Az Észak- és Dél-Korea közti demarkációs vonalat átszelő vadonatúj autópályán néhány buszon dél-koreai mérnökök és szakmunkások utaznak a határhoz közeli északi Keszong városban lévő ipari parkba, ahonnan olcsó késztermékekkel megrakott teherautók tartanak délre. A Phenjantól Keszongig - majd onnan valaha Szöulba - tartó úgynevezett Egyesítési sztráda észak-koreai szakaszán ma még igencsak gyér a forgalom. Bár a látvány olyan, mintha az autóút békés szomszédokat kötne össze, a két Korea máig hadiállapotban áll, az 1950-1953-as háborút ugyanis nem zárta le békeszerződés. Mégis valamiféle közeledésre utal az is, hogy a minap a 38. szélességi fok mentén meghúzott, 4 kilométer széles demilitarizált övezetet átszelő két vasúti sínen egy-egy vonat gurult át: a Sárga-tenger oldalán délről északra, a Japán-tenger felőli részen északról délre. Egy északi teherhajó pedig a múlt héten kapott engedélyt, hogy kikössön és kirakodjon Puszanban - ilyenre eddig nem volt példa. Mostantól azonban a kereskedelmi járat havonta háromszor fordul majd.

A világ legjobban őrzött határvonalán áthaladó sínek szerepe azonban egyelőre jelképes. Phenjan csak ebbe az egy - válogatott északi és déli utazóközönséggel végrehajtott - próbaútba egyezett bele, féltve a szinte hermetikusan elzárt országot a külvilágtól. Szöul így is magas árat fizetett: 80 millió dolláros gazdasági segélycsomaggal puhította meg Phenjant. A sikeres vasúti határátkelést ünneplik is Dél-Koreában, amely régóta lobbizik a vasúti sínekért, azzal ugyanis megnyílhatna előtte a közlekedési útvonal Kína és Oroszország felé. A két Korea közti gazdasági együttműködés fokozatosan javul, a dél-koreai tőkebefektetések mellett a kereskedelem és az idegenforgalom is élénkül, egyre több dél-koreai turista keresi fel az északi hegyeket. Pár éve rendszeresítették a kormányközi találkozókat, lapzártánkkor kezdődött a 21. miniszteri találkozó.

Az autópálya és a vasútvonal mellett lévő 30 ezer lakosú Keszong ipari parkja a két ország első közös termelővállalkozása. A 2003-ban épült, 23 dél-koreai gyárból álló komplexumban néhány száz déli menedzser, mérnök és szakmunkás vezetésével 14 ezer észak-koreai munkás dolgozik, textiltermékeket, órákat és piperetáskákat állítanak elő. Úgy tűnik, a Szöul és Phenjan közti politikai enyhülésre számít a Hyundai csoport is, az ipari park tulajdonosa ugyanis nagy terveket szövöget: az olcsó munkaerő és az alacsony ingatlanárak miatt Keszongba települő 2 ezer déli vállalat és a melléjük épülő szállodák, golfpályák, valamint egy phenjani kérésre készülő békepark félmillió északinak adna munkát.

Az óvatos gazdasági közeledés egyáltalán nem jelent felhőtlen politikai viszonyt. A napokban Phenjan bejelentette, hogy az Egyesült Államok és Japán mellett Dél-Korea fenyegeti a leginkább biztonságát. Nem csupán a retorikában jelennek meg a feszültségek: múlt pénteken Szöul felavatta első, Aegis felderítő és rakétaelhárító rendszerrel ellátott rombolóját, amelyet 2013-ig várhatóan további kettő követ. Ugyanaznap Phenjan rövid hatótávolságú rakétákat lőtt ki a Japán-tenger irányába, egyes elemzők szerint a szöuli hajóavató ellensúlyozására, mások inkább úgy vélik, azzal a céllal, hogy reklámozza a közel-keleti és az afrikai piacokra szánt rakétáit. További bizonytalanság, hogy a napokban ismét híre ment: rosszabbodott a betegeskedő északi vezér, a 66 éves Kim Dzsong Il állapota.

A rakétakilövés hírére Tokió, Szöul és Washington is visszafogottan reagált, nem akarják ugyanis veszélyeztetni az ez év elején nagy nehezen tető alá hozott hatoldalú megállapodást, miszerint Phenjan gazdasági segítségért cserébe lemond atomprogramjáról (HVG, 2007. február 17.). Igaz, Észak-Korea azóta sem állította le jongbjuni reaktorát, jóllehet időközben az április 14-ei határidő is lejárt. Phenjan ezt azzal indokolja, hogy az alku értelmében az USA feloldotta ugyan a Makaóban működő Banco Delta Asiában elhelyezett 25 millió dollárjával szembeni korlátozásokat, gyakorlatilag mégsem tud hozzájutni a bank számláin befagyasztott pénzhez. A fennakadást az okozza, hogy Észak-Korea amerikai bankon keresztül szeretné hazautalni az összeget, ám az amerikai pénzintézetek nem szívesen vállalják a közvetítést. Szöul is felállította a maga feltételeit, és úgy döntött: addig nem küldi az ígért 400 ezer tonnás rizssegélyt, amíg északi szomszédja le nem állítja a reaktort.

VÁRI SÁRA