövetségét: LiS (magyarul róka) elnevezéssel készülnek együtt a választásokra. Nyomban megindult a viccelődés országszerte: "A rókák vajon megkergetik a kacsákat?" A Kaczynski ikreket ugyanis járásuk, megjelenésük és a lengyel kaczki (kacsa) szóra emlékeztető nevük alapján kacsának gúnyolják.

Egyelőre azonban Kaczynski kergette el a két párt minisztereit a kormányból. Lepper ugyanakkor meghiúsította, hogy Kaczynski a lejárató kampánnyal kiszervezze alóla a pártot, és magához édesgesse képviselőit, így biztosítandó a kormányzati többséget. Vádaskodásaival viszont Lepper zavart keltett Kaczynski pártjának a soraiban, és a kormányfőnek immár saját emberei is gyanúsak. Ennek esett áldozatul a napokban egyik eddigi bizalmi embere, Janusz Kaczmarek belügyminiszter, akit a kormányfő azért menesztett, mert úgy hitte, ő súgott Leppernek.

Mindez persze még visszaüthet a főszereplők bármelyikére. Az előrehozott választás aligha érdeke a két kisebb pártnak, mely a felmérések szerint a parlamenti bejutás küszöbén áll. Kaczynski pártjának sem kedvező a helyzete: ma még biztos vesztesnek látszik legfőbb riválisával, a közvélemény-kutatásokat toronymagasan vezető, liberális-konzervatív Polgári Platformmal (PO) szemben. Igaz, így volt ez a 2005-ös választásnál is, amikor a kampányban végig a PO vezetett, ám Kaczynskiék végül populista szólamaikkal, a liberalizmus vehemens ostorozásával - ha csak egy hajszállal is, de - nyertek. Bár mindkét jobboldali erő a rendszerváltó Szolidaritás romjaiból alakult, képtelenek voltak koalícióra lépni, ezek után fordult a PiS a két kis szélsőséges párthoz.

"Komoly taktikai hibát követett el Donald Tusk, a PO elnöke - állította a HVG kérdésére Radek Markowski, a Lengyel Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének politológusa - azzal, hogy Kaczynski államfővel a minap kedélyes borozgatás közben megállapodott az előrehozott választásokról." A politológus szerint Tusknak - akinek pártja közel áll ahhoz, hogy többségbe kerüljön - a többi parlamenti pártot is magával kellett volna vinnie, mert ezzel jelezte volna, nem hajlandó különalkura. Arról nem is szólva - tette hozzá Markowski -, hogy a PO-nak már legalább egy hónapja, amikor Lepper menesztésével nyilvánvalóvá vált a kenyértörés, konstruktív bizalmatlansági indítványt kellett volna kezdeményeznie a koalíció megbuktatására. Bár a liberálisoknak nincs a kormánnyal szemben alternatívát jelentő, egységes, kiforrott gazdasági és társadalmi programjuk, hatalomra kerülésük sok tekintetben megnyugvást hozna. Külpolitikai téren például javítani akarják a kapcsolatok az EU-val és Németországgal.

Feltéve persze, hogy valóban lesznek előrehozott választások. Hiába egyezett meg erről a két nagy jobboldali párt, nincs meg a szejm feloszlatásához szükséges kétharmados többségük. Ehhez valamelyik kisebb párt - a koalícióból kipenderített szélsőségesek vagy a parlamenti bejutásra esélytelen, a nagy túlélő Waldemar Pawlak vezette Lengyel Néppárt (PSL), esetleg az előző ciklusban kormányzó, vereségéből máig felépülni képtelen posztkommunista Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) - támogatására mindenképpen szükség lenne. A kérdés leghamarabb a nyári szünet utáni első szejmülésen, augusztus 22-én kerülhet napirendre, akkor azonban sürgető törvényeket - így a schengeni csatlakozáshoz elengedhetetlen jogszabályokat - kellene megszavazni. A választóknak mindenesetre elegük van a politikai életet hónapok óra uraló káoszból. Ha ez sokáig folytatódik - jegyzik meg varsói elemzők -, a politikai apátia olyannyira eluralkodhat, hogy a részvétel a két évvel ezelőtti legalacsonyabb, alig 40 százalékos szintet sem éri el.

TÁLAS ANDREA