Nem szépségverseny lesz jövő májusban, hanem elnökválasztás - emlékeztetett a minap a francia vállalkozók szövetsége, a Medef egyik rendezvényén Nicolas Sarkozy belügyminiszter, a kormányzó UMP (Unió a Népmozgalomért) elnöke. A hallgatóság körében nem kis derültséget kiváltó üzenet Ségolene Royalnak (képünkön) szólt, annak a politikusnőnek, aki a közvélemény-kutatások szerint a legalkalmasabbnak látszik arra, hogy az ellenzéki szocialista párt (PS) jelöltjeként győzelmi reményekkel induljon a 2007. tavaszi elnökválasztáson. Ellenfele pedig valószínűleg Sarkozy lesz, akinek saját pártjában immár aligha akad riválisa a jelöltségért folyó versenyben.

Egy éve még úgy tűnt, a leköszönő Jacques Chirac államfő által pártfogolt Dominique de Villepin miniszterelnök megszorongathatja Sarkozyt. Eleinte viharos gyorsasággal növekvő népszerűségét azonban jóvátehetetlenül megtépázta a kormány tervezett munkaügyi reformja miatt kirobbant tavaszi politikai válság. Igaz, a nyárutón közzétett gazdasági jelzőszámok újra reménnyel töltötték el híveit. Júliusban 2002 márciusa óta először 9 százalék alá csökkent a munkanélküliség, az idei gazdasági növekedés pedig elérheti a 2,5 százalékot. Mindez azonban már nemigen segít Villepinen, és akár tetszik a chiracistáknak, akár nem, az UMP januári elnökjelölő kongresszusán minden bizonnyal pajzsra emelik Sarkozyt.

Nem ilyen tiszták az erőviszonyok a szocialistáknál, noha az 53 éves Royal idestova egy éve magabiztosan vezeti pártja népszerűségi listáját. A baloldali szavazók és a szocialistákkal szimpatizálók többsége is őt tartja a legjobb elnökjelöltnek, ám a végső szót novemberben a párttagok mondják ki, akik viszont a bőség zavarával küszködnek. Az október 3-ai határidőig Royalon kívül még vagy négy érdemdús szocialista politikus - párton belüli zsargonban: elefánt - jelölteti magát. Laurent Fabius exkormányfő és két volt miniszter, Dominique Strauss-Kahn és Jack Lang már régen bejelentette, hogy sorompóba száll. De a legutóbbi elnökválasztáson váratlanul már az első fordulóban vereséget szenvedett, majd visszavonult Lionel Jospin egykori miniszterelnök is látványosan aktivizálta magát.

A régi gárda prominenseinek egymással szembeni ellenszenvénél csak a Royal iránti féltékenységük erősebb. Valamennyien kétségbe vonják a nyugat-franciaországi Poitou-Charentes regionális tanácsa szocialista elnök asszonyának rátermettségét és hozzáértését. A média valóságos sztárt csinált ugyan Royalból - néhány hete a lesifotósok által készített bikinis képét is közölték a bulvárlapok -, ám szerintük ez a lufi bármikor kipukkanhat. Ezzel egyébként a választási szakértők is egyetértenek. A De Gaulle-i Ötödik Köztársaság történetében ugyanis a mindenkori elnökválasztás előtt hét-nyolc hónappal a közvélemény-kutatások alapján jósolt papírforma még sohasem jött be: legutóbb például mindenki biztosra vette Jospin bejutását a második fordulóba, de orrhosszal megelőzte őt a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen.

A szocialisták annyira megosztottak, hogy a tagság mintegy negyedét adó Új Szocialista Párt elnevezésű balos platform vezéralakja, Henri Emmanuelli vasárnap felszólította a PS főtitkárát, Francois Hollande-ot: borítsa fel az asztalt, és jelöltesse magát. Szerinte tisztségénél fogva Hollande lehet az egyetlen, aki mögött fel tud sorakozni a többség, amikor a 200 ezer párttag november második felében megválasztja elnökjelöltjét. A szocialistáknak Chirac 12 évi elnöksége után elvileg jó esélyük lenne a jobboldali államfő leváltására, hiszen a franciák változást akarnak, miként a 2004-es helyhatósági és európai parlamenti választásokon is előretört a baloldal. Ezért akkora a tolongás az elnökjelöltségért. Csakhogy Hollande helyzete kényes, hiszen több mint húsz éve Royal élettársa, és négy közös gyermekük van. A főtitkár már csak emiatt sem vetette bele magát az elnökjelöltségért folyó küzdelembe, főleg azután, hogy partnere a közvélemény-kutatásokban egyre jobban elhúzott. A Le Journal de Dimanche-nak nyilatkozva Fabius a napokban így is részrehajlással vádolta meg az apparátust - élen a főtitkárral.

Akárki lesz is végül a szocialisták elnökjelöltje, a Royal-jelenség mindenképp nyomot hagyott Sarkozy taktikáján. Az 51 éves jobboldali politikus egy éve még középre is megpróbált nyitni, mert akkor a szocialista párt romokban állt. Az EU-alkotmányról rendezett referendum kampányában Fabius a hivatalos többségi irányvonallal szemben nemmel való szavazásra buzdított, ami kis híján pártszakadáshoz vezetett. A tavaszi diák- és szakszervezeti tüntetések nyomán azonban a szocialisták is valamelyest magukra találtak, Royal pedig párton belüli és kívüli ellenfelei meglepetésére szintén a centrum irányába mozdult el, kihúzva ezzel a talajt Sarkozy lába alól.

Royal dicsérően nyilatkozott Tony Blair reformjairól, felvetette az utolsó szocialista kormány tabuként kezelt vívmányának, a 35 órás munkahétnek a felülvizsgálatát, és erélyes intézkedéseket sürgetett a bűnözés megfékezésére. Populizmustól sem mentes retorikája annyira sikeresnek bizonyult, hogy Sarkozy legutóbbi beszédeiben elemzők szerint már ismét határozottan a jobboldali szavazótábor felé fordult, beleértve Le Pen híveit is. Sarkozy hangzatos lózungja, a "szakítás" is más megvilágításba került. Royal mint nő és mint a szocialista párt fő áramlatain kívül álló politikus sokkal jobban megtestesíti a gyökeres változást, mint az UMP-vezér. Sarkozyt viszont karrierje ahhoz a hagyományos politikai elithez köti, amelyet a kiábrándult választók egyre nagyobb arányban utasítanak el.

VIDA LÁSZLÓ